Az operett színészkirálya, akit életében állandóan megaláztak, bár egy ország szerette

Rátonyi Róbert színész.

Rózsahegyi Kálmán, a múlt századi színjátszás egyik legnagyobb színházművésze és színészpedagógusa őszintén hitte: hadaró beszédű növendéke stúdiuma végeztével a korszak egyik legerősebb hatású drámai színésze lesz, aki Hamlet szerepében is emblematikus alakítással bizonyítja majd erős képességét az elmélyült emberábrázolásra. Rátonyi Róbert pályafutása némileg másképpen alakult. Hadarásától szabadulva, ugyanakkor makacsul ragaszkodva a hiteles szerepformáláshoz, az operett műfajának lett meghatározó tolmácsolója. Nem feltétlenül saját akaratából, inkább egy olyan korszak vezéreinek szándéka szerint, amely korszakban nem sokat számítottak az egyéni elképzelések.

Ikarusz lépcsői

Hallgass az édesanyádra!

Édesanyám a maga mondandója után már lelépdelt a bécsi buszpályaudvaron nem sokkal korábban leparkolt Ikarusz-busz lépcsőin, átadva helyét a lépcsősor tetején az elegáns, ezúttal mosolytalan Rátonyi Róbertnek.

Hallgass az édesanyádra!

- ismételte meg sztentori hangon a színész, akit eladdig csak a tévében láttam, bár sosem néztem sokáig, mert a vonatkozó operett témájú megmutatkozásai - feledhetetlen mosolyával - nemigen estek egybe annak a fiatalembernek az érdeklődési körével, aki akkoriban voltam.

Zsigerileg éreztem, hogy a valóság adott körülményei között még inkább ellentmondásos az éneklős, táncolós operettvilág boldogsága, önfeledtsége.

1958. Budapest II., Kút utca 5., Rátonyi Róbert az otthonában Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Addigi életem valóságának adott körülményei voltak azok, amelyek arra késztettek, hogy befizessek egy háromnapos bécsi bevásárlókirándulásra, és alig húszévesen dobbantsak a Kádár-világ legvidámabb barakkjából. A barakkvilág urai azonban nem szenvedhették el a botrányt.
Apám – bár sosem titkolta a rendszer iránti ellenszenvét – országosan ismert, általános szeretettől övezett színészként – más művészekhez hasonlóan – a rendszer kirakatába került, egy kirakatember fia pedig mégsem lehet disszidens.

Így, amikor a háromnapos kirándulás már több hónaposra nyúlt, utánam küldték édesanyámat, hogy hozzon haza.

Anyám is színházi ember volt, aki az apáménál kevésbé szerencsés színészi pályafutását lezárva a zsöllyesorból nézte asszisztensként a szerencsésebbeket. Sok mindenkit ismert a szakmából a munkája kapcsán, így Rátonyi Róbertet is, akivel akkor azonban a véletlen hozta össze azon az Ikaruszon. Anyám miattam jött Bécsbe, Rátonyi Róbert operettet nézni.

Haza ne gyere!

- mondta anyám tettetett szigorral, amikor elsőként felbukkant a szétszisszenő buszajtó lépcsősorának tetején. Szerető anyaként, a maga sorsa tanulságait is mérlegelve, tudta, hogy ott vagyok jobb helyen, tágasabb perspektívát kínáló közegben, ahol vagyok, vagyis a vasfüggöny túlsó felén.

Hallgass az édesanyádra!

- erősített rá anyám intelmére Rátonyi, majd gyors kézfogás után sietett a dolgára. Személyesen később sosem találkoztunk.
Anyám pár nappal később, jókedvű bécsi séták után, reményekkel telve tért haza. Igazán megrendült, amikor újabb hónapok elteltével végül én is hazatértem. Hogy miért?: az egy másik történet.
Ami apámat illeti, ő jobban szerette volna, ha kimarad az életemből ez a kaland, de mert szeretett, nem is akadályozta, hogy megessen. Számomra élethosszig erős emlék, benne a Rátonyi Róberttel való röpke találkozás évtizedes talány.

Miért állt az édesanyám pártjára a magafajta, ugyancsak kirakatba kitett sikerember?

