Te rongyos élet néven tartottak jótékonysági gálát Kálmán Imre életműve előtt tisztelegve

Szeptember 10-én és 11-én egy különleges, Kálmán Imre életútját bemutató gálaműsorral indította útjára a 2022/23-as centenáriumi évadát a Budapesti Operettszínház. A Homonnay Zsolt rendezésében színpadra állított előadás során az operettirodalom kiemelkedő szerzőjének dalai és az utókor számára örökül hagyott eredeti dokumentumok - fényképek és visszaemlékezések - kerek egész történetté alakultak. Így kalauzolták végig a nézőket a mester életútjának fontos állomásain, bepillantást engedve különleges lelkivilágába is. A szeptember 10-i előadás - amelyet a szerző lánya, a születésnapját ünneplő Kálmán Yvonne is megtisztelt jelenlétével - jótékony célt is szolgált. Az M5 csatorna által is közvetített est teljes bevételével az Együtt az Autistákért Alapítványt támogatta a színház.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója az alábbi szavakkal köszöntötte a jelenlévőket:

Rövidesen százéves lesz a Budapesti Operettszínház. Mi mással indíthatná útjára a centenáriumi évadot színházunk, hogyha nem az operettirodalom egyik legemblematikusabb zeneszerzőjének az életútját bemutató, gyönyörű gálával? Színházunk ünnepelt bonvivánja, musicalszínésze, Homonnay Zsolt ezúttal rendezőként állítja teljesen új megvilágításba az operettgálát" - mondta a főigazgató, majd kitért arra is, hogy az est jótékony célt szolgál.

„Megérteni, elfogadni, segíteni. E három jelszó a mozgatórugója és esszenciája az Együtt az Autistákért Alapítvány működésének, létezésének.

Egy napon Simon István, a Budapesti Operettszínház és a drezdai opera magántáncosa, kiváló táncművésze azzal az ötlettel keresett meg, hogy megfontolásra javasolja egy jótékony célú gála megvalósítását, amellyel az Együtt az Autistákért Alapítványon keresztül segíthetünk az autistáknak.

Forrás: Art&Lens Photography

Nem sokáig fontolgattam, köszönettel elfogadtam az ötletet. Így lett a korábban meghirdetett egy Kálmán Imre gálából kettő" - avatta be a nézőket a főigazgató, aki ezután az „Operett Császáraként" emlegetett zeneszerző lányát, Kálmán Yvonne-t köszöntötte születésnapja alkalmából.

Jó, ha az embernek vannak barátai. De nemcsak az embernek jönnek jól a barátok, hanem egy színháznak is. A színházunknak számos jóbarátja van. A Budapesti Operettszínház örökös jóbarátja - aki igen érzékeny szálakkal kötődik a mesterhez, Kálmán Imréhez, hiszen az ő édes lánya - úgy döntött, hogy a világ minden tájáról meghívja a barátait, és velük együtt, velünk együtt, Önökkel együtt itt, Budapesten ünnepli a születésnapját! Drága Yvonne-ka, Isten éltessen jó egészségben! Kívánom, hogy még sok boldog születésnapot tölts velünk itt, a Budapesti Operettszínházban!

- zárta beszédét Kiss-B. Atilla, aki ezután a gála férfi szólistáinak és az Énekkar férfi tagjainak közreműködésével a Ma Önről álmodtam megint című dallal „adott szerenádot" a születésnapos tiszteletére.

Homonnay Zsolt, a gála rendezője köszöntőjében egyebek mellett az előadás részeként látható két különleges műsorszámra is felhívta a nézők figyelmét. Ezek - mint mondta - első látásra kakukktojásnak tűnhetnek, ugyanis nem Kálmán Imre művei, mégis szervesen kapcsolódnak a zeneszerző életútjához. Az egyik Mozart Selig Neben Dir című zeneműve – amivel kapcsolatban a rendező kiemelte: „Az előadás kapcsán választ kapunk arra is, hogyan kapcsolódik Kálmán Imre életéhez Mozart.

Fischl Mónika és Homonnay Zsolt. Forrás: Art&Lens Photography

A zeneszerző eredetileg zongoraművésznek tanult, és a Zeneakadémián rengeteg Schubert, Chopin, Liszt és Mozart művet játszott" - osztotta meg ismereteit a jelenlévőkkel a rendező. Az általa végzett hosszas kutatómunka után megszületett Kálmán-monológokból az is kiderül, hogy a zeneszerző az akadémián többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szirmai Albert, Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Jacobi Victor pályatársa volt.

A másik külön megemlített, különleges műsorszám Max Richter On the Nature of Daylight című alkotására előadott szívhez szóló pas de deux volt, a Drezdai Balett príma balerinája, Courtney Richardson és Simon István balettművész előadásában.

A pazar látványvilágú, káprázatos jelmezekben gazdag és magával ragadó koreográfiákkal teli előadás során Dézsy Szabó Gábor alakításában maga Kálmán Imre kalauzolta a nézőket. Múzsái - Cseh Dalma zongoraművész és Kiss-Balbinát Ádám hegedűművész -, valamint Kalocsai Zsuzsa hangján megszólaló néhai felesége és hőn szeretett tacskó kutyája közreműködésével betekintést kínált nemcsak a zeneművek születésének folyamatába, de vívódásokkal, kétségekkel teli különleges lelkivilágába is.

Honnan jön a muzsika? Vajon Mi a forrás? És mi van, ha nem hallom már, és minden elcsendesül? Kiapadhat ez a forrás? „Vajon eljönnek az én síromhoz is, hogy letegyenek egy szál virágot? Vajon innen fentről, hallom-e még felcsendülni a muzsikámat, akkor is, amikor én már régen nem leszek? Csináltam-e valamit, amiért megjegyzik a nevemet?

- a Homonnay Zsolt által írt, eredeti dokumentumok - levelek, visszaemlékezések - felhasználásával megalkotott szövegkönyv szerint egyebek mellett ezek a kérdések foglalkoztatták a mestert.

Az est szólistái Bojtos Luca, Bordás Barbara, Fischl Mónika, Kiss Diána, Lévai Enikő, Lukács Anita, Szendy Szilvi, Széles Flóra, Dénes Viktor, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Laki Péter, Langer Soma és Vadász Zsolt voltak. Előadásukban, a Budapesti Operettszínház Énekkarának, Balettkarának és Zenekarának közreműködésével csendültek fel a varázslatos Kálmán melódiák, köztük A montmartre-i ibolya nyitánya, Ninon és Raoul duettje, Marica, Fedora és Szilvia belépője, illetve a My Darling, a Szebb volt itt régen, a Szép város Kolozsvár, a Jaj, cica és a Hajmási Péter, Hajmási Pál című dalok.
A gála karmestere Pfeiffer Gyula, a Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója volt.

A káprázatos látványvilágot Cziegler Balázs díszlettervező, Jenei Petra jelmeztervező és Bodor Ákos világítástervező, a magával ragadó koreográfiákat pedig David Dawson, Geszler György, Kárpát Attila, Kovács Richárd, Krizsán Dániel, Andreas Heise, Lénárt Gábor és Lőcsei Jenő koreográfusok alkották meg. Az előadást felállva, szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség.