Két európai nagyvárosra emlékezteti Budapest a világhírű rappert

A 2019-ben kiadott Astronaut in the Ocean című dala eleinte nem keltett nagy feltűnést, majd 2021-ben váratlanul felkapta a Tik-tok közönsége és hirtelen óriási slágerré vált: a Youtube-on több mint háromszáz millióan, a Spotify-on közel egymilliárdan hallgatták meg. Masked Wolf a jelenleg az ausztrál rap egyik legnépszerűbb sztárja, olyan előadókkal dolgozott együtt a közelmúltban, mint a Bring Me The Horizon, az X Ambassadors vagy Tom Walker. Az idei nyáron végigjárta a legnagyobb európai fesztiválokat, mindenhol sok tízezres tömeget vonzva és fellépett a Szigeten is – a koncertről itt írtunk korábban –, utóbbi előtt pedig interjút is adott az Origónak.

Júniusban azt írtad Twitteren, hogy három évvel ezelőtt még annak is örültél volna, ha tízezer ember meghallgatja egy dalodat és elképeszt, hogy most kilencvenezres közönség előtt játszhatsz, mint tetted azt a német Rock Am Ringen. Milyen érzés mindez, nem ijesztő kissé?

Nagyon őrült érzés hallani és látni, hogy ennyi ember énekli veled együtt a szövegeidet és az, hogy amit írtál, a világ különböző pontjain is hatalmas tömegeket szólít meg és mindannyian miattad állnak ott. Azt gondolom, mindegyik előadó erről álmodozik. Eleinte ijesztő volt, még mindig kicsit feszült vagyok a koncertek előtt, de aztán amikor színpadra lépek és elönt az adrenalin és a szenvedély, megszűnik minden félelmem.

Masked Wolf Fotó: Polyák Attila - Origo

Mindig is híres zenész akartál lenni. Mi a különbség aközött, ahogyan elképzelted a sztárságot tizenévesen és annak frissen megtapasztalt valóságos oldala között?

Valóban már gyerekkoromban a tükör előtt állva azt imitáltam egy mikrofonra emlékeztető tárggyal a kezemben, hogy sok ezer ember előtt fellépek, akik mind velem együtt énekelnek. A szakmával együtt járó nyomásra és feszültségre azonban nem készültem fel. Úgy képzeltem, hogy elég csak felállnom a színpadra és eljátszanom a dalaimat és mindenki egyből megőrül majd. De ez nem ilyen egyszerű, ki kell alakítanom az interakciót a közönséggel, el kell érjem, hogy megteljen a nézőtér energiával. Előfordul, hogy ez könnyedén sikerül, de – különösen egy fesztiválon, ahova nem mindenki miattam jön el – megesik, hogy kevésbé lelkes tömegek várnak és meg kellett tanulnom, miként hozzam lázba őket.

Nemrég Anglia legmenőbb metalcore-bandájával, a Bring Me The Horizonnal adtál ki közös számot. Honnan jött a szokatlan együttműködés ötlete?

Az az érdekes, hogy ők kerestek meg engem, szerették volna, hogy rappeljek a Fallout című számukban. Átküldték a dal első verzióját és egyből beleszerettem. Korábban még sosem szerepeltem rock- vagy metaldalban és megláttam a lehetőséget, hogy valami egészen új területen próbáljam ki magam. Oliver Sykes frontember egyébként rendkívül barátságos ember, ha valakivel, akkor vele aztán könnyű együtt dolgozni.

Manapság ismét népszerűvé vált az a divat, hogy rapperek rockzenével vegyítik a dalaikat. Mi a véleményed erről a trendről?

Nyilván ez a jelenség igencsak megosztja a különböző műfajok rajongóit, de vannak, akik rendkívül ügyesen vegyítik a stílusokat. Jó példa erre Machine Gun Kelly, aki egy hihetetlenül sokoldalú figura: tehetséges rapper, de tökéletesen énekel rockszámokat is, valamint a harapós és a lassabb, érzelmesebb dalok éppen olyan jól állnak neki. Ez pedig nyilvánvalóan hihetetlenül szabaddá teszi, hiszen lényegében azt csinál, amit akar, nincsenek korlátjai.

Az első albumod, az Astronomical rendkívül sikeres volt. Nagy nyomást jelent, hogy a másodikkal túlszárnyald annak a népszerűségét, vagy nem ez a legfontosabb szempont?

Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel, miként fogadják majd a következő lemezt, nincs olyan előadó, akit ne izgatna mindez. De fontosabb, hogy a saját mércém szerint egy még jobb lemezt készítsek,

nincs annál szomorúbb, mint amikor valakit nem az vezérel, hogy folyamatosan túlszárnyalja saját magát. Ha egyszer lefutsz száz métert negyvennyolc másodperc alatt, nem szeretnél a következő alkalommal lassabban teljesíteni.

De ennél is lényegesebb számomra a folyamatos megújulás, nem akarok beleragadni egyetlen stílusba, nem csak hip-hopban és rapben gondolkozom, hanem szeretném tágítani a műfaji határaimat.

Masked Wolf Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi a legnagyobb különbség az amerikai és az ausztrál rapszintér között?

Ha a legnagyobb mainstream sikereket nézzük, akkor a hangzás terén érezhető a legjelentősebb különbség. Ha meghallgatunk például egy Post Malone-számot, jól tetten érhetők benne a hagyományos pop-zenei hatások, úgy általánosságban egyre nagyobb szerepet kap az éneklés az amerikai rapben. Ezzel szemben nálunk nagyobb hatást gyakorol a brit zene, elég csak az egyik legnagyobb ausztrál sztárra, The Kid LAROI-ra gondolni, aki egyszerre dallamos, de megőrizte az underground gyökereit is.

És a műfajra jellemző belső konfliktusok Ausztráliában is épp úgy jellemzőek, mint Amerikában, ahol fegyverrel lőnek egymásra a bandák?

Nálunk is vannak összetűzések, de szerencsére közel sem olyan súlyos a helyzet, mint Amerikában. Én mindenesetre kimaradtam ezekből, soha nem voltam egyetlen bandának sem a tagja, egy szerény és visszafogott embernek tartom magam, aki leginkább otthon szeret ülni és dalokat írni, soha nem érdekelt a műfaj háborús vetülete. Amerikában azonban jóval nehezebb elkerülni, hogy rapzenei előadóként konfliktusba keveredj, ott a stílus kultúrájába bele van ágyazva az összefeszülés.

Masked Wolf Fotó: Polyák Attila - Origo

Először jársz Budapesten. Milyen eddig a benyomásaid és mit hallottál korábban hazánkról?

Igazából nem sok ismeretem volt Magyarországról, most is nagyon sűrű a turné, nem sok időm volt körülnézni, a különleges építészet azonban egyből megragadott. Kicsit Prágára vagy Amszterdamra emlékeztet Budapest.