A demográfus szerzők vadonatúj megközelítést ajánlanak a népesség öregedésének vizsgálatára. A régi módszer ugyanis, az életkort leszámítva, minden emberi jellemzőt figyelmen kívül hagy. Hozzászoktunk, hogy minden embernek egyetlen életkora van. A fiatalokra valóban célszerű kronologikus életkoruk szerint tekinteni, az egymástól eltérő mértékben öregedő időskorúak esetében azonban ez sokkal kevésbé informatív.
Az ő egészségi állapotuk, valamint kognitív és egyéb képességeik sokkal inkább múlnak a fennmaradó, mint a betöltött életéveken – érvelnek a szerzők. Rámutatnak az életkor kétdimenziós jellegére: az emberek egyszerre rendelkeznek egy visszatekintő (kronologikus) és egy előretekintő életkorral. Az azonos kronologikus életkorral rendelkező emberek ugyanannyi évet éltek. Az azonos előretekintő életkorral rendelkező emberek pedig olyan korcsoportokhoz tartoznak, amelyekben a várható élettartam megegyezik.
Arra a következtetésre jutottak – ezt hatásos példákkal is szemléltetik –, hogy az előretekintő mutatók drámaian megváltoztatják a népesség öregedéséről alkotott képünket. Új módszertanuk szerint – alternatív szemüvegen keresztül – vizsgálódva szinte minden kérdésben meglepetés érte őket. Ezek közül is a legnagyobb annak felfedezése, hogy a várható élettartam gyorsabb növekedése a népesség lassabb öregedését eredményezi. Pedig könyvek, cikkek és weboldalak százai állítják ennek ellenkezőjét! Ezen alternatív megközelítést már az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) is alkalmazza: a szerzők által kidolgozott mutató, az előretekintő időskori függőségi ráta (EIFR) minden ENSZ-tagállamra elérhető a szervezet weboldalán.