A jelen és a jövő érdekel, a múlttal nem foglalkozom

„Büszke vagyok a modellváltás óta elvégzett munkákra – az adminisztratív-gazdálkodási változásokon túl a Magyar Táncművészeti Egyetem külső arculatát és szellemiségét is formáltuk –, és azokra a munkatársaimra, akikkel együtt dolgoztuk ki a szakmai minőségbiztosítási követelményrendszert. Többek között Fodorné Molnár Márta rektor asszonyra, és Nagy Tamásra is, aki Hollandiában hatalmas sztár volt, első számú szólista, elkötelezett a magyar táncművészetért, és hazajött, hogy az egyetemünkön tanítson" - mondta Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke. Beszélt arról is, hogy elsődleges célja az együttműködés. „Az a célom, hogy a magyar táncművészetért dolgozzak. Semmi és senki más nem fontosabb ennél. A múlt nem érdekel. A jelennel és a jövővel foglalkozom csak. Tudom, hogy ki kivel volt jóban korábban, vagy éppen ki kit nem szeretett. Engem ez a legkevésbé sem érdekel. Az a dolgom, hogy a gyerekek - a gyerekeink -, hallgatóink érdekében megteremtsük a lehető legjobb körülményeket" - mondta Kiss János az Origónak.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy az elmúlt évben annyi minden történt a Magyar Táncművészeti Egyetemen, mint az azt megelőző tíz évben összesen. Milyen fejlesztések történtek a modellváltás óta?

Az elmúlt évben a modellváltással igyekeztünk az adminisztratív-gazdálkodási változásokon túl egyetemünk külső arculatát és szellemiségét is formálni. Az egyik gyors és látható eredményeket mutat, a másik azonban egy hosszú folyamat első lépését jelenti a mi esetünkben. Ne felejtsük el azt, hogy a művészképzés évszázadok óta ugyanazokon a praktikákon, gyakorlati fogásokon alapul. A modern megoldások – bár sokszor csábítók – mégsem alkalmazhatók minden esetben. Elegendő, ha a távoktatásra gondolunk, mely a koronavírus megjelenésekor több felsőoktatási intézmény számára gyógyírt jelentett a működési nehézségek orvoslására, azonban az MTE esetében ez sokkal inkább nehézséget jelentett. Amikor a kuratórium elnöke lettem, az első dolgom az volt, hogy megnéztem a kollégiumot, ahová az ország minden pontjából, sőt, külföldről is érkeznek a hallgatók. Valaha az évfolyamtársaim is ott laktak, például Demcsák Ottó, a Győri Balett egyik alapítója, aki Nyírkarászról érkezett. Tudom, hogy amikor a szülő elengedi a gyerekét, fontos, hogy a hallgató milyen körülmények közé kerül.

Elszégyelltem magam, amikor megláttam, milyen állapotban van a kollégiumunk.

A lift nem működött, a hűtőszekrényeket negyven éve nem cserélték ki, a falak itt-ott már penészesek voltak. Borzalmas látvány volt.

Beköltöztem az egyetemre, hogy megérezzem, mit él át egy hallgató, ha ide érkezik. Ordítottam, amikor a hideg víz helyett forró víz folyt a csapból. A gyerekeimet nem engedném be ilyen épületbe.

A kuratórium első dolga az volt, hogy ezt az állapotot megszüntesse.

Új bútorokat vásároltunk, és minden erőforrásunkat - ami szerencsére elegendő volt, hiszen a kormánytól megkaptuk ehhez az anyagi eszközöket - fejlesztésre, felújításra fordítottuk. A teljes elektromos hálózatot kicseréltük. Mindent megtettünk, hogy a hallgatók komfortosan érezzék magukat, ami segíti majd a tanulást is. Persze, néhányan mondhatják, hogy korábban nem volt pénz a felújításokra, de én azt gondolom, hogy évtizedek alatt apránként mindig lehetett volna tenni valamit, ki lehetett volna cserélni a legelhasználtabb, legrégebbi berendezési tárgyakat. Nem azt mondom, hogy kosz volt, nem erről van szó. Igénytelen, végtelenül elhasznált volt a kollégium berendezése és bútorai.

Mára teljesen megújult, és rendkívül büszke vagyok az eredményre.

Felújítottuk a szenátusi tárgyalót is, ahová rendszeresen érkeznek a külföldi mesterek, és egyéb rekonstrukciókat is elvégeztünk. Jó körülményeket teremtettünk a hallgatóinknak. A közelmúltban sikeres pályázatot nyert az egyetem a szakmai épület gépészeti megújítására. Ez volt a külső megújulás.

