Kálomista Gábor: Én nem lövettem ki senkinek sem a szemét, mégis engem támadnak

Az Elkxrtuk című film forgatása.

Filmesként az egyetlen eszköze a kamera, amelyen keresztül megmutatja a valóságot, de sokan ezt akarják elvenni tőle - mondja Kálomista Gábor producer, az Elk.rtuk című film forgatásán. Beszél arról, hogy folyamatos harcot kell vívni a Facebookkal és a YouTube-bal, amelyek újra és újra törlik a film oldalát és előzeteseit. Keith English rendező szerint csak a végtelenül szűklátókörű emberek támadják látatlanban a produkciót, Kálomista Gábor pedig azt mondja, szerinte a fanatikus Gyurcsány Ferenc-rajongók az elsők között vesznek majd jegyet, vagy lekalózkodják az internetről a filmet, amint lehetőségük nyílik rá. Az őszödi beszédről és annak utóhatásairól szóló Elk.rtuk című politikai thrillerhez készült werkfilm forgatásán jártunk. Kálomista Gábor néhány hete az Origónak hosszú videóinterjút adott, melynek első részében beszélt arról, hogy producerek és rendezők is fenyegették a filmben szereplő színészeket, a másodikban pedig arról, hogy a magyar színházi világ baloldali vezetői hogyan próbáltak hízelegni a korábbi főpolgármesternek, Tarlós Istvánnak.

A Megafilmnél már régóta gondolkoztak olyan filmötleteken, amelyek a rendszerváltás utáni politika-történeti eseményeket dolgozzák fel, amikor azonban a korábban elsősorban televíziós sorozatokkal foglalkozó Bendi Balázs bekopogtatott az őszödi beszédről és annak utóéletéről szóló forgatókönyvtervével, Helmeczy Dorottya rögtön meglátta benne a fantáziát. Ahogy fogalmaz,

Gyurcsány Ferenc monológjánál nagyobb skandalumra nem volt példa a rendszerváltás utáni Magyarországon.

Borítékolható volt, hogy a téma hatalmas hullámokat fog verni, érződött ez már akkor is, amikor meghirdették a castingot. Bár a felhívásban csak annyi állt, hogy egy politikai krimiről van szó, amely a 2006-os eseményeket dolgozza fel, nem csak azok a színészek jelentek meg a meghallgatáson, akik valóban szerepelni akartak a produkcióban: többen nem is tudták a szöveget, mások látványosan elhülyéskedték a próbafelvételt, egyértelműen érződött, hogy csak szeretnének belekukucskálni, mi is készül valójában.

Helmeczy Dorottya Fotó: Polyák Attila - Origo

Sok információhoz nem jutottak: bár azt gondolhatnánk, hogy az egykori miniszterelnök szerepére úgy a legkönnyebb megtalálni a legalkalmasabb színészt, ha a jelentkezőkkel elmondatják az őszödi beszédet, Helmeczy Dorottya szerint egyrészt azt Gyurcsány Ferencnél aligha tudja valaki látványosabban előadni, másrészt ügyeltek rá, hogy a történetből minél kevesebb részlet lásson napvilágot előzetesen, ezért hétköznapi, semleges jeleneteket próbáltak el.

Az Elk.rtuk középpontjában egyébként az ügyet leleplező újságírók mellett egy közvélemény-kutató (vagyis éppen azt torzító) cég vezetője és annak egyik alkalmazottja áll, az ő szemszögükből nyerünk egyre mélyebb bepillantást a nagypolitikai játszmákba.

A film mintájául olyan produkciók szolgáltak, mint például az HBO Csernobil című sorozata, azaz a forgatókönyv fikciós szereplőkön és szituációkon keresztül ábrázolja a valós történelmi eseményeket, a tökéletes hitelességre törekedve.

Ennek érdekében Bendi Balázs a forgatókönyv megírása előtt több politikussal, rendőrrel, tüntetővel és közvélemény-kutatóval is interjút készített.

Az Elk.rtuk című film forgatása Megafilm

Az, hogy a bukott miniszterelnökön kívül kik azok a ma is aktív politikusok és közéleti személyek, akik feltűnnek a vásznon, egyelőre nem nyilvános, miként az sem publikus, hogy pontosan kik alakítják őket, az információk folyamatos adagolása a marketingstratégia része.

A színészek azonban már eddig is rengeteg támadást kaptak a baloldali filmes világból, illetve a közösségi médiában csupán azért, mert szerepet vállaltak a produkcióban.