Felmenők, kávéházak

Reisz Róbert néven született Budapesten 1923. február 18-án.
Édesapja, a zsidó vallású Reisz Lajos pék és fűszeres. Édesanyja – fia későbbi meghatározása szerint – „magánzó", Bronner Stefánia egy kalandos múltú édesapa leánya, felnővén jámbor katolikus asszony.
Apai nagyapja, Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnokban birtokolt méretes fűszerüzletet.
Anyai nagyapja, Bronner Miksa, egy hétgyermekes parasztcsalád egyik fia, aki a mai szlovákiai Alsókubinból került Pestre tizennyolc évesen, s lett pincér a millennium idején alapított mulatókomplexumban, az Ős Budavárában. Állásából is következő kalandos helyzetek, viszonyok után Bronner Miksa nyitotta meg az irodalmi és színházi életben is nevessé lett Simplon Kávéházat,
majd a Zichy Jenő utcai Kristály Kávéházat, melynek konyhájában Újházi Ede, a Nemzeti Színház vezető színművésze maga főzte a híressé vált Újházi-tyúkhúslevest.

A Kristályból továbblépve Bronner Miksa a Nyugati pályaudvar közelében lett tulajdonosa a Westend Kávéháznak, melyben először játszottak Budapesten fekete bőrű dzsesszzenészek a szokott cigánybanda helyett.

1912. Bronner Miksa budapesti kávéháztulajdonos (Rátonyi Róbert nagyapja) Forrás: Fortepan / Saly Noémi

Hamar hírnevet szerzett műintézményében, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő olykor könyveik dedikált példányaival egyenlíthették ki fogyasztásuk ellenértékét. Bronner nagypapa és unokája, Reisz Robi igen szerették egymást. Robi sokat időzött a Westendben, nagyapjának köszönhetően hamar pajtási viszonyba került – egyéb híres, a művészvilághoz tartozó törzsvendég mellett – a Beketow Cirkusz külhonban is népszerű bohócával, Zolival, a törpével. Ő szerettette meg a kisfiúval a manézs világát. A meghatározó színházi élmény sem váratott sokat magára.

Csődök és kislányok

Róbert sokkal jobban szerette a babákat, mint a fiús játékokat. Saját bábszínháza is volt, a darabok történeteit maga találta ki. Mesélőkedvét dadájának és nagynénikéjének, Manci néninek káprázatos elbeszélései izmosították. Első színházi élményét négyéves kora körül élte meg, amikor Manci néni magával vitte a Király Színházba, a Három a kislány című operett előadására. A látottak után Robi kijelentette:

színész lesz, s maga is eljátssza majd a három kislány egyikét, mégpedig azt a karaktert, amelyet legszebbnek látott.

Szülei nem aggódtak, úgy vélték, fakulnak majd a gyermeki álmok, cseperedő fiuk idővel ráérez a sebészi hivatás nagyszerűségére.
Csakhogy hamarosan komoly gondok akadnak a család működésében.
Bronner Miksa 1926-ban meghal, a Westend Kávéház dobra kerül. Az anyai ági rokonság a Király utcában nyit másik kávéházat, amely azonban gyorsan csődbe megy. Apai ágon is hasonló az irány: Reisz nagyapa tanácsára nyit fűszerüzletet Róbert édesapja, Reisz Dávid az Almássy téren, de bukik az is.

Reisz Dávid akkor kitanulja a pékmesterséget – gondolta, a fűszer vékony jég, a kenyér, kifli biztos talaj – majd pékséget nyit.

Róbert fia ekkoriban a Szív utcai elemibe jár. Egy súlyos skarlátfertőzés után szülei – anyagi lehetőségeiket meghaladva – néhány hétre ausztriai nyaralóintézetbe küldik a csupa csont fiút. Ott esik szerelembe életében először.

Siketnéma kislány ejti rabul a szívét, akivel mégis szót értenek.

A leány is magyar, tartják a kapcsolatot, de idővel majd eltűnik az életéből. Csak a pluszkilók maradnak. Budapestre visszatérve már a vonat lépcsőin alig bír lekászálódni, az elemi iskola maradék éveiben sokat gúnyolják majd társai a túlsúlya miatt. Tűri, amit kap. A reáltárgyakból beszerzett elégségeseket is. Ám magyar nyelvből és irodalomból, valamint énekből minden körülmények között kitűnő.

