Egy olyan gonosz rendszerben, mint a szocializmus, sokan az erőszakos hatalom mellé szegődnek

Mindannyiunkban számos, sok esetben feldolgozatlan trauma él, amit ha nem beszélünk ki, nem nézünk velük szembe, akkor az egész életünkre kihathatnak, és deformálhatják a személyiségünket – véli Nemcsák Károly, akit jelenleg Eperjes Károly első rendezésében, a csütörtökön mozikba került Magyar Passió című filmben láthatunk, amely az ötvenes évek kommunista keresztényüldözését mutatja be. A színésszel a huszadik századi történelem egyik legsötétebb időszakáról és a jelenkor közönyéről beszélgettünk, de mások mellett az is szóba került, miként viszonyul a Vágási Feriről készült ezernyi mémhez.

Mi volt az első gondolata, amikor olvasta a forgatókönyvet?

Azt éreztem, hogy nem csupán egy értékes, művészi igényű film születhet belőle, hanem egy rendkívül fontos alkotás is, hiszen egy olyan félelmetes és traumatikus történelmi időszakba enged betekintést, amelyről ritkán esik szó, és amiről keveset tudunk. Márpedig az ötvenes évek keresztényüldözése, különösképpen vidéken, hatalmas károkat okozott a hazánkban. Az elüldözött vagy éppen meggyilkolt papok és apácák fantasztikus karitatív szolgálatot teljesítettek szerte az országban, és az a csapás, amit a hitéletre gyakorolt a politika néhány év leforgása alatt, a mai napig érezhető. Elég csupán a társadalomban jelenleg is tapasztalható nihilre és közönyre gondolni.

Nemcsák Károly Fotó: Polyák Attila - Origo

Ön nem sokkal a keresztényüldözést követően, egy kis községben, Mocsolyástelepen született. Érzékelt bármit gyerekként a korábbi eseményekből?

Nem. A hatvanas évek elején gyermekként rendszeresen jártam hittanórára, nem tapasztaltunk semmiféle fenyegetést, de talán csak azért nem, mert ilyen fiatal korban még kevésbé érzékeljük a politikai folyamatokat. A falunkban az iskola épületében volt az imaház, templomunk nem volt, vasárnaponként három-négy kilométert gyalogoltunk Sályra a reggeli misére.

Tudni lehet önről, hogy a vallás rendkívül fontos a számára. Így volt ez gyerekként is, vagy akkoriban sokszor még nyűgként élte meg, amikor órákat gyalogolt misére?

Mindig természetes része volt az életemnek a hitélet, hiszen nagyon fontos szerepet játszott a falu mindennapijaiban. A karácsony, a húsvét, a búcsú és az egyéb keresztény ünnepek mind kiemelt események voltak nem csupán a családi, hanem az egész közösségi életünkben. Akárcsak az, hogy minden hónapban egyszer nálunk is tartottak szentmisét. Komoly támaszt jelentett a vallás a falu összes lakójának lelkében.

Nemcsák Károly Fotó: Polyák Attila - Origo

A Magyar Passióban öntől szokatlan módon egy rendkívül negatív szerepben láthatjuk. Miként viszonyult a karakter lélektanához?

Nagyon örültem Eperjes Károly felkérésének, mert bár eleinte egy másik karakter szerepében gondolt rám, de éreztem, hogy a véres kezű Steiner őrmester megformálása különleges kihívást jelent. És remélem, hogy a játékommal magam is hozzá tudtam tenni ennek a szörnyű korszaknak az ábrázolásához. A felkészülés során megpróbáltam feltárni ennek az antipatikus figurának az emberi oldalát, a hétköznapi gyengeségeit.

És miben találta meg ezeket a vonásokat?

Lényegében a rendszer egyik kiszolgáló tisztjéről van szó, aki parancsra teljesíti az utasításokat, nem feltétlenül a saját akaratából vagy az egyetértéséből. Egy olyan gonosz rendszerben, mint amilyen a szocializmus volt, ha valaki a hatalom mellé szegődött, akkor nem volt lehetősége az egyéni erkölcse alapján mérlegelni, sőt, ha volt is neki belső hitvilága, nem élhette azt meg, le kellett számolnia a saját lelkiismeretével is.

A filmben azonban úgy tűnik, a karakterének ez nem esik nehezére, sőt, néhány pálinka után kifejezetten élvezi a szadizmust...

Be kell látni sajnos, hogy senki sem angyal, de vannak emberek, akikben sokkal több az ördögi tulajdonság, mint a többségben.

Nemcsák Károly Fotó: Polyák Attila - Origo

A keresztényi elfogadás gyakorlatában segítette az, hogy részben kénytelen volt azonosulni egy gonosz karakterrel?

Az az igazság, hogy szívesebben tisztítom meg a lelkemet másként, mintsem hogy a gonoszság lélektanát próbáljam megérteni. Szakmailag viszont annál érdekesebb feladatot jelentett egy tőlem szélsőségesen eltérő figura megformálása. Ezért is sajnálom kifejezetten, hogy manapság sokszor a rendezők nem hivatásos színészeket kérnek fel a szerepekre, noha azt gondolom, a mi feladatunk lenne, hogy a lelki alkatunktól távol álló szerepekben bizonyíthassunk.

Ezek szerint nem kedveli azt a jelenlegi trendet, hogy számtalan kortárs filmes előszeretettel dolgozik amatőr színészekkel?

