Szakszervezetiség mint vallás, avagy beoltva az opera ellen

Magyar Állami Operaház
Az Operaház is reagált Rubint Réka ügyére: tisztáztak pár dolgot
Vágólapra másolva!
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának írása az Origónak.
Vágólapra másolva!

Édes Néném,

nem hiszem, hogy a mentális egészségem jobb lesz, ha ilyesmi cikkeket
küldözget nekem. Talán még az immunitásom provokálása se okos dolog ezekkel a nyilvánvaló ostobaságokkal, amelyek a pőre médiahekken túl csak arra jók, hogy a figyelmetlen olvasó előtt valamiképpen mégis befeketítsék az Operát.

Tulajdonképpen elborzasztó azt hinni, hogy a közszereplő, aki másfél évtizede a vasútiak után
eltérítette az Opera egynémely munkatársának gondolkodását is, és kákán csomót, sőt, ha lehet, jó nagy csomót kereső sínre állította, nos tehát, hogy ez a fazon annyi fogalommal se bírna a színház, a művészet világáról, mint egy ma született bárány. Érzek azért ebben egy jó adag tettetést, ami nem emeli a hasonló műkifogások erkölcsi szintjét. Be van oltva opera ellen, az kétségtelen, de piszkálódási volumene is az eget veri, ezért már biztos járna a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Majd az Ecserin esetleg nézek, s elküldöm az inkriminált úrnak, aki tényleg azt találta most ország-világ előtt megkifogásolni saját és – sajnálatosan – az Opera nagyobb dicsőségére magas egyházi személyiségek és most már a közvélemény előtt is, hogy mit kerestek a római pápa miséjén operás, és lehet, hogy nem is hívő, vagy nem is keresztény, de mindenesetre odakényszerített karénekesek?

Nos, az a helyzet, és tényleg én kérek elnézést, ha újat mondanék vele, hogy bizonyos Verdi Nabucco c. operájában sem a zsidó, sem a babilóniai szereplők szólamait éneklő művészek nem feltétlen tagjai is az adott vallási felekezetnek, hiába imádkoznak vagy mutatnak be rituálét, mint Goldmarknál a Sába királynőjében. Szokolay Sándor Szávitrijében lámpással se igazán találhattunk volna hindit, a Mozart átiratában megszólaló Händel slágermű, a Messiás karkottáit sem csak az vehette fel, aki bemutatta a keresztlevelét. Wagnernél, a Parsifalban is ritka, hogy a férfikar tagjai szerzetesek volnának, Csajkovszkij 1812-es nyitányában sem csak ortodoxok döngethetik a bevezető szakasz pravoszláv kórusát. Fogódzkodjon meg a szakszervezeti kartonok őre, de Bernstein Kaddishának operaházi előadását sem kötöttük hitközségi ajánláshoz, Verdi Rekviemjét is egyöntetű boldogsággal éneklik a kollégák, keveset törődve a latin liturgiához történő kizárólagossággal. Ha a Mendelssohn gondozásában előadott Máté-passiónk előfeltétele volna Bach lutheránus hite, az nagyot szólna, talán még az a 24.hu is megírta volna, amely ennek a nagyszabású sületlenségnek is oly előzékenyen biztosított helyet, s amely – természetesen a függetlenség és objektivitás szem előtt tartásával – akár az Opera véleményét is megkérdezhette volna, de annyi minden kimegy az ember fejéből, hát még egy portáléból, nem igaz?

Néném, lássuk akkor, konkrétan mit tud kérdezni bíborosoktól a szakszervezeti vezető, tehát az Opera életét valószínűleg már soha mélyebben fel nem derítő, nyilván felettébb unatkozó nyugdíjas mérnök? Idézzük az orákulumot, a 24.hu-t, ÉN PEDIG A SZOKÁSOS MÓDON BELEÍROK:

„Szeptember 12-én a Magyar Állami Operaház művészei is közreműködtek azon a grandiózus szentmisén, amelyen Ferenc pápa is részt vett. A fellépés viszont nem önkéntes alapon zajlott. ......................................... azt írta az Erdő Péternek címzett levelében, hogy az Operaház főigazgatója kötelező jelleggel rendelte el az alkalmazottak számára a fellépést."

