Nehéz lesz megtalálni a párbeszédet, ha a baloldal nem is kíváncsi arra, amit csinálunk

„Az elmúlt években a magyar kultúra és az előadó-művészet soha nem látott forrásokat kapott, soha nem látott stabilitásban működött. Sorra újulnak meg a színházaink. A kaposvári az első vidéki színház, amit felújítottak, és a szolnoki színház is megújult. De készül a debreceni, és előkészítés alatt áll a veszprémi és a győri színház felújítása is. Látszik, hogy elindult egy folyamat. A kormányzat fontosnak tartja a színházi világot, fontosnak tartja az előadó-művészetet, és erre áldoz is." - mondta az Origónak Fülöp Péter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója. Azt is kiemelte, hogy sikeres évadot zárnak az idén, szinte minden előadást telt ház előtt játszottak. Arról is beszélt, hogy a koncertterem, a művelődési ház és a galéria összevonása további lehetőségeket biztosít – egyebek mellett azt, hogy egységes kulturális márkát tudnak létrehozni Kaposváron. Interjú Fülöp Péterrel.

Legutóbb a járvány legveszélyesebb időszakában beszélgettünk. Azóta lezajlott egy egész évad. Milyen volt a pandémia után az újrakezdés a Kaposvári Csiky Gergely Színházban?

Izgalmas időszak volt az elmúlt két év az előadó-művészet és a magyar kultúra számára. A pandémia ideje alatt megtapasztaltuk a kultúrafogyasztók bizalmát, kitartását, ami végtelenül megtisztelő és szívet melengető volt. A járványhelyzet alatt végig velünk volt a közönségünk, kitartott mellettünk. Kaposváron szinte senki nem váltotta vissza a bérletét, inkább csak jegycserék voltak. Minden előadást pótolni tudtunk, aztán a színházunk a járvány után újra indult. Különös időszak ez a színház életében azért is, mert többször kellett újra és újra indulnunk.

Amikor kiköltöztünk az épületből a felújítás miatt, az ideiglenes helyen kellett működnünk. A színház felújítása befejeződött, visszaköltöztünk, újra indultunk egy megújult, csodálatos épületben. Aztán jött a járvány, megint leálltunk. Később, amikor enyhült a vírus terjedése, ismét elindultunk, majd a pandémia következő hullámánál megint le kellett állni egy rövid időre.

Az elmúlt időszak a folyamatos újrakezdések időszaka volt.

Fülöp Péter, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazatója fotó: Talán Csaba

Érezte, hogy a közönségnek hiányzik a színház?

Teljes mértékben. A járvány alatt a világhálón is próbáltunk élményt adni a nézőknek. A legnépszerűbb programunk volt, amikor Kaposvár terein és a megye csaknem 40 településén minielőadásokat játszottunk. Lényegében megjelentünk az emberek mindennapjaiban. Ezt meg is hálálták, hiszen amikor újra színházba lehetett jönni, nemcsak a bérletes közönség aránya, hanem a jegyvásárlás is a pandémia előtti időszakhoz hasonlóan alakult. Színházunk csaknem 100%-os kihasználtsággal működött az idei évadban, ősztől egészen tavaszig.

Kaposvári Csiky Gergely Színház Forrás: Cservölgyi Zsófia

Októbertől a kaposvári kulturális intézményeket összevonták. Ez milyen további feladatokat jelent, és milyen lehetőségeket lát?

Óriási lehetőség a menedzsmentnek - és nekem is -, hogy a város polgármestere újra és újra kihívások elé állítja csapatunkat. Rendszeresen új feladatokat kapunk. A közművelődési feladatok ellátása került most az irányításunk alá.

Az intézmények - a koncertterem, a művelődési ház és a galéria - összevonása izgalmas lehetőség abból a szempontból, hogy egységes kulturális márkát tudunk létrehozni.