Voltak, akik sírva hívtak fel, mert a pályatársaik közölték velük, ezzel a filmmel kiírták magukat a színésztársadalomból. Volt, akit a Facebookon is megfenyegettek, noha még be sem mutatták a filmet

- teszi hozzá Helmeczy Dorottya. Az indulatok szításából persze ezúttal is kivette a részét Gyurcsány Ferenc, aki a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalán azt állította, az Elk.rtuk nyolcszáz millió forintnyi közpénzből készült. Ezzel szemben a produkció csupán azokat az adókedvezményeket vette igénybe, amellyel bármelyik hazánkban forgatott hollywoodi, angol, német vagy éppen indiai alkotás is él, a költségvetés nagy részét a Megafilm finanszírozta, de magánszemélyek és cégek is támogatták a filmet. Arra a kérdésünkre, hogy miért éri meg saját pénzből beszállni egy milliárdos költségvetésű filmbe Magyarországon, ahol a jóval szerényebb hazai produkciók sem térülnek meg a piac méretéből kifolyólag, Helmeczy Dorottya elmondja,

ha egy cég kockázatot mer vállalni és egy merész alkotáshoz adja a nevét, az jót tesz a renoméjának, ráadásul egy bátor politikai kinyilatkoztatás egységbe is kovácsolhatja a finanszírozókat.

De lelkesen támogatják az alkotást magánszemélyek is, többen a poén kedvéért éppen 2006 forintot utaltak a Megafilm Kft. számlájára, mondja Kálomista Gábor, aki egyébként egyáltalán nem biztos benne, hogy az Elk.rtuk idővel ne válhatna üzletileg is nyereséges vállalkozássá a jelenlegi mozijegyárak és a streaming-szolgáltatók tartaloméhségének köszönhetően. A filmek ugyanis hosszú távú befektetések, a Zimmer Ferit huszonöt évvel ezelőtt forgatták, és a mai napig profitálnak belőle a televíziós és az internetes lejátszásoknak köszönhetően. Ráadásul fokozott nemzetközi érdeklődés is tapasztalható az alkotás iránt, a kormány ellen irányuló nyugat-európai lejárató kampányok csak még kíváncsibbá teszik a külföldi nézőket egy politikai témájú magyar film iránt.

Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor Fotó: Polyák Attila - Origo

Biztos vagyok benne, hogy a fanatikus Gyurcsány Ferenc-rajongók lesznek az elsők, akik jegyet váltanak majd a filmre vagy lekalózkodják az internetről, amint lehetőségük nyílik rá – mondja a producer. Kálomista Gábor azt is felidézte: a Marian Cozma meggyilkolásáról szóló dokumentumfilm, a 2009-es Szíven szúrt ország is komoly hullámokat kavart, és éppen azok támadták leghevesebben az alkotást, akik közvetett módon felelősek voltak a bűncselekményért. Noha, mint Kálomista Gábor fogalmaz:

Én nem szúrtam le senkit, miként nem verettem meg tüntetőket gumibottal és nem is lövettem ki senkinek sem a szemét. Filmesként az egyetlen eszközöm a kamera, amelyen keresztül megmutathatom a valóságot, de sokan próbálják elvenni tőlem ezt a lehetőséget. Folyamatosan harcban állunk a Facebookkal és a YouTube-bal, amelyek újra és újra letiltják a film hivatalos oldalát és törlik az előzetesét

- mondja, majd hozzáteszi: felkészült arra is, hogy a premiert követően számos jogi eljárás indul majd ellene, de nem fél az esetleges perektől, mert a filmnek minden egyes állítása bizonyítható, a történetben feltűnő közszereplőknek a joggyakorlat szerint egyébként is tűrniük kell a kritikai ábrázolásukat. Kálomista Gábor ígérete szerint a film azok számára is újdonságokat kínál majd, akik figyelemmel kísérték a 2006-os eseményeket, hiszen mint elárulja: annak ellenére, hogy mindig is átlagon felüli hírfogyasztó volt, őt is meglepte a kutatómunka során néhány részlet. Tizenöt év után döbbent rá például arra, hogy az őszödi beszéd nem egy spontán kinyilatkoztatás volt, hanem egy gondosan megtervezett – és alaposan elmért – akciósorozat része, amelynek az volt a célja, hogy a botránnyal eltereljék a figyelmet az egyre fenyegetőbb államcsődről.

