A jövő „szent gyökere” - december 8. Mária foganatának, avagy a szeplőtelen fogantatásnak az ünnepnapja

A classical image by Bellegambe of Sa ... Mary, the Immaculate Conception

„Te vagy a drága gyökér, Szent Anna,Kinek ágán termett az igazi manna...

A jellel áldott jeles-napok, mivel jelentőségteljes üzenetet hordoznak, ezért ünnepelni csak úgy van értelmük, ha lényünk legmélyén értjük, s át is éljük a jelentés valóságos tartalmát.

Mert december 8-án ünnepli a keresztény világ a legenda szerinti „Kedd úrasszonyának", a magyar hagyomány Nagyasszonyának, Szent Annának, azaz a Megváltó „Öreganyjának" égtől foganó méhében, a leendő Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepét.

Vagyis egy különleges nagymama, az „eredeti bűntől" mentes, különleges leánya ad majd életet az emberiség Megváltójának...

Forrás: Origo

A Kereszténység kezdőpontja...

Gyökér adja fáját,
fája adja ágát,
ága adja bimbaját,
Bimbó adja virágát,
virág adja almáját...

December 8.-a – amely éppen 9 hónapra áll Szűz Mária szeptember 8-i napjától - a kereszténység „kezdőpontja", ahol a Teremtő akarat ágyaz meg a „szent tehernek", a „remény hajnalának", hogy valami szép, valami szent, hogy valami magasztos kezdődjék el a világban...

Forrás: Origo

Amint azt az ősi, magyar, archaikus imádság is mondja, december 8-a olyan kezdőpont, amelyben Szent Anna a Kereszténység szent „gyökere", kinek égtől fogant méhe olyan szent gyermeket, Máriát hozza majd a világra, aki felnövekedvén az érintetlen méhébe a Teremtő Istennel azonos erőt:

az Égi Törvényt,
a Szent Tudást,
a teremtő energiát,
a Fény Fiát,
magát Jézust,
az Igazság Napját
fogadja magába.

Jézuson keresztül pedig a Teremtőt,
s a teremtő akaratot magát.

Vagyis az emberiség elmúlt kétezer éves gondolkodásmódját legmélyebben befolyásoló keresztény kultúra szellemi magját.

Forrás: Origo

- Értjük-e egyáltalán ezt a csodát ebben a tudatilag megveszekedett, lelkileg kiégett, spirituálisan eltompult, s fizikailag megtört jelenkorban?

- Felfogjuk-e egyáltalán december 8-a spirituális üzenetének a magasztosságát?
Az anya-leány-fiú, azaz a gyökér, az ág és a virág, vagyis az életet adó, archaikus Életfa analógiájával bíró, ősi szent hármasságát, amelynek a fát szimbolizáló kompozíciója, messze nem a véletlen műve, hanem a bölcs naptárkészítők spirituális tudatosságának a tudatos alkotása.

Mert jézus születésekor az égre nézve, ahogy azt - a kozmosz működésének és a naptári hagyománynak az avatott tudója - Jankovics Marcell is megfogalmazta:

„A Nyilas csillagkép (amelyben naptári értelemben most járunk - a szerk.), s vele a tejútfa töve... a napisten születési helye tolódott díszletül, így a világfa gyümölcseként megszülető isten képe is élesebben rajzolódott ki..."

Forrás: Origo

Bátran kimondható hát, hogy a szakrális év olyan naptári időszakában járunk, amelyben december 8-a olyan igazodási pontot, alázatot, tudást és erkölcsöt, hitet és szellemi fényt, vagyis jövőt idéző szent pillanat, amely évről évre szellemi fényt hoz egy - minden értelemben - fénytelen világba...

Boldogasszony-fája, a jövő tartóoszlopa...

Szent Anna méhe egy olyan égi vérvonal elindítója, amely a mindenkori jövő tartóoszlopa.
A hagyomány úgy tartja, hogy más Mária-ünnepekkel azonos módon - a kereszténység e legmisztikusabb ünnepe, szintén magyar közvetítéssel - „királyi származású magyar pap által" - került a nyugati legendáriumba.

Forrás: Origo

Eleink a Nagyboldogasszonyként nevezett Szent Anna anyaságát és a belőle foganó „patyolattiszta" Boldogasszony-Szűz Mária leányságának kettősségét az ősi Nagyboldogasszonyi hitükben tisztelték és ünnepelték.
Mert ők ketten - a szent anya és szent leánya – az anyaság női misztériumának égi, s földi őrei, kik a magyar hagyomány szerint máig óvják, védik, gyámolítják a magyar lélek minden rezzenését.

Ezért eleink ő bennük, s ő általuk ünnepelték a termékeny földi lét minden jóságát és bőségét: a női élet, a család, a várandósság, s az anyaság minden szent rezzenését, a mindennapok boldog asszonyi létét.

Forrás: Origo

Nem véletlen, hogy az „Egek tartóoszlopá"-nak nevezett Szűzanya december 8-i foganatának a napján, az asszonyok a házak „Boldogasszonyfájának" nevezett főoszlopát körbeállva fohászkodtak az Igazság Napjához, a horizonton felkelő, életadó, áldott Naphoz. Mert e napon is - mint az évkör más Boldogasszony ünnepén is - rendíthetetlen hittel, tisztelettel és ragaszkodással lesték, keresték, várták, s óhajtották e misztikus napban rejlő, Istenes élményt.

December 8-a ezért a Megváltás művének szent kezdete, s a magyar néplélek mindenkori jövőjének a „szent gyökere"...

A szerző, Wieber Orsolya, a Csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója