A közelmúltban három barátomat temettem el, és ebben a korban minden kultúrembert foglalkoztat az elmúlás gondolata. Olykor elolvasom, vagy inkább elszavalom Kosztolányi gyönyörű versét, a Halotti beszédet. Egyébként jól vagyok, nemrég a barátaim azzal fogadtak, hogy azt olvasták valahol: meg vannak számlálva a napjaim. Összevissza írnak mindent.
Ha valamit gyűlölök a világban a betegségek és a háborúk mellett, az az anarchia és a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percemberek. Elsekélyesedett, értékeit vesztett világ ez. Én imádom a harmóniát, a romantikát. Amikor annak idején legényemberként megfoghattam egy lány kezét a moziban, egy hétig nem mosakodtam, hogy őrizzem az érintését...- mesélte a Blikknek a 84 éves színművész.