Belső változások is történtek.

Az egyetemen kitűnő munkát végeztek a korábbi mesterek is, de mi most más sebességfokozatra kapcsoltunk. A modellváltás olyan lehetőségeket biztosít egyetemünk számára, ami sokkal több szakmai munkát eredményez. A fejlesztési programok által jelentősen gyorsabb a hajónk sebessége. A kuratóriumi tagok - Bozsik Yvette, Török Jolán, Harangozó Gyula, Zsuráfszky Zoltán és én - számára elsődleges volt a szakmai és minőségbiztosítási követelményrendszer megalkotása. Aki ismer, tudja, hogy szeretek dolgozni. Szeretem azokat az embereket is, akik szintén sokat dolgoznak, teljes odaadással. És nem kedvelem azokat, akik nem szeretnek dolgozni. Mindenkinek bizalmat adtunk, de aki ennek a követelményrendszernek nem felel meg, nem dolgozik olyan intenzitással, nem tudunk annyi fizetést adni. Azt a tanárt, aki sokat foglalkozik a hallgatókkal, lelkesen oktatja őket, meg kell becsülnünk anyagilag is. Aki kevesebbet tanít, nyilván kevesebb pénzt kap. Büszke vagyok erre az új rendszerre - és azokra, akikkel együtt dolgoztuk ki a szakmai minőségbiztosítási követelményrendszert. Többek között Fodorné Molnár Márta rektor asszonyra, és Nagy Tamásra is, aki Hollandiában hatalmas sztár volt, első számú szólista, és elkötelezett a magyar táncművészetért. Ő később repülőgép-pilóta lett. Felhívtam, és megkértem, szálljon le a repülőgépről, jöjjön el a Magyar Táncművészeti Egyetemre tanítani. Hálás vagyok, hogy igent mondott. Hiszen az a célunk, hogy a legjobb mesterek oktassák a hallgatóinkat.

Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke Fotó: Koncz Márton

Milyen mesterek érkeztek vagy jönnek még az egyetemre?

Nyári kurzusra érkezett a Milánói Scala prímabalerinája. Kazahsztánból is érkezik az ország első számú balerinája az egyetemünkre két hónapra. És még sorolhatnám a kiválóbbnál kiválóbb mestereket, művészeket, balerinákat, akik az egyetemünkön oktatnak majd.

Az elsődleges célunk az együttműködés.

Amikor a Magyar Művészeti Akadémia alelnökének neveztek ki, meghívtam Dózsa Imre professzor emeritust, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművészt, balettpedagógust, aki az első meseterem volt, és Solymosi Tamást, az Operaház balettigazgatóját, kiváló művészt, hogy fogjunk össze, dolgozzunk együtt, jöjjön létre a valódi együttműködés. Nekünk - akik a magyar táncművészet iránt elkötelezettek vagyunk, valóságos megszállottak -, elsődleges célunknak kell lennie, hogy összefogunk. A Magyar Nemzeti Balettben kitűnő kollégáim, barátaim dolgoznak. Rendszeresen megnézem az előadásokat, és végtelenül büszke vagyok, hogy micsoda kitűnő táncművészeink vannak.

A jövő érdekében úgy gondolom, a sikeres együttműködés még nagyobbá teheti a magyar táncművészetet.

Engedje meg, hogy egy kicsit személyes legyek: Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója azt nyilatkozta az egyik internetes portálnak, hogy az MTE "Kiss János egyeteme." Ez nem igaz. Nekem nincs egyetemem. A Magyar Táncművészeti Egyetem az ország intézménye. Magyarországé. Amikor megalapítottuk a Győri Balettet, ahol több mint egy évtizedig táncoltam, majd több évtizeden át vezettem, az sem az enyém volt, hanem Magyarországé. Most is az a célom, hogy a magyar táncművészetért dolgozzak. Semmi és senki más nem fontosabb ennél - és ezt elmondtam a volt mesteremnek és a balettigazgató kollégámnak is.

A múlt nem érdekel. A jelennel és a jövővel foglalkozom csak. Tudom, hogy ki kivel volt jóban korábban, vagy éppen ki kit nem szeretett. Engem ez a legkevésbé sem érdekel. Az a dolgom, hogy a gyerekek - a gyerekeink -, hallgatóink érdekében megteremtsük a lehető legjobb körülményeket.

