Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Színész a színészt a színpadon nem tudja átverni, ha Törőcsik Mari valamit akart, akkor nagyon izgalmasat tudott csinálni" – mondta az Origo megkeresésére Trill Zsolt, aki nem tudja elhinni, hogy Törőcsik Mari elment.
„A Szarvassá változott fiúban találkoztunk színpadon először, abban az előadásban anyámat játszotta. Csodálatos munka volt, és ő egészen különlegessé tette. Azt vettem észre, hogy volt benne bátorság, ami a színészek többségében nincs meg. Ki tudta próbálni magát idegenekkel és fiatalokkal, és ez nem csupán bátorság kérdése, de tudatos igény az újra, a kísérletezésre, önmaga határainak keresésére. Ő ezzel tudott hosszú ideig színpadon maradni. Mindig vállalta ezeket, hogy kiderüljön, hogy hol tart színészként. Biztos vagyok benne, hogy ha néhány évvel ezelőtt súlyosan nem betegedett volna meg, aminek következtében kómába is került, akkor 100 éves koráig színpadon van."
Főiskolásként a Száz év magányban, Ursula szerepében látta életében először a színésznőt, de már akkor mély benyomást tett rá.
Később a Nemzeti Színházban közeli kollégák lettek, több darabban együtt játszottak, legutóbb Ibsen Brand-ben és Brecht Galilei életében, amely két utolsó szerepe Törőcsik Marinak, Zsótér Sándor rendezésében.
„A Galilei próbái alatt tapasztaltam meg azt, hogy tudott bocsánatot kérni. Az olvasó próbán ugyanis tett egy megjegyzést: Trill ez nem a te szereped, később aztán helyesbített: tévedtem! Lehet, hogy ez nem olyan nagy dolog, mégis kevesen képesek arra, hogy beismerjék tévedésüket.
Generációjának az utolsó legnagyobb színésze volt és számomra, és ő az, akit közelről is megismerhettem az idősebbek közül" - mondta.