Rátonyi Róbert színművész portréja Forrás: MTI/Várkonyi László

Az árulás

Miután fiuk elvégzi az elemi iskolát, szülei beíratják a Rákócziánum néven közismert II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba, a főváros egyik legelőkelőbb tanintézetébe, ahová elsősorban arisztokraták, nagykereskedők és nagyiparosok gyermekei járnak. Zenei képzésére is ügyelnek: nyolcéves kora óta taníttatják zongorázni, hegedülni.

A család mindeközben a megélhetésért küzd.

Dob utcai pékségük két kemencéből és egy konyhából áll – utóbbi szellős berendezésével lakásként is szolgál. A többletbevétel érdekében Reisz apuka focimeccseken kezd perecet árulni, a két kemence éjjel-nappal izzik, a perechajtogatásba fia is besegít.
Rátonyi Róbert osztályfőnöke az elitiskolában nem más, mint Schwartz Eggenhoffer Artur matematikaprofesszor, majdani pápai prelátus (pápa által adományozott főpapi cím birtokosa). A derék matematikus Reisz Róbert matematikai hiányosságait nemcsak humánus megfontolásból nézi el, hanem a fiú színészi, s egyéb artisztikus teljesítményeit is értékelve. Róbert rendszeres fellépője az iskolai rendezvényeknek, amatőr filmesként is becsülik, egyik szerkesztője az intézmény Új Utak című diáklapjának, amely nemcsak verseit, de színikritikáit is rendszeresen közli. Ugyancsak aktív tagja, másodhegedűse az iskola nagy hírű szimfonikus zenekarának.
Schwartz professzornak az is kedvére van, hogy tudja:

Reisz Róbert színészi ambícióit az általa is elismert Latabár Kálmán színészi megmutatkozásai inspirálják leginkább.

A professzor a fiú matematikaérettségijén is segítőkész,

Te csak írj!

- súgja neki. Mindketten tudják, hogy az érettségin elnöklő Brisits Frigyes cisztercita paptanárnak a magyar irodalom a szakterülete. Mit sem ért a matekhoz. Róbert ír, maga sem tudja, hogy miként pattannak elő a fejéből a különféle számok, de Schwartz professzor helyeslően, látványosan bólogat. „Ez a gyerek színésznek készül, és nagyon tehetséges!" - súgja oda egyszer csak Schwartz professzor irodalmár kollégájának, aki erre megkérdezi a táblát nyűvő diákot:

Ki a színészideálod?

Reisz Róbert észnél van. Templomjáró, mélyen hívő fiú, az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson fő ministránsként vonult végig a város utcáin. Alaposan ismeri az egyháziak ízlését. Pillanatnyi töprengés után a Nemzeti nagyságát nevezi meg:

Uray Tivadar!

Schwartz professzor felszisszen:

Te, áruló!

Az érettségi azért összejön.

A jövő Hamletje

Reisz Róbert elsőként a Színművészeti Akadémiára jelentkezik, amelyet édesapja egykori katonatársa, Kiss Ferenc igazgat, aki egyben az akkor már szélsőjobb Színészkamara elnöke. Reisz Róbert barátságos fogadtatásra számít, édesapja egykori bajtársa azonban a Róbert által előadott vers után a pékmesteri hivatás továbbvitelét javasolja.
Az Országos Színészegyesület iskolájának felvételijén Pethes Sándor tanácsolja el a hivatástól. A walesi bárdokat még végighallgatja, de az akkoriban a pesti mulatókban sikeres dalocska első sora után – „Hol van a rizsa, mondd meg már Misa!" – azonnal megálljt int.
Kilencszáznegyvenes évek, háborús idők.

Reisz Róbert eltöpreng, majd már péksüteményekkel felpakolva jelentkezik Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.

A Tintásüveget adja elő, de a művész felesége, Drági néni már a produkciója előtt közli: helye van a tanítványok között. Rózsahegyi azért meghallgatja a Tintásüveget, közben tekintete a péksüteményekről átfókuszál a versmondóra.
Rózsahegyi Kálmán előbb a hadarásától szabadítja meg Róbertet, majd évtizedes színészi tapasztalatából, bölcsességéből, különleges pedagógiai érzékéből kialakított metódusával beavatja a hamarosan egyik legkedvesebb tanítványának számító fiút a realista színjátszás mesterfogásaiba.
Rózsahegyi egyéniségeket nevel.

