Fájóan kemény mondatok, erős gesztusok, drámai jelenetek bombázzák a nézőt

Vágólapra másolva!

"Számomra az elmúlt harminc-negyven év legjobb színházi szövege Józsa Péter Pál műve, az Agón. Véd- és vádbeszéd egyszerre a mai világunkról. A szerző a szövegben történelmi asszociációkat jelenít meg - egészen a teremtésig visszanyúlva" - mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, az Agón című előadás rendezője. Hozzátette: a darab műfaját tekintve nehezen megfogható, leginkább operára hasonlít, ahol az áriákat monológok helyettesítik. Az Agónt egy arénaszerű térben nyolc színművész, négy operaénekes, a Honvéd Férfikar és egy 39 fős zenekar előadásában viszi színre a Nemzeti Színház. "Az Ember egyetlen hatalmas monológja ez: éles diagnózis és apokaliptikus látomás" - hangsúlyozta a rendező. A darab főszereplői között olyan nagyszerű színészeket láthatunk, mint Horváth Lajos Ottó és Nagy Mari, további szerepekben láthatjuk Mészáros Martint, Herczegh Pétert, Szép Dománt, Kovács S. Józsefet, Martos Hangát és Madácsi Istvánt. Megnéztük az előadás egyik próbáját, ami után hosszú percekig nem tudtunk megszólalni. Őrületesen mély érzések, hatások kavarogtak bennünk. Az elképesztően kemény szavakat, mondatokat és képeket napok múlva sem tudjuk feledni. A rendezés, az előadás egészen egyszerűen szenzációs. Az Agónt március 4-én, pénteken mutatja be a Nemzeti Színház.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila Agón

Az aréna

Ha New Yorkban lehúznak egy vécét, itt hánynak a hegyek. Kitör a hányóhegy."

Nem ismerhetitek ez ember isteni pillanatait. Mikor csillagokként zuhanunk egymásba, hogy - megsemmisítvén ellen-önmagunkat - gömbként szülessünk újjá."

Nem kérek tőletek szeretetet, megértést. Én adok nektek. Mert lyuk tátong a lelketekben."

Kemény mondatok, asszociációk, történetfoszlányok – és elképesztően erős gesztusok. Vidnyánszky Attila rendezésében az Agón című darab egyik próbáján jártunk.

Részlet azt Agón című előadásból. Rendező: Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Teljesen nyitott szívvel és mindenre készen ültünk be a különleges nézőtérre. Tudtuk, hogy valami szokatlant látunk majd. Így is lett. Szükség volt nyitottságra, kíváncsiságra, és arra, hogy ne akarjuk azonnal megérteni a szöveg minden részletét, utalásait, szavát, hanem hagyjuk, hogy elsodorjanak az érzelmeink. Az előadás pedig tényleg magával sodort. A színészek játéka csodálatos, nemcsak a színpad közepén játszanak, hanem az egész aréna játéktér. Van, amikor közvetlenül a néző mellett sétál el az egyik főszereplő, Horváth Lajos Ottó, miközben az aréna tetejéről érkezik a lépcsőkön egy óriási zászlóval Kovács S. József, a másik szereplő. Lent, az aréna közepén mindeközben fájóan erős mondatok hangzanak el a világunkról. Az egyik szereplő infúziót kap – az infúziós folyadék egy műanyag előlapos órából csöpög az emberi testbe. A folyadék pedig egyre csak fogy... Minden mondat, minden kép és minden mozdulat jelent valamit. Mindenről eszébe jut a nézőnek egy gondolat, vagy csak gyomron vágja egy érzés. Egy perc megnyugvás sincs – az aréna bármelyik pontjáról bármelyik pillanatban érheti az embert valami hatás.

Részlet az Agón című előadásból Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Honvéd Férfikar énekesei a nézők között ülnek, a zenekar a legfelső karéjban. Miközben a képek, jelenetek és mondatok bombázzák a nézőt, egy csendesebb pillanatban hátborzongatóan csodálatos énekhang szólal meg – négy operaénekes szólóit hallhatja a közönség.

A próba után intenzív érzések, gondolatok kavarogtak bennünk - megszólalni is nehéz volt. Az előadás hatása óriási. A színészek, a zenekar, a férfikar, a szólisták egészen elképesztőek, a rendezés pedig szenzációs.

Az Agón című darab írója, zeneszerzője és látványtervezője a három éve meghalt Józsa Péter Pál.

Apokaliptikus látomását – az ember szellemi viaskodását és tusáját – négy operaénekes, a Honvéd Férfikar, 39 fős zenekar és nyolc színész jeleníti meg a színpadon.