Nem, és nem is vagyok benne biztos, hogy a hasonló alkotások nagy részénél valóban a hitelességet szolgálja-e az, hogy hétköznapi embereket láthatunk a vásznon hivatásos színészek helyett. Mi ezt a szakmát tanultuk az egyetemen és a főiskolán, hosszú éveket szántunk arra, hogy fejlődjünk, egy-egy szerepre pedig fizikailag és szellemileg is hosszadalmasan készülünk a forgatás előtt. Egy olyan határozott és kiváló színészvezetővel, mint Eperjes Károly pedig végképp képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot.

Mi volt a legszokatlanabb instrukció, amit Eperjes Károlytól kapott a forgatás során?

Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy bár a filmben számos kaszkadőr részt vett, úgy ítéltük meg, hogy a verekedős vagy éppen a vallatásos jeleneteket jobb, ha saját magunk játsszuk el, mert a sutaságunk emberibbé, hitelesebbé és ezáltal kegyetlenebbé teszi ezeket a szegmenseket annál, mintha egy vérprofi szakember tűpontos mozdulatait látnánk.

Nemcsák Károly Fotó: Polyák Attila - Origo

Mit üzen ön szerint a film a történelmi kor ábrázolása mellett?

Talán a legfontosabb tanulsága az, hogy mindannyiunkban számos, sok esetben feldolgozatlan trauma él, amit ha nem beszélünk ki, nem nézünk velük szembe, akkor az egész életünkre kihathatnak, és deformálhatják a személyiségünket. A film egyik főszereplőjének is egy hasonló élmény mérgezte meg a lelkét gyermekkorában, a legérzékenyebb és legsérülékenyebb időszakában, de felnőttként is érhetnek minket olyan csapások, amelyet ha nem dolgozunk fel időben, akkor komoly következményei lehetnek.

Eperjes Károly egy korábbi interjúnkban azt nyilatkozta, hogy jelenleg olyan szélsőséges ideológiai ellentétek küzdenek szerte a világban, hogy azok elkerülhetetlenül kataklizma felé sodornak minket. Ön is hasonlóképpen gondolja mindezt?

Sajnos jól érzékelhető, hogy a kereszténység egyre inkább háttérbe van szorulva, ráadásul folyamatosan támadások célpontjában áll. Sokan nem is akarják észrevenni, milyen veszélyt jelenthet a migrációs nyomás egészen addig, amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk meg a következményeit. Márpedig a filmünk kitűnő példát szolgáltat arra, milyen végzetes hatást gyakorolhat az, ha egy negatív gondolat eluralkodik. Veszélyes időszakban élünk, és noha a múlt század számtalan tanulsággal szolgált arra nézve, hogy milyen fontos vigyáznunk saját magunkra, a közvetlen környezetünkre és a hitünkre.

A közelmúltban több pap is így úgy fogalmazott, hogy a kereszténységnek jelenleg nem elég jó a marketingje ahhoz, hogy a fiatal korosztályt széles körben megszólítsa. Önnek mi a véleménye erről?

Én nem hibáztatnám a papságot, de szomorúan tapasztalom a hitetlenséget szerte a világban. Nem gondolom, hogy mindenkinek feltétlenül templomba kéne járnia, ugyanakkor a közösségteremtésnek a vallásnak mindig is komoly szerepe volt. Ezért is tölt el hatalmas büszkeséggel, hogy a szülőfalumban, Mosolyástelepen októberben felszenteltük az első templomot. Kiemelkedő lépés ez a település életében és annak az összetartásnak az erősítésében és elmélyítésében, amely mindig is jellemezte a falut, de az is fontos, hogy mindenki számára legyen egy hely, ahol kicsit egymagában lehet és feltöltődhet lelkileg.

Ez a közösségteremtés egy nagyvárosban is megvalósítható, ahol sok esetben a közvetlen szomszédunkat sem ismerjük?

Sokkal nehezebben, különösképpen manapság, amikor mindenki az interneten éli a mindennapjait, amely bár látszólag kinyitotta számunkra a világot, a járvány alatt megtapasztalhattuk, hogy inkább csak még magányosabbá tett bennünket. A személyes emberi kapcsolatokat a legmodernebb technológia sem fogja soha pótolni.

Nemcsák Károly Fotó: Polyák Attila - Origo

Önt a mai napig sokan a Szomszédok főszereplőjeként, Vágási Feriként azonosítják. Zavarja ez, vagy inkább hízelgőnek találja?

Már a sorozat forgatása során is rengetegen Feriként szólítottak meg az utcán, de azt gondolom, hogy ha több mint húsz évvel az utolsó epizód bemutatása után is emlékeznek rá az emberek, akkor valami értékeset alkothattunk.

És miként viszonyul ahhoz, hogy az utóbbi években a fiatalok is felfedezték a sorozatot, és az internetet elárasztották a karakteréhez kapcsolódó szellemes mémek?

Többnyire viccesnek találom ezeket a képeket, kivéve, amikor politikai kontextusba helyezik. Egyszer felbosszantottam magam egy hasonló poénon, majdnem írtam is a készítőjének, de szerencsére a barátaim lebeszéltek róla. De néhány hasonló esetet leszámítva kifejezetten szórakoztatnak a Vágási Feriről készült mémek.

Manapság nagy divatja van annak, hogy korábbi sikeres sorozatokat feltámasztanak, és a régi szereplőgárdával, új évadokkal folytatják a történetet. Szívesen megformálná újra a karakterét, ha felkérnék rá?

Több esetben is felmerült ez az ötlet, de azt gondolom, hogy a Szomszédok a saját korának a gyermeke, nem lehet elvonatkoztatni attól az időszaktól, amelyben játszódik, így rendkívül erőltetett lenne folytatni. Azonban nem tartom kizártnak, hogy manapság is szükség lenne egy hasonló teleregényre, csak más címmel és más szereplőkkel.

A film rendezője, Eperjes Károly közel egyórás interjút adott az Origónak néhány hete: