A Skót Nemzeti Galéria (NSG) szakemberei akkor fedezték fel a festményt, amikor a közelgő kiállítás előtt röntgenfelvételt készítettek egy portréról.
A Parasztasszony feje című alkotás hátoldalán ragasztó- és kartonrétegek borították az önarcképet.
Lesley Stevensont, a galéria vezető restaurátorát "sokkolta", amikor megpillantotta, hogy a művész "rájuk néz".
A holland festő takarékosságból gyakran használta fel vásznai hátoldalát.
Életében nem tudta eladni a műveit, a hírnév csak azután érkezett, hogy 37 évesen, 1890-ben meghalt. A nyugati művészet történetének egyik leghíresebb és legnagyobb hatású alkotója lett.
A Parasztasszony feje 1980-ban, egy neves edinburgh-i ügyvéd adományának részeként került a galéria gyűjteményébe. Egy Hollandia déli részén, Nuenenben lakó nőt ábrázol. Van Gogh 1883 és 1885 között élt a városban.
Párizsba nagy hatással voltak rá a francia impresszionisták munkái.
Halála után nagyjából 15 évvel a Parasztasszony feje az amszterdami Stedelijk Múzeumhoz került kölcsönbe.
Úgy vélik, ekkor történt, hogy a vásznat kartonra ragasztották, majd bekeretezték. Úgy tűnik, "befejezettebbnek" tekintették a Parasztasszonyt, mint az önarcképet.
A festmény többször cserélt gazdát, míg 1923-ban Evelyn St Croix Fleming meg nem vásárolta. Az ő fia, Ian írta később a James Bond-regényeket.
A kép 1951-ben került Skóciába, Alexander és Rosalind Maitland birtokába, ők ajándékozták később a NSG-nek. Szakemberek kutatják, hogyan lehetne eltávolítani a ragasztóréteget anélkül, hogy kárt tennének a Parasztasszony fejében.
Az edinburgh-i van Gogh-kiállítás látogatói elsőként láthatják az önarckép röntgenfelvételét egy speciálisan kialakított fénydobozon át.
A képen egy szakállas, kalapos, ülő férfi látható a nyakán lazán megkötött kendővel. Feszült tekintettel néz, arcának jobb oldalára árnyék vetül, bal füle világosan kirajzolódik.