A darab az ókori görög tragédiák, a színház legősibb gyökereihez nyúl vissza.

Egy aréna jellegű színpadi térben játszódik, ahol karmesterek irányítják a zenekart, a szólistákat és a színészeket is.

Az előadás lényegében egy zenemű, amelyet a zenekar, a Honvéd Férfikar, operaénekesek szólaltatnak meg, a színészek pedig zenére, ritmusra lépnek be a szövegükkel - óriási hatást elérve ezzel a nézőben.

Bár nem klasszikus, "történetmesélős" előadást lát a néző, a darab története mégis világos.

A főszereplővel, a vádlottal szemben állnak a bírák és a perben részt vevő további személyek.

Ezek a személyek Szókratész Védőbeszédjéből ismertek, de a vádlott mégsem maga Szókratész, hanem csupán az ő alakjából rugaszkodik el.

A főszereplőt 8 színész alakítja, ők keltik életre ezt a megfoghatatlan figurát, aki az utolsó szó jogán megszólalhat, aztán halálra ítélik.

A "világot" lényegében a kórus testesíti meg, az embert pedig a főszereplő - vagyis a 8 színész. E kettő viaskodik egymással.

A vádlott védőbeszédét mondja el - egy hatalmas monológot, amely valójában egy apokaliptikus látomás, asszociációk sorozata.

A nézőből impulzusokat, sőt, olykor indulatokat vált ki egy-egy mondat vagy jelenet - ezek ugyanis ismert történeteket, apró emléktöredékeket vagy történelmi alakokat jelenítenek meg. Ezekbe kapaszkodhat a közönség.

Vidnyánszky Attila: Csak Te érted!

Az előadás rendezője, Vidnyánszky Attila azt mondta: amikor a Nemzeti Színház igazgatója lett, akkor találkozott először a darabbal.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, az Agón című darab rendezője Fotó: Szabó Gábor - Origo

"Józsa Péter Pál keresett meg, de akkor még nem volt teljesen készen a darab. A zene és a szöveg is alakult csupán. Az író időről időre hozta az újabb részeket, megmutatta a zenei anyagot is, végül elkészült a darab. Elkezdtük tervezni, hogyan jelenjen majd meg a színpadon. Sajnos az író nem élhette meg ezt a különlegesen bátor bemutatót" - mondta.

Hozzátette: a darab lényegében egyetlen monológ - zenére írva. Egy apokaliptikus látomás. Józsa Péter Pál asszociációi.

"Az író fogalmazásának mívessége, távlatai és a hozzá komponált zenemű ereje - a szó és a zene különleges harmóniája ragadott magával, amikor először a kezembe került a mű. Józsa Péter Pál radikálisan gondolkodó ember volt, aggódott a nemzet sorsáért. Az ő gondolatai távlatosabb, elemzőbb rálátást adnak a létezésünket feszítő gondokra, konfliktusokra, az egyént, de az egész emberiséget, azon belül magyarságunkat érintő nagy kérdésekre" - hangsúlyozta Vidnyánszky Attila.
Kiemelte,

véleménye szerint a darab az elmúlt harminc-negyven év legjobb színházi szövege.

"A görög világ, Szókratész Védőbeszéde sejlik fel, az ő perének szereplői is megjelennek, de aztán a hun, türk mondavilág figuráit láthatjuk, és végigmegyünk az emberiség nagy kataklizmáin.

Mi úgy fogalmaztunk, hogy megpróbálunk egy különleges, performansztechnikával, történetfoszlányokat beépítve káromkodásból katedrálist építeni."

A rendező elmondta, hogy egy 320-330 férőhelyes arénát építettek fel a Nemzeti Színház nagyszínpadára. Ennek közepén van egy öt méter átmérőjű kör, amit hat emelet magasságban ülnek körbe a nézők. A zenekar, a Honvéd Férfikar, a szólisták pedig a térben mozogva énekelnek.

Az értelemre és az érzelemre is hatással lesz az előadás"

- mondta.

Mivel a szöveg erős gondolatokat, asszociációkat tartalmaz, gyorsan váltakoznak a történetfoszlányok, a szereplők pedig mindig más hatásokkal jelenítik meg a szerepüket, első hallásra talán nem minden szót, mondatot lehet megérteni. Vidnyánszky Attila kiemelte: előfordulhat, hogy nehéz a szöveg minden síkját befogadni első alkalommal, de az összhatás olyan erős, amely nem annyira az agyat, mint inkább a szívet, lelket támadja majd.
"A színészek most tapasztalják meg, hogy milyen operaénekesnek lenni, amikor a karmester kézmozdulatára, meghatározott tempóra kell megszólalniuk. A férfikar a színészek mondataira reflektál - erősítik vagy cáfolják azokat - szinte metronómpontossággal.
A darab szövege egészen különleges, a színházrajongóknak ínyenc előadás. Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott: minél több ismerete van a nézőnek a világból, annál mélyebben érti majd, miről szól az Agón.