MÁRMOST AZ A HELYZET, HOGY EGY MUNKAHELYEN NEM ÖNKÉNTES ALAPON VÉGZIK A MUNKÁT. TALÁN A SZAKSZERVEZETI VEZETŐ VASUTAS EMLÉKEZETÉBEN IS BEOSZTOTTA VALAKI A MOZDONYVEZETŐKET, DE MÉG A KRAMPÁCSOLÓT IS. KIT, MIKOR, HOVA, MEDDIG, MENNYIÉRT. ILYESMIKET SZAB MEG A MUNKÁLTATÓ. HÁT IGEN, MÉG AZ OPERÁBAN IS. ÉS HA ESETLEG KEDVE NINCS HOZZÁ, MERT NEM SZERETNE A NAPON ÜLNI, AZ IS MÁS KÉRDÉS. PÉLDÁUL NEKEM SINCS SOK KEDVEM EGY NYILVÁNVALÓAN ÉRTELMETLEN ÉS MÉLTATLAN ÜGGYEL FOGLALKOZNI, LÁM, MÉGIS KÉNYTELEN VAGYOK.

„A fellépők között nyilván vannak katolikus vallásúak, akiknek nem ellenkezik vallási meggyőződésükkel a misén való közreműködés, de vannak közöttük más vallásúak és ateisták is – közölte a szakszervezeti vezető, majd a bíborosnak címezve három kérdést tett fel."

BIZONY, KÖTÖTTÜNK EGY SZERZŐDÉST, ÉS ENNEK SZELLEMÉBEN MŰKÖDÖTT AZ OPERA MŰVÉSZGÁRDÁJA KÖZRE HÁROM ISTENTISZTELETI ALKALMON. EZÉRT A KOLLÉGÁK KÖZREMŰKÖDÉSI DÍJAT KAPTAK, ÉS ÉPPÚGY VOLTAK JELEN, ÉS ÉPPÚGY ÁLLTAK KIVÁLÓAN HELYT, MINT TETTÉK VOLNA AZT AZ OPERA SZÍNHÁZAIBAN, OTT VISZONT ÉPPEN NEM VOLT DOLGUK. (AZ PEDIG KÜLÖN ÉRDEKELNE, HONNAN VAN SZEMÉLYES ADATOKRÓL ÉRTESÜLÉSE AZ ELNÖK ÚRNAK: HOGY KINEK MI A VALLÁSA, MI AZ OPERÁBAN NEM KÉRDEZZÜK. ÚGY TŰNIK, KIVÉVE A SZAKSZERVEZETET.)

„Mennyire etikus, ha a munkáltatói utasítással egy katolikus szentmisén akaratuk ellenére való közreműködésre „kényszerítik" a katolikus hívők mellett a más vallásúakat és az ateista személyeket is?"

EJNYE, HOVA LETT A RÉGI BÁTORSÁG, MA MÁR CSAK IDÉZŐJELBE TETT KÉNYSZERÍTÉS A VÁD? MILYEN AZ AZ IDÉZŐJELES KÉNYSZERÍTÉS? NEM IS KÉNYSZERÍTÉS? VAGY NEM PERELHETŐ HÜLYESÉG? ÉS KODÁLY ZOLTÁN BUDAVÁRI TE DEUMÁNAK, AZ EGYIK, HA NEM A LEGJELENTŐSEBB MAGYAR ORATÓRIUMNAK A MEGSZÓLALTATÁSA EGY ZENEMŰVÉSZ SZÁMÁRA LELKIISMERETI PROBLÉMA LENNE? ZENÉSZEK SZÁMÁRA UGYAN NEM! ELLENKEZŐLEG: ÉLVEZET, JUTALOM, LEGALÁBBIS KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY, HA VALAKINEK ESETLEG LELKI NEM VOLNA.

„Ön szerint esetükben érvényesül-e a szabad vallásgyakorlás elve?"

MAGAM IS OTT ÉNEKELTEM AZ ÉNEKKAR LEGFELSŐ SORÁBAN. AZUTÁN SZEMBEN ÜLTEM VELÜK A TÉREN. SENKIT SEM KÖTELEZTEK SZENTÁLDOZÁSRA, SENKINEK NEM KELLETT KERESZTET VETNIE, HA NEM AKART. AZ OPERA ÉNEKESEI KONCERTEZNI MENTEK ODA, A MŰVÉSZ DISZKRÉT ÉS TOLERÁNS, SOKKAL INKÁBB SZÜLETIK ÉRZŐ LÉNYNEK, MINT KÖTEKEDŐNEK.

