Hiánypótló és formabontó trükkorgia Dobó Kata új filmje

"Minél inkább belesüppedünk a fogyasztói társadalom kényelmébe, annál inkább arra vágyunk, hogy a szabadidőnkben nyomasztó, sötétebb tónusú filmeket nézzünk, miközben szükségünk van ártatlan és őszinte mesékre is" – mondta az Origónak adott interjújában Helmeczy Dorottya, aki állandó producertársával, Kálomista Gáborral ezúttal egy családi mozifilmmel jelentkezik. Dobó Kata december 9-én mozikba kerülő El a kezekkel a Papámtól! című rendezése hamisítatlan családi mozifilm rengeteg speciális effektussal, a producer szerint pedig csak segítheti a produkció sikerét, ha sokan politikai pártállás alapján ítélik meg a művet pusztán azért, mert a színészek és a producerek tekintetében is van átfedés az Elk.rtukkal.

A Megafilm eddigi portfóliójában csupa felnőtteknek készült alkotással találkozhatunk. Minek a hatására döntöttek úgy, hogy ezúttal klasszikus mesefilmet készítenek?

Még öt-hat évvel ezelőtt landolt nálunk a film forgatókönyvének első verziója, az írója egy televíziós produkcióként képzelte el a történetet, de akkoriban nem láttunk benne fantáziát. Később sokat gondolkodtunk azon, miért nem készülnek már klasszikus, élőszereplős családi mesefilmek: a nyolcvanas években még nagy divatja volt a műfajnak, aztán viszont úgy eltűntek, mintha sosem léteztek volna. És amikor újra elővettem az említett szkriptet, megláttam benne a lehetőséget arra, hogy feltámasszuk ezt a műfajt. Többször átdolgoztuk a könyvet, mert tudtuk, hogy nem egy televízió-képernyőre szánt, alacsony költségvetésű alkotást szeretnénk, hanem egy nagyvászonra kívánkozó hamisítatlan mozifilmet, amely úgy szólít meg minden korosztályt, hogy közben rendkívül unikális is.

Helmeczy Dorottya Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi jelenti a történetnek ezt a különlegességét?

Az elbeszélésmódja kicsit A két Lottira emlékezetet, ha irodalmi példával kellene illusztrálnom. Az El a kezekkel a Papámtól! is gyermeki szemszögből ábrázolja a felnőttek világát: a történet főszereplője a tízéves Dorka, akit egyedül nevel az apukája, miután elvesztette a feleségét, és amikor a férfi megismerkedik egy új nővel, a lánynak egyre gyanúsabbá válik a leendő mostohája. Röviden tehát egy kifejezetten hagyományos elbeszélésről van szó, amely a család, a házasság és a gyereknevelés témakörét járja körbe, ami azonban igazán különlegesebbé teszi a filmet, az az, hogy egy meghatározhatatlan térben és időben játszódik. Ez pedig lehetőséget biztosított arra, hogy szárnyalhasson a fantáziánk és egy saját, bármiféle szabályt nélkülöző világot alkossunk. Kicsit Tim Burton rendezéséire vagy a Disney-produkcióira emlékezet, így nagyon jólesett, amikor egy kollégám igazi blockbusternek nevezte a filmet.

Ön szerint egyébként miért nem készülnek sem Magyarországon, de még szerte Európában is csak ritkán hasonló alkotások manapság? Hollywood annyira magasra tette a lécet a látványvilág szempontjából, hogy lehetetlen versenyre kelni vele?

Úgy látom, hogy néhány animációs produkciót leszámítva, amelyeknél valóban döntő tényező a pénz, már Amerikában is ritkán készülnek családi filmek. Azt tapasztaltam az elmúlt harminc évben, hogy minél inkább belesüppedünk a fogyasztói társadalom kényelmébe, annál inkább arra vágyunk, hogy a szabadidőnkben nyomasztó, sötétebb tónusú filmeket nézzünk. A mozik és immáron a streaming szolgáltatók is ezt az igényt elégítik ki, míg az egyszerű, tisztán műfaji alkotások egyre inkább kivesznek, leszámítva a romantikus vígjátékokat. Azonban különösen a járvány alatt úgy éreztem, hogy igenis szükségünk van ártatlan és őszinte szeretetmesékre ahhoz, hogy feltöltődjünk ezekben az időkben.

Helmeczy Dorottya Fotó: Polyák Attila - Origo

Mekkora költségvetésből gazdálkodtak?

Nagyságrendileg másfél milliárd forintból, amely ugyan nem kevés, de ha azt nézzük, hogy a hasonló műfajú – bár kicsit idősebbeknek szóló – Kincsem a duplából készült el, akkor különösen büszkék vagyunk a film látványvilágára.