"Nem is feltétlenül alapműveltségről van szó, hiszen inkább az érzelmekre és az értelemre szeretnénk hatni. De az biztos, hogy ha valaki tudja, ki volt Bogár János - a magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítélet-végrehajtója, aki három év alatt több ezer embert végzett ki -, vagy tudja, hogy a Boerasz az északi szelet jelenti, a Notosz pedig a déli szelet, akkor könnyebben magába tudja fogadni az előadást. De - ahogy már mondtam - az összhatás a lényeg, hogy hasson a nézőre a darab. A történet mindenkinek világos lesz, hiszen a legelején tisztázzuk, hogy van a vádlott, van esküdtszék, van bíró, és halálra ítélik a vádlottat. Ez tulajdonképpen eldöntetett. Aztán mindnyájan vádlókká, vádlottakká, majd halálra ítéltekké válunk. Mindez közelít egy nagy égi gesztushoz, valami tisztulás, valami szép felé. Ezért is hangsúlyoztam, hogy káromkodásból építünk katedrálist, mert a világunkra reagálunk, és az előadásban fellelhető az út, amely megmutatja: annak ellenére, hogy milyen a világunk, hogy időnként milyen a múltunk, micsoda katedrálist lehet építeni. A szöveg valóban nem egyszerű, de az előadás mindenkinél más hatást érhet el. Ezért is írtuk a plakátra ezt a rövid mondatot:

Csak Te érted.

"Ezt is sokféleképpen lehet érteni. Így is, úgy is mindenki maga értelmezi - ahogyan az előadást is. Egy biztos: nyitottsággal kell beülni, hogy az ember magába fogadhassa ezt a különleges színházi élményt."
Vidnyánszky Attila azt is hozzátette:

valószínűleg megosztó lesz az előadás. De egy biztos: mindenki a hatása alá kerül majd.

"Olyan összhatás éri az embert, folyamatos, totális impulzushalmaz - a zene, a látvány és a szöveg egységének ereje - amely - azt remélem - hosszú ideig elkíséri a nézőt" - mondta a rendező.

A gesztusok alakítják a karaktert

"Amikor először elolvastam a szöveget, tanácstalan voltam, tétováztam, hogyan jelenik majd meg a színpadon a darab - mondta Nagy Mari, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas érdemes művésze.

Mondatról mondatra kellett haladni, hiszen minden egyes bekezdésnek egészen más az értelme, más-más helyről támad a szerző. Összevissza fújnak a gondolati szelek a szövegben. Nehéz követni, de az összhatás katartikus"

- hangsúlyozta.

Részlet az Agón című előadásból. A képen Nagy Mari Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hozzátette: mivel zenére, ritmusra mondják a szöveget, nemcsak a mondatokra, hanem a kórusra és a zenekarra is figyelni kell.
"Természetesen először a szöveget tanultam meg, aztán kaptam egy felvételt, ahol a zenére rámondták a szöveget. Azt meghallgattam, és megjegyeztem, hogy nekem hol kell belépnem a saját szövegemmel. A próbák alatt pedig azt is rögzíteni kellett, hogy mikor milyen eszközt veszek a kezembe - maszkot vagy egyéb kelléket. Azt gondolom, hogy ebben az előadásban a művészetek csaknem minden ága megtalálható - egy összművészeti katarzisban lesz része a nézőnek.

Részlet az Agón című előadásból. A képen Szép Domán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szép Domán, a színház fiatal művésze úgy fogalmazott:

nemcsak a szöveg, hanem a gesztusok is alakítják a szerepet.

"A tanár úr a próba közben mindig azt mondta: a gesztusok rendkívül fontosak. Belső színészi munkával kitalálom, hogy honnan hová jut el a figura, akit megformálok. Ezt megtervezem egy folyamatban, és ebből alakul ki végül a szerep. Mindeközben hat rám a zene, a férfikórus, a szólisták és a zenekar is, ez mind alakítja a karaktert. Hihetetlenül érdekes munka."
Hozzátette: Aki először hallja majd, előfordulhat, hogy nehezen érti a szöveg minden részletét. De a gesztusok, a színészek mozgása a térben - még ha nincs is éppen szövegük - átadja mindazt, amiről a darab szól. Anélkül, hogy kimondanának mondatokat.