„Nem sérti-e a katolikus hívők érzésvilágát, hogy más vallású, illetve ateista emberek (kényszerből, a munkáltató hátrányos jogkövetkezményétől tartva) működnek közre a katolikus szertartáson?"

AZ OPERA ÉNEKKARA 150 TAGÚ. KÖZÜLÜK 90-EN VOLTAK JELEN A STATIO ORBISON. HA BÁRKI NAGYON SZENVED ATTÓL, HOGY ÉLETÉBEN EGYSZER ÉLŐBEN LÁTJA ÉS HALLJA A PÁPÁT, ÉS – BOCSÁNAT, DE – GYÖNYÖRŰ HOMÍLIÁJÁT, SZÓLHATOTT VOLNA, ÉS JÖN HELYETTE MÁS. (UGYANIS CSAK 90 HELYET KAPTUNK A 2000 FŐS TRIBÜNÖN.) ÉS HA ENGEM KÉRDEZ A TISZTELT SZAKSZERVEZETI ELNÖK ÚR, HISZ MAGAM IS A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA VAGYOK, KÖZLÖM: NEMHOGY NEM ZSENÍROZ, HA MÁS VALLÁSÚAKKAL EGYÜTT ÉNEKELHETEK VAGY DICSÉRHETEM AZ ISTENT MAGYARORSZÁG (EGYIK) GYÖNYÖRŰ FŐTERÉN, DE MÉG MEG IS HAT, HOGY A KERESZTÉNYEKET EGYESÍTENI KÉPES MA MÁR AZ ÖKUMENÉ GONDOLATA. (REFORMÁTUS FELESÉGEM UGYANÍGY GONDOLJA.)

Ebből elég is ennyi. Hátrányos következménye annak van, ha amúgy sem könnyű napjainkat hivatásos bajkeverők nehezítik. Ha az így vagy úgy, de valahogy biztosan megérdemelt nyugdíjaséveket ilyetén módon kell elképzelni, hogy tehát az ember nemcsak felszáll saját kis repülőgépével, s térkép lesz számára az operás dolgozók „tája", s ő onnan akkor letekint, s látá, hogy ez a negyedév se múlhat el kommunikációs bombarobbantás nélkül – nos, akkor nem vágyom én oda. Bornírt butaságokat írni, bociszemet mímelni csak annak megy, akinek tényleg nincs más dolga. Mi közben végeznénk a saját feladatainkat, és kénytelenek vagyunk az unalomból és kényelemszeretetből (más szóval: lustaságból) generált álügyeket is intézni, remélhetőleg nem a valódiak rovására.

Aki pedig valóban úgy érzi, hogy a vallási mimózizmus (is) elhatalmasodott rajta, és úgy általában sem nagyon szeretne dolgozni, tényleg nyugodtan adja le a szerelést. Mert az opera világának, sőt, tágabban: a művészet univerzumának nagy csillagai mind határozott meggyőződéssel bírtak, amelyet vagy magáénak érez és oda tud hajlítani a sajátjához az interpretátor, vagy egyszerűen nem adja elő a művet és kész. Aki viszont műveket nem ad elő, annak a fizetését se tudjuk „előadni", és elválnak útjaink. Ez nem fenyegetés, ez logika. A mienk egy operaház, nálunk énekelni, muzsikálni és táncolni kell, ez a feladat, ha nem ezt tesszük, olyan, mintha a pék nem sütne. Így már talán világos, mint a Nap.

Ami pedig a bíborosi választ illeti: a zsinagóga keresztény orgonistájának példája egyenesen szellemes. Hisz a szombati muzsikálás ott tiltott munkavégzés lenne, így hagyományosan más felekezetű a hangszerjátékos. És mennyivel felemelőbb ez a szép egymásra utaltság, semmint az állandó megosztás, a küllőakasztás világa.

Néném, ha bizonytalan volna: tessék választani!

Mi addig is maradunk, és vasárnap Kegyed is láthatta, amint a TELJES énekkar – az Opera zenekarával együtt, természetesen – micsoda erővel, sűrűséggel énekelte az emlegetett Budavári Te Deumot az Eiffel avatásán, épp tegnapelőtt éjjel adta a tévé. „Non confundar in aeternum!" – így szól a hálaadó ima olyannyira emberi zárósora. „Ne hagyj soha szégyent érnem" – állj ki mellettem Te is, amikor kell, áhítja a fohászkodó. És ezzel a támadással szemben sem hiába.

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"
Szilveszter
2020. november 23.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!