Akiben fantáziát lát, azt arra készteti: egyéni adottságait is bátran építse bele a különböző szerepekbe.

Reisz Róbertben a prózai darabok hősét látja. A fiú a mesterkurzusa idején változtatja a nevét Rátonyira. Rózsahegyi Kálmán az egyik lapnak azt nyilatkozza: egyik növendéke, Rátonyi Róbert személyében a korszak majdani legnagyobb Hamletje készülődik tanodájában a hivatásra.
A növendék nem gondolja túlzónak mestere állítását. Rajongja a zenés műfajt, de a próza sincs ellenére. Ráadásul – minden muzikalitása mellett – egyáltalán nem tud táncolni.
Rátonyi Róbert még növendék korában lesz partnere a származása miatt a színpadokról leparancsolt Rózsahegyi Kálmánnak a színész vidéki „haknijain". Hiába van tiltólistán, Rózsahegyi rendkívül népszerű, sokfelé hívják. Jelenetüket Rózsahegyi Kálmán korán meghalt fia írta. Rátonyi Róbert első meghatározó színpadi élménye a jelenet ügyvéd figurája, Rózsahegyi Kálmán öreg parasztja mellett.

Kardos Magda és Rátonyi Róbert színművészek Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Vastapsot kap a Vígszínházban, majd a pálya szélére kerül

Amikor nincs tanítás vagy hakni, akkor Rátonyi Róbert a családi pékség előtt sorban állókat felügyeli, illetve engedi ötösével az üzletbe. Aznap azonban, amikor betoppan az intézménybe Horváth Árpád, a Vígszínház rendezője, Rátonyi Róbert éppen Rózsahegyi tanodájában tartózkodik.
Kiderül: egy egyeztetési malőr okán veszélybe került a Horváth által az Operettszínházban vendégként rendezett Kata-Kitty-Katinka egyik előadása. A rendező a tévedés miatt a darabból kieső ifjú hős szerepére keres Rózsahegyi növendékei között lehetséges „beugrót."
Táncolni nem kell, nem kérdés, kit ajánl az idős mester.

A tizenkilenc éves Rátonyi Róbert hamarosan vastapssal honorált duetteket énekel az ötvenhat éves Kosáry Emmi, a kor egyik legnagyobb primadonnája – Honthy Hanna első számú vetélytársa – partnereként az Operettszínházban.

Első operettszínházi fellépése után Horváth Árpád felkeresi az öltözőjében, ahol megkéri a fiút: a napokban látogassa meg vígszínházi irodájában, ahol aláírhatja szerződését a körúti teátrumhoz.
Mire azonban a szerződés megköttetne, Horváth Árpád felcseréli a rendezést az ellenállási mozgalomra, és felmond a Vígszínháznál.
/Nem sokkal később Horváth Árpádot elfogták, megkínozták, de halálának pontos körülményei ismeretlenek. Sz.Á./
Hamarosan Hegedüs Tibor lesz a Vígszínház igazgató-főrendezője, aki statisztaszerepre sem akarja szerződteti a nála kopogtató Rátonyi Róbertet. Dénes György, a színház egyik vezető színésze tanúja a megalázó elutasításnak, s a színész közben jár az érdekében. Egymondatos feladatot kap.
A Rózsahegyinél időközben sikeres vizsgát tett színésznek azonban hamarosan több színházban is értésére adják: félzsidóként nem számíthat szerződésre. Akkor műsoros matinék szervezőit környékezi meg. Azzal a feltétellel kap olykor fellépési lehetőségeket a Vigadó és a Zeneakadémia műsoros estjein, ha garantál harminc-negyven fizető nézőt. Elsősorban rokonságát igyekszik rábeszélni a jegyvásárlásra. Egy év gründolás után Lóránt úr, a Vigadó főszervezője azt mondja az ifjú színésznek:

Több jegyet nem kell eladnia. Most már én fizetek magának!

Első gázsija a Vigadóban húsz pengő. Olyan művészek mellett kap lehetőséget, mint Karády Katalin, Muráti Lili, Szörényi Éva, Sárdy János, Latabár Kálmán.
Rátonyi Róbert közöttük az egyetlen „névtelen".

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!