Az egyetemen magyar és külföldi diákok tanulnak balettet, kortárs- vagy divattáncot. Japántól Ukrajnáig érkeznek a hallgatók. Most külön befogadtunk egy tizenkét éves kislányt Ukrajnából - a háború elől menekült a család.

Mindig a munkára koncentráltam, ezért nem értem az Opera főigazgatójának nyilatkozatát, aki kritizálta egyetemünket.

Ez a fajta megjelenés a médiában nem szolgálja a magyar kulturális életet, nem szolgálja a magyar táncművészet jövőjét.

Ha bármi kérdés merül fel az intézmények vezetői között, azt párbeszéddel kell rendezni véleményem szerint, nem sajtónyilatkozatokkal.

Most sem szívesen említem ezt a történetet, de reagálnunk kell a támadásra. Nem nézhetem szó nélkül, ha a magyar táncművészeket és az egyetemet alaptalan vád éri. De ugyanúgy megvédem bárhol, bármikor az Operaházat is, a Magyar Nemzeti Balettet, ha támadás érné. Mindannyiunknak óriási a felelőssége, akik a magyar kultúrában dolgozunk. Az egyetem nagyon széles spektrumban képez hallgatókat: az Operaháznak, az Operettnek, a Győri Balettnek, a Pécsi Balettnek, a Szegedi Balettnek, Egerbe és Miskolcra is mennek a hallgatóink. Az országban több helyen is képzünk tanulókat, így Nyíregyházán néptánc szakon tanulhatnak, Győrben klasszikus, Pécsen pedig kortárs táncot. Még egyszer mondom: óriási a felelősségünk. A legnagyobb tisztelettel fordulok az Operaház főigazgatójához, és arra kérem, hogy a nyilvánosság előtt ne romboljuk a magyar kultúra hitelét, mert ez nem szolgálja annak érdekeit. Nekem, mint a kuratórium elnökének, kötelességem a mindenkori Magyar Állami Operaházzal és annak Balettegyüttesével együttműködni, mint ahogyan a hazai és nemzetközi társulatokkal is.

Én lennék a legboldogabb, ha minél több magyar táncos dolgozna a Nemzeti Balett társulatában.

Nagyon örülnék, ha a Magyar Nemzeti Balett megengedné azt, amit a Győri Balett és más társulatok engedélyeznek, hogy végzős hallgatóink fél év gyakorlatra mehessenek az Operába. Jelenleg is kérelmeztük, hogy egy holland, tehetséges végzős fiatalember részt vehessen az Operaház munkájában mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Egyelőre nem kaptunk választ. Úgy gondolom, sokat kell dolgozni, hogy az MTE hallgatói minél többször megmutathassák magukat, és akár a Magyar Nemzeti Balett társulatának tagjai lehessenek. Mindent el kell követni, hogy ez meg is valósuljon. Ez az egyetlen célom, és a hitemben senki nem ingathat meg.

Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke Fotó: Koncz Márton

Beszéljünk a hallgatókról! - Az elmúlt egy évben óriási eredményeket, sikereket értek el. Melyekre volt a legbüszkébb?

Természetesen nemcsak az elmúlt egy évben, hanem az elmúlt évtizedekben is rendkívüli sikereket értek el az egyetem hallgatói. De az tény, hogy ez az év kiemelkedő volt.

Az elmúlt tanévben a hallgatóink összesen nyolc nemzetközi versenyen mutathatták be tudásukat és értek el kiváló eredményeket.

Közülük első helyezést ért el hét hallgató, második lett az egyetem hat fiatal táncosa, és harmadik helyen végzett ugyancsak hat diák. Döntőbe került további négy MTE-hallgató, és középdöntőig jutott a Magyar Táncművészeti Egyetem két hallgatója. Ezenkívül a kuratórium döntése szerint pályázat útján felajánlottunk egymillió forintot egyik hallgatónknak, aki a Párizsi Opera iskolájának kurzusain, valamint az Angol Királyi Balett kurzusain vehetett részt. Ez a feladatunk, hogy csiszoljuk ezeket a csodálatos fiatalokat.

A balettoktatás világában kevésbé jártas olvasóknak el kell mondanom, hogy hazánkban a táncművészképzés állami alapintézménye a Magyar Táncművészeti Egyetem.