És ez a keret kompromisszumokra sarkalta önöket vagy minden elképzelésüket szabadon megvalósíthatták belőle?

Producerként mindig éppen elégnek érzem a rendelkezésre álló anyagi forrást, mert a kreatív munka részét képezi, hogy egy meghatározott költségvetésből dolgozunk. Olyan ez, mint a versenyfutás: másként rugaszkodsz neki egy ötven- vagy egy százméteres távnak, de elfogadod a játékszabályokat. Alkotói szemmel azonban nyilván soha nem elég a pénz, hiszen egy művésznek természetesen mindig eszébe jut egy új ötlet, amellyel tovább fokozná a vízióját, de így is egy elképesztően gazdag világot teremtettünk, miközben annál is több számítógépes trükköt alkalmaztunk, mint amennyit eredetileg terveztünk. Az egyik színész például kificamította a bokáját a forgatás során, így digitális megoldásokkal valósítottuk meg azt a jelentet, amelyben táncolni kellett, de az egész film tele lesz látványos pillanatokkal. Tulajdonképpen az egész film trükkalapú, így dramaturgiájában és megvalósításában egyaránt elemelt.

Helmeczy Dorottya Fotó: Polyák Attila - Origo

Dobó Kata első rendezése, a Kölcsönlakás hatalmas közönségsiker volt, a kritikusok azonban igencsak elbántak vele. Önök számára mi volt a legfontosabb szempont, amikor rá esett a választásuk?

A közönség és a kritikusok véleménye sok esetben eltér, producerként fontosabb számomra, hogy minél többen megnézzék a filmemet, minthogy a szakma piedesztálra emelje. Dobó Katát egy egyszerre izgalmas és nagyon érzékeny személyiségnek tartom, az pedig különösen fontos volt számunkra, hogy korábban rengeteg tapasztalatot szerzett Amerikában, hiszen azok az impulzusok, amiket ő onnan hozott csak előnyére válhat egy széles réteget megszólító filmnek. És az sem elhanyagolható szempont, hogy anyaként rendkívül jól szót ért a gyerekekkel.

A felnőtt színészek között Gubás Gabit és Bokor Barnát is láthatjuk majd a vásznon, csakúgy, mint legutóbb az Elk.rtukban. Nem tart attól, hogy emiatt politikai színezetet kap a film megítélése annak ellenére, hogy egy ártatlan meséről van szó?

Az El a kezekkel a Papámtól!-t korábban forgattuk, mint az Elk.rtukat, de Bokor Barnának szerintem kifejezetten jót tesz, hogy rövid időn belül egy egészen más szerepben is bizonyíthat, azt pedig kifejezetten vicces interpretációkra adhat lehetőséget, hogy Gubás Gabit Dobrev Klára után egy boszorkányos táborvezetőként láthatjuk. Szerintem még azok is dafke beülnek majd rá, akik politikai okokból kevésbé szimpatizálnak perpillanat velük. Sőt: az interneten több helyen olvastam, hogy sokan azért fognak jegyet váltani rá, hogy ne az Elk.rtuk legyen az év legnézettebb magyar filmje. Szóval csak jó sülhet ki abból, ha egy sikertörténetre akárcsak áttételesen is rá lehet építeni egy másik alkotást.

Gubás Gabi, mint boszorkányos táborvezető az El a kezekkel a Papámtól! című filmben Forrás: Megafilm

Kálomista Gáborral már számtalan műfajban kipróbálták magukat. Volt ezek közül olyan, amellyel soha többé nem kísérleteznének?

Nem, inkább csak olyan alkotókra akadt példa, akiknek annyira eltért a gondolkodásmódja, hogy nem szívesen dolgoznánk velük a jövőben. De sokkal gyakrabban megesett, hogy egy film nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, azonban a nyughatatlan természetünkkel soha nem adtuk fel: inkább rászántunk még több pénzt és újraforgattunk jeleneteket egészen addig, amíg nem voltunk elégedettek a végeredménnyel. Legutóbb például a Trianon századik évfordulójára szerettünk volna időzíteni egy filmet, a járvány miatt azonban félbe kellett szakítanunk a forgatást, egy stábtagot sajnos el is vesztettünk. Viszont bár a tervezett premierdátumról lemaradtunk, nem hagytuk veszni az alkotást és jövő nyáron be is mutatjuk a tervek szerint. Műfajában ez is rendhagyó lesz, hiszen a dokumentum- és a hagyományos játékfilmek elemei keverednek majd benne és úgy vélem, egészen új megközelítésbe helyezzük majd a történelmi traumát, de ennél többet előzetesen nem árulnék el.