Manapság másról sem szól szinte a popkultúra, mint a nyolcvanas évek nosztalgiájáról, így sejteni lehetett, hogy nem lesz néptelen a Billy Idol koncertje, hiszen aligha van emblematikusabb figurája a korszaknak. És így is lett, a vasárnap esti fellépésére csaknem az összes jegy elkelt, a folyamatosan kisebb-nagyobb elánnal szemerkélő eső sem vette kedvét a közönségnek.
(A képek nem a budapesti koncerten készültek, hanem a szeptemberi Rock In Rio fesztiválon, de a színpadi díszletek a teljes turnén azonosak)
Már az előzenekart is egészen szép tömeg fogadta, és az amerikai The Foxies meg is hálálta mindezt. Nem véletlenül: alig néhány éve alakultak, ez az első európai turnéjuk, annak is csupán a második állomása, szóval különleges esemény volt mindez számukra. A banda kifejezetten kellemes, energikus és slágeres pop-rockot játszik, Julia Lauren Bullock énekesnőnek pedig nemcsak a hangja lenyűgöző, hanem egy igazi tünemény, nem lehetett nem a hatása alá kerülni a negyvenperces fellépése alatt.
De a közönség elsősorban természetesen Billy Idolt várta, és néhány rajongó túlságosan is felkészült az estére. Elsősorban fiatalokat megszólító punk-rock vagy metalkoncerteknél fordul elő, hogy a tinédzserek nem mindig ismerik még a mértéket alkoholfogyasztás tekintetében, és már azelőtt kiütik magukat, hogy a kedvencük színpadra áll. Ezzel szemben tegnap egészen szürreális volt mindezt a harminc-negyvenéves korosztályon megtapasztalni. Sok korosodó rajongó valószínűleg alapvetően nem sűrűn jár koncertekre és talán ritkán is italozik már, ennek tudható be legalábbis jóindulattal, hogy
jó néhányan már kora este vállalhatatlan állapotba kerültek. Egy rendkívül részeg negyvenes férfi olyan erővel vágódott neki egy szemetes kukának, hogy a masszív fémszerkezet behorpadt, majd két markos mentős is alig bírta talpra állítani a világáról mit sem tudó látogatót. Az első szám alatt pedig egy szintén nem éppen tiszta harmincas lány letolta a bugyiját és a tánctér közepén könnyített magán.
Ilyen jelenetet utoljára egy gödöllői Aurora-koncerten láttunk húsz évvel ezelőtt.
Billy Idol egyébként negyed kilenc körül lépett színpadra, egyből két slágerrel, a Dancing With Myselffel és a Cradle of Love-val indított, és rögtön kiderült, hogy a kisujjában van a show-biznisz. Nem meglepő, több mint negyvenéves karrier van már a háta mögött, a megjelenéséből és a mozgásából árad a profizmus, nem is volt szüksége arra, hogy nagy csinnadrattával körítse a koncertjét, a látvány kimerült egy hátsó kivetítőben.
Az nem derült ki tegnap este, miért is tekintik sokan a punk egyik legmeghatározóbb figurájának, hiszen a One Hundred Punks című Generation X-számot leszámítva középtempós, nem éppen vad dalok váltották egymást, ráadásul ha valami igazán távol áll a műfajtól, akkor az a gitárszóló, utóbbi azonban nem egyszer szakította meg a koncertet. Ennek is köszönhető, hogy bár mindössze tizenöt szám hangzott el, azok másfél órát töltöttek ki.
A profizmus nem egyszer puszta rutinnak érződött, Billy Idol viszonylag keveset kommunikált a közönséggel, és bár alibizésnek vagy hakninak aligha lehetne nevezni a koncertet, sokszor egy egyszerű ujjgyakorlatnak tűnt a performansz. A tízezres tömeg sem jött túlságosan tűzbe, nyilvánvalóan a szemérkelő eső sem segített a hangulaton, de az olyan slágerek, mint a Rebel Yell vagy a White Wedding, azért felfűtötték a rajongókat.
Billy Idol pedig noha már a hatvanhatodik életévét tapossa, még mindig kitűnő formában van, Kiderült mindez, amikor eljátszotta a néhány napja megjelent Cage című számát, amely olyannyira erőteljes, hogy simán a klasszikusai mellé tehető egy polcra, azaz nem lehet azzal vádolni, hogy múltban élne és kizárólag a nosztalgiára építkezne. És
a fizikumára sem lehet panasz, a hűvös idő ellenére félmeztelenre vetkőzött, és bár már nem olyan kockás a hasa, mint a fénykorában, azért a legtöbb harminc évvel fiatalabb férfi még mindig megirigyelheti a kondiját.
Az kicsit szégyentelen önmarketingnek hatott, hogy a koncert egy részén Billy Idol egy saját nevét viselő pólót vett fel, de lehetett volna még mindezt fokozni például azzal, ha a Billy Idol pólóján Billy Idol Billy Idol-pólót viselve tűnik fel, csak félő lett volna, hogy képződik egy fekete lyuk és elnyeli a Budapest Parkot.
Az azonban összességében kijelenthető, hogy míg számos korosztálytársa a visszavonuláson gondolkozik, Billy Idol esetében egy percig sem éreztük úgy, hogy az utolsó alkalommal láthatjuk: tele van energiával, a szerzői kreativitása sem hagyta cserben, valószínűleg tehát jó néhány alkalommal végig turnézza még a világot. És szemmel láthatólag a közönség is vevő rá.