Túl okosak vagyunk az amerikaiaknak

PEMBERTON, BC - JULY 16: Billy Talent performs during the Pemberton Music Festival on July 16, 2015 in Pemberton, Canada. (Photo by Tim Mosenfelder/FilmMagic)

Jövőre lesz harminc éve, hogy megalakultak, a kétezres évek közepe óta pedig egyértelműen Kanada legnépszerűbb punk-rock együttesének számítanak. A Billy Talent már több alkalommal járt nálunk, de szerdán visszatérnek Budapestre, ennek apropóján pedig Jonathan Gallant basszusgitáros nyilatkozott az Origónak és mások mellett elmondta: milyen különleges élmények kötik Magyarországhoz és mely legendákkal játszana a legszívesebben együtt.

Tegnap a német Rock Im Park egyik főfellépője voltatok, ami az egyik legnagyobb fesztivál Európában. Érzel még lámpalázat, amikor közel százezer ember előtt játszol?

Nem, régóta turnézunk már, rengeteget próbálunk minden egyes koncertkörút előtt, illetve tudjuk már előre, hol, mire számíthatunk. Így nem idegeskedem már, egyedül amiatt aggódom, hogy minden rendben menjen, ne legyen semmiféle technikai malőr.

Az új albumotok, a Crisis Of Faith igencsak eklektikus hangulatú. Mi jelentette a fő inspirációt a megírásakor?

Én magam nem veszek részt a dalszerzésben, de rengeteg minden történt velünk, az eggyel korábbi, 2016-os Afraid of Heights című albumunk és az idén kiadott lemezünk között. Hatást gyakorolt ránk is természetesen a járvány és az azzal járó lezárások, de a privát életünkben is számos meghatározó esemény történt. Benjamin Kowalewicz énekesnek megszületett az első gyermeke, Ian D'Sa gitáros pedig elveszítette az édesanyját, ezek a dolgok mind hatást gyakoroltak ránk és rányomták a bélyegüket az album változatos hangulatára.

Billy Talent - Jonathan Gallant basszusgitáros balról a harmadik Forrás: Origo

Közel harminc éve zenéltek együtt, de még soha nem volt tagcsere a Billy Talentben. Mi a titka mindennek?

Ez valóban nagyon ritka, azt hiszem az a titkunk, hogy tiszteljük egymást és családtagként tekintünk a másikra. Ugyanakkor a dobosunk, Aaron Solowoniuk évek óta szklerózis multiplexben szenved és bár továbbra is teljes értékű része a bandának és minden döntésben részt vesz, amely az együttes életét illeti, nem tud velünk turnézni járni, így mindig más zenésszel pótoljuk. Ez például folyamatosan változást jelent a bandában. Jelenleg például Loel Campbell kísér minket, aki egyébként a szintén kanadai Wintersleep nevű formációban játszik.

Mindig is két lábbal a földön álló embereknek tűntetek. Soha nem volt egy őrült rock 'n' roll pillanatotok, amikor szétvertetek egy hotel szobát vagy hasonló?

Nem, soha, valószínűleg azért, mert viszonylag idősen, késő huszonévesen futottunk be és kezdtünk el komolyabban turnézni, a balhézás pedig a fiatalok sportja. Egyébként sincs semmi értelme a rombolásnak.

Számos olyan slágeretek van, amelyet közel húsz éve minden koncerten előkerül, gondolok mások mellett a Fallen Leavesre vagy a Red Flagre. Soha nem unjátok eljátszani ezeket?

Tegnap, amikor a Falling Leaves-t játszottuk a Rock Im Parkon, teljesen megőrült a közönség, a sok tízezer ember egyszerre ugrált fel-le. Az ilyen pillanatokat lehetetlen megunni.

Meg egyébként is sokat jelentenek nekem ezek a dalok. Azt azonban be kell valljam, hogy próbákon rettentően unalmas elővenni egy olyan számot, amit több mint húsz éve folyamatosan játszunk.

Többször jártatok nálunk, milyen emlékeid vannak Magyarországról?

Soha nem felejtem el, amikor egy hajón játszottunk (2013-ban az A38-on lépett fel a zenekar – a szerk.), nagyon különleges hangulatú koncert volt, már csak azért is, mert éppen Kanada Napra esett. De alapvetően mindig nagy élmény Európában turnézni, mert itt még mindenki szereti a rock 'n' rollt, nem ment ki a divatból, fontos az embereknek. Budapest pedig különösen egy imádnivaló város.

A Billy Talent 2015-ben Forrás: FilmMagic/Tim Mosenfelder/Tim Mosenfelder

Kandadában és Európában nagyon népszerűek vagytok, de az Egyesült Államokban soha nem futottatok be igazán. Mi lehet ennek az oka?

Túl okosak vagyunk az amerikaiaknak. De a viccet félretéve, sok együttes van, akik nagyon sikeresek az Államokban, de a világ többi részén nem ismerik őket, vagy fordítva. És sok kanadai bandára jellemző, hogy a saját hazájukban és Európában nagyon népszerűek, de Amerikában nem sikerül befutniuk. Az esetünkben ez nyilvánvalóan annak is a következménye, ahogyan a karrierünket építettük: már a pályánk elején sokat jártunk Németországba, elkezdték játszani a klipjeinket az ottani MTV-n és évről évre látványosan növekedett a közönségünk. Ugyanez történt Angliában is, így nagyobb figyelmet fordítottunk Európára. Amerikában is jelentős rajongótáborunk van egyébként, csak szerteszét szóródva az országban. Illetve az Egyesült Államokban nincsenek olyan stabil, nagymúltú és meghatározó zenei fesztiválok, mint Európában; akad egy-kettő, de ideát rengeteg olyan esemény van, amelyen mindenki ott szeretne lenni, és így sokkal könnyebb megszólítani a célközönséget.

Nemrég kiadtatok egy számot Rivers Cuomoval, a Weezer énekesével. Ha választhatnál akár egy élő, akár halott legendát, kivel készítenél legszívesebben közös dalt?

A halottak közül Jimmy Hendrix-szel. Az élők közül pedig Paul McCartney-val. Hihetetlen lenne közösen eljátszani egy Beatles-dalt. Vagy a Rolling Stones-szal fellépni.

És ha bármelyik előadóval közösen turnézhatnátok, melyiket választanád?

A Rage Against The Machine-nel fantasztikus élmény lenne.