Kálomista Gábor Fotó: Polyák Attila - Origo

Bár markáns véleménye van Gyurcsány Ferencről, szerette volna objektívan bemutatni az eseményeket, így jött az ötlet, hogy egy külföldi rendezővel készítse el a produkciót. Beszélgettek mások mellett szlovák, norvég, de dél-afrikai alkotóval is, végül Keith Englishre esett a választásuk: a brit filmes akkor vált rokonszenvessé számukra, amikor kijelentette, számára ez a történet sokkal inkább morális társadalmi problémákról, mintsem aktuálpolitikai kérdésekről szól.

A rendező egyből operatőrt is ajánlott a spanyol Josep M. Civit személyében, aki olyan neves alkotókkal dolgozott együtt korábban, mint Pedro Almodovar vagy Brian De Palma.

A jobb operatőröket két perc alatt fel lehet ismerni a markáns képi világukról. Josep M. Civit esetében azonban tíz másodperc is elegendő mindehhez, olyannyira történetmesélő a látásmódja és vibráló a stílusa. Mindez tökéletesen passzol a filmhez, mert a rideg politikai téma ellenére egy érzelmektől túlfűtött thrillerről van szó, szerelmi szállal, megcsalással, elhagyással – fűzi hozzá Kálomista Gábor.
Keith Englisht már csak azért is izgatta a történet, mert véleménye szerint hazájában egészen másként reagáltak volna egy hasonló beszédre:

Anglia már nagyon régóta demokráciában él, éppen ezért nem rázná meg az embereket, ha egy miniszterelnökről kiderülne, hogy folyamatosan hazudott. De az is biztos, hogy azonnal elveszítené minden bizalmát és a társadalmi nyomásgyakorlás hatására az egész kormánya lemondásra kényszerülne, majd új választást írnának ki. Magyarország ezzel szemben 2006-ban még csak alig több mint másfél évtizede élt demokráciában, az emberek azt hitték, hogy végre fellélegezhetnek a szocialista diktatúra után, friss levegőt szívhatnak, szabadok, éppen ezért jóval erősebben ütötte őket szíven a csalódottság, hogy átverték őket, majd ahhoz hasonló hatalomgyakorlási módszerekkel kellett ismét találkozniuk, mint amilyeneket a szovjet megszállás alatt többször átéltek

- mondja a rendező, aki szerint egy univerzális jelenségeket boncolgató alkotásról van szó, hiszen a politika mindig csak egyes személyekről, illetve bizonyos érdekközösségekről szól, számára azonban jóval fontosabbak azok az általános kérdések, hogy mekkora hatalommal rendelkeznek egy társadalomban a vezetők és miként gyakorolják azt, milyen morális döntéseket hoznak meg kiélezett szituációkban, illetve, hogy egy hétköznapi ember mekkora változásokat indíthat el. A film nem szolgál válaszokkal a felvetett problémákra, hanem kérdéseket tesz fel.

Ez a történet az igazság kereséséről szól

- fűzi hozzá az operatőr, majd elmondja, akárcsak Magyarországon, Spanyolországban is két pólusra szakadt a politika, nincs átjárás, de szerinte éppen erről szól a demokrácia: az egymástól akár szélsőségen eltérő vélemények ütköztetéséről.

Keith English és Josep M. Civit Fotó: Polyák Attila - Origo

Így van ez a világ minden pontján – teszi hozzá Keith English – A brexitet 52-48% százalékos arányban szavazták meg, jól érzékelteti mindez, hogy Angliában is kiélezett a politikai helyzet. Nem beszélve Amerikáról, elég csupán a Capitoliumnál lezajlott jelenetekre gondolnunk.

Arra a kérdésünkre, hogy tartanak-e olyan fenyegetésekről, mint amelyekkel a film fiatal színészei találkoztak, az alkotópáros csóválja a fejét.

Csak a végtelenül szűklátókörű emberek támadják látatlanban a produkciót. Ha megnézik majd, akkor kellő intelligenciával rájöhetnek, ez a film nem egy politikai véleménynyilvánítás, hanem egy morális dráma, amely reményeim szerint párbeszédre, jó értelemben vett vitára sarkallja majd a közönséget – mondja el Keith English.

Hasonló véleményen van Josep M. Civit:

Nem kell érzékeny témához nyúlni ahhoz, hogy egy alkotó kapjon a fejére: az egyik filmemet azért támadták néhányan, mert túlságosan erőszakosnak titulálták, egy másikat pedig indokolatlanul erotikusnak találták. Tisztelettel elfogadom a negatív véleményeket, elvégre szólásszabadság van, mindenkinek szíve joga kinyilvánítani az érzéseit. Ha valaki pedig ezt agresszív és ordenáré módon teszi, azzal csak saját magát minősíti, nem engem vagy a produkciót.