Ha a Magyar Állami Operaház főigazgatója arról akarja meggyőzni az embereket, hogy a balettművészképzésnek nem ez az egyetem az otthona, akkor csupán egy kérdést szeretnék feltenni: ez kinek az érdeke? Biztos, hogy nem a magyar balettművészeté. Sosem szerettem az ilyesfajta konfliktusokat. Vezetőként persze vannak tapasztalataim - ahogyan említettem, a Győri Balettet 29 és fél éven át vezettem -, de ebben a nehéz világban még fontosabb, hogy összefogjunk, és közösen mutassuk meg a magyar kultúra erejét.

Ezt a vitát a magam részéről lezártnak tekintem, és az építkezésre koncentrálok.

Ezelőtt sem kritizáltam, és ezután sem kritizálom sem az Operaház, sem más kulturális intézmény vezetését. Továbbra is az összefogásra, az együttműködésre törekszem, mert nagy a felelősségünk a magyar kultúrával szemben.

Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke Fotó: Koncz Márton

Milyen céljai vannak a jövőben az egyetemnek?

Nagyratörő elképzeléseink, programjaink vannak. Tavaly azt mondtuk, hogy szeretnénk Európa meghatározó egyetemévé válni.

Kitűnő balettiskolák vannak Párizsban, Londonban, Zürichben, Bécsben, és még sorolhatnám, de egyetemi rangú - egyetemi végzettséget adó - táncművészeti képzőhely mindössze három városban működik Európában: Rotterdamban, Drezdában és Budapesten. Ilyen széles spektrumú oktatást pedig egyetlen egyetem sem nyújt, mint a budapesti.

Itt tanulhat a diák klasszikus balettet, kortárs táncot, divattáncot, modern táncot, tanulhat koreográfusnak vagy pedagógusnak. Jövőre például hatvan kínai hallgató érkezik, divattáncot tanulnak majd - Kínában ugyanis nincsenek egyetemi rangú oktatók, ezért jönnek Magyarországra tanulni. A legnagyobb célunkat még nem mondhatom el, meglepetésnek szánjuk.

Egyelőre annyit említhetek, hogy európai szintű bejelentésre készülünk ősz közepén.

Felhívjuk magunkra a figyelmet a világban, hogy érdemes ide jönni tanulni. Hogy hogyan, erről beszélünk majd részletesen novemberben. Tudom, hatalmas célok ezek, de amikor fiatalkoromban létrehoztuk a Győri Balettet, és meggyőztük Markó Ivánt, hogy jöjjön haza Brüsszelből, legyen a vezetőnk, akkor sem kételkedtem, hanem csak a cél lebegett a szemem előtt.

Semmi más vágyunk nem volt, csak meg akartuk váltani a világot.

Ma már idősebb vagyok, de most is csak a célt tartom a szemem előtt, és hiszem, hogy megvalósítjuk az elképzeléseinket. Ha pedig az ember hisz valamiben, az sikerül.

Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke Fotó: Koncz Márton

Jövőre a Színházi Olimpián is markánsan jelen lesz a táncművészet. Erre hogyan készülnek?

Valóban, rendkívüli esemény lesz a Színházi Olimpia, és mi is készülünk.

Amikor Vidnyánszky Attilával beszélgettünk a rendezvényről, elmondtam neki, hogy sok évvel ezelőtt Baltimore-ban táncoltunk a Színházi Olimpián. A csodálatos mandarint adtuk elő, és el is nyertük a kritikusok díját. Életem egyik legnagyobb ajándéka volt.

Átélhettük a Színházi Olimpia szellemiségét. A jövő évi - Magyarországon rendezendő - olimpiára a Varsói Operaházat szerettük volna meghívni, ugyanis a vezetője nagyon jó barátom. Sajnos a jövő évük teljesen foglalt, de nagy meglepetésemre az idén, október 9-én a Győri Balett vendége lesz a Varsói Operaház. A mi barátságunk, egymás iránti tiszteletünk és szeretetünk példát mutat - és meggyőződésem, hogy a kultúrának példát kell mutatnia. Büszke vagyok az utódomra, Velekei Lászlóra, hogy nagy tisztelettel és szeretettel fogadja majd a Varsói Operát. Pici, de példamutató lépés, hogy tiszteljük egymást, tiszteljük a barátainkat, akikkel még szorosabbra fűzzük a kapcsolatot - úgy a művészetben, mint az oktatásban. A jövő évi Színházi Olimpiára pedig kurzusokkal készül az egyetemünk, boldogan fogadjuk a nemzetközi hallgatókat, akik erre a rendkívüli eseményre érkeznek.