A művelődési házból minőségi befogadó színházat építünk, ahová meg tudjuk hívni majd a partnereinket. Eddig azért nem volt rendszeresen lehetőség erre, mert a saját előadásainkat játszottuk folyamatosan, telt ház előtt. Lehetetlen volt egyetlen napot találni, ahová meg tudtunk volna hívni egy társulatot. Természetesen igyekeztünk, és voltak vendégelőadások, de ennél sokkal többet szeretnénk.

Az új játszóhely lehetőséget teremt arra, hogy a könnyedebb, szórakoztatóbb, de minőségi előadásokat ott vigyük színpadra.

Ez volt egyébként az a tér, ahol addig játszottunk, amíg a színház felújítás alatt állt. Most megújult a művelődési ház is, kicseréltük a székeket, és fejlesztettük a technikát is.

A másik hely, ami az irányításunk alá került, az a koncertterem, ami egyben az art mozink is.

Olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket szeretnénk a legjobban kihasználni. Számos fejlesztés tervezünk. Hatalmas öröm, hogy a filmintézet pályázatán nyert forrásból elkészítettünk egy filmet, ami Franciaországban díjat nyert, több fesztiválra meghívták, és tárgyalunk egy nemzetközi videómegosztó céggel, akik három évre megvásárolnák a film sugárzási jogát. Bemutattuk Los Angelesben is az ottani magyaroknak Hollywood legrégebbi mozijában. Volt egy kaposvári díszbemutató is, aminek nagyon nagy sikere volt. Egyebek mellett ezt a filmet is be szeretnénk mutatni az art moziban. De fejlesztjük a filmklubot is. A középiskolásoknak szervezünk majd különböző izgalmas filmes programokat, ahol a művészfilmekkel ismertetnénk meg őket. De ez az a ház, ahol a komolyzene is teret kap, hiszen valójában ez egy koncertterem. Lesz operagála, Rost Andrea-koncert, Balázs-Piri Soma érkezik egy koncerttel, aki fantasztikus ifjú tehetség.

A harmadik helyszín pedig a Galéria, ami izgalmas kihívás, hiszen komoly elköteleződésem van a képzőművészet iránt.

Május végén egy Mednyánszky-kiállítást nyitunk. Ez óriási öröm, hogy vidéken tudunk egy ilyen minőségű tárlatot bemutatni. Komoly szövetségesünk ebben Baán László főigazgató úr, aki a képek felét biztosította, de magángyűjtőktől is szép anyagot sikerült összeszednünk. Amikor ez a kiállítás véget ér, bezárjuk a Galériát két hónapra, felújítjuk, modernebbé tesszük, és szeptember végén izgalmas kiállítással nyitjuk újra.

Fülöp Péter, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

A színházra visszatérve: a jövő évadra milyen terveik vannak? Milyen új előadásokkal várják majd a közönséget ?

A jövő évadot május második felében hirdetjük meg. Ugyanolyan struktúrában tervezzük, mint az ideit: vagyis klasszikus népszínházi kínálat várja majd a nézőinket. Lesznek benne meglepetések, izgalmas címek, jó rendezők, köztük külföldi művész is.

Hogyan látja a magyar kultúra, elsősorban a színházi élet jövőjét?

Mielőtt a jövőről beszélnénk, fontos, hogy lássuk a jelent.

Az elmúlt években a magyar kultúra és az előadó-művészet soha nem látott forrásokat kapott, soha nem látott stabilitásban működött.

Gondoljunk például a színházak közös működtetési megállapodásaira, amely olyan működési, finanszírozási stabilitást jelent, amire korábban nem volt példa. Sorra újulnak meg a színházaink. A kaposvári az első vidéki színház, amit felújítottak, és a szolnoki színház is megújult. De készül a debreceni, és előkészítés alatt áll a veszprémi és a győri színház felújítása is. Látszik, hogy elindult egy folyamat.

A kormány fontosnak tartja a színházi világot, fontosnak tartja az előadó-művészetet, és erre áldoz is.

A Lázár Ervin-program rendkívül sikeres, a missziója pedig az, hogy az általános iskolás gyerekeket bevigyük a színháztermekbe. Lássanak táncszínházi előadásokat, kőszínházat, eljussanak a fővárosba a különböző nemzeti intézményeinkbe. De a magyar kultúra és előadó-művészet fontos feladat előtt áll. A helyzet, ami jelenleg látható a világban, olyan kihívások elé állítja a magyar és persze az európai kultúrát, amelyre reagálni kell. Azt látom, hogy mivel jó állapotban vagyunk, jól is tudunk majd reagálni. Meg kell vizsgálni, hogy strukturálisan szükség van-e változtatásokra, kell-e racionalizálni a működést. Úgy gondolom, hogy a kormányzat elkötelezett abban, hogy a kultúrát tovább finanszírozza, de nekünk is meg kell találni azokat az együttműködési lehetőségeket - például a koprodukciókat -, amelyekkel faragni lehet a költségeken. Ha például közösen finanszírozunk díszleteket, megtakarításokat érhetünk el. A rezsi árának növekedése a színházakat is érinti majd. Érzékeny kérdés, hogy emelhetjük-e a jegyárakat, vagy sem. Vagy inkább a működési költségeket kell-e racionalizálni. Komoly felelőssége lesz a színházigazgatóknak, hogyan teremtik meg a megfelelő működési lehetőséget. Be lehet-e csábítani még több nézőt egy-egy színházba? Nálunk, Kaposváron szinte mindig telt ház van, egy ponton túl már nem lehet növelni a nézőszámot. Gondolkodni kell tehát, hogy milyen lépéseket tehetünk.

Fülöp Péter, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel van kapcsolata?

Igen, dolgozunk egy izgalmas képzésfejlesztésen néhányan - ebbe Vidnyánszky Attila bevont engem is, ami nagy megtiszteltetés. Tizenéves felsőoktatási múltam van a korábbi időszakból, most egy kulturális menedzserképzésen dolgozunk. A vizsgákra nem jutok el, mert a színházigazgatói és helyettes államtitkári feladataim nem teszik lehetővé, de ez nem is az én dolgom. A művészeti vezető és a kollégák figyelik a vizsgákat. Dolgozunk azon, hogy Kaposvárhoz is kössünk majd fiatal színészeket.

Lát-e esélyt arra, hogy eljön majd az az idő, amikor a különböző értékrendű művészek között elindulhat egy párbeszéd?

Ezen dolgozni kell. Ha van nyitottság a másik oldal részéről, akkor természetesen. De amíg ekkora a távolság, nem lesz könnyű.

Többségében nem rajtunk múlik.

Amikor csupán azért, mert valami konzervatív vagy valamelyik művész jobboldali értéket képvisel, és a másik oldalon emiatt eleve elutasított lesz, akkor végtelenül nehéz pozitívan látni a jövőt.

Láttuk az SZFE modellváltásánál is, hogy egészen egyszerűen nem ülnek le a tárgyalóasztalhoz a baloldali művészek. Pedig meggyőződésem, hogy a kulturális minőséget nem az határozza meg, hogy valami liberális vagy konzervatív. Szükség van erre is és arra is. Mindenre, ami értéket teremt. Lehet minőségi előadásokat bemutatni konzervatív témákból és lehet olyanokból is, amelyekkel a baloldali művészszínházak foglalkoznak.

De mi soha nem ítélkezünk anélkül, hogy látnánk egy előadást - a baloldali kritikusok viszont ezt megteszik.

Én nem találkoztam Kaposváron egyetlen olyan színházigazgató kollégával sem, akivel köztudottan nem értünk egyet világnézeti szempontból.

Egyszerűen nem jönnek el, nem kíváncsiak arra, hogy mi mit csinálunk.

És nem jönnek el a kritikusok sem. Évekkel ezelőtt küldtem autót a fővárosba, eljöttek Kaposvárra, megnézték az előadást, meghívtuk vacsorára, majd visszavittük őket Budapestre. Egyetlen egy cikket sem olvastam az előadásunkról. Így rendkívül nehéz megtalálni a párbeszéd lehetőségét. Részünkről a nyitottság megvan, várjuk őket szeretettel. Közeledni csak akkor lehet, ha mind a két részről van erre igény és nyitottság.