"A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a sikeres akkreditáció és modellváltás, a stabil működési háttér, a korszerű körülményeket biztosító fejlesztések és az összetartó, támogató közösség olyan kereteket jelentenek a szakmai munkához, melyek nem kényszerítenek kompromisszumra, szakmai vagy emberi kérdésekben megalkuvásokra. Ebben az intézményben minden adottság és lehetőség együtt van ahhoz, hogy a lényeggel foglalkozzanak a diákok." - mondta Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a Színház- és Filmművészeti Egyetem ünnepélyes tanévnyitóján az Uránia Filmszínház dísztermében. Az első évfolyamosokhoz szólva így fogalmazott:
"Önök itt mindannyian tehetséget kaptak a teremtés folyamatában és esélyt, lehetőséget az önöket körülvevő emberektől. Családjuktól, tanáraiktól, végső soron pedig hazájuktól, hogy komolyat, maradandót tegyenek le a magyar kultúra asztalára."
Azt is kiemelte: az ifjú hallgatók nehéz és zaklatott időkben váltak felnőtté. Egész életüket meghatározza, hogy felvételt nyertek az egyetemre.
"Művésznek, alkotónak készülnek. Igent mondtak a hivatásra. Arra, hogy a közeli és távolabbi jövő előadóművészeti és mozgóképszakmai életének meghatározó személyiségei lehessenek. Formálják, alakítják és irányítják majd nemzeti művészeti életünket." - mondta.
Az államtitkár úgy fogalmazott:
a diákok egyetemi polgárként olyan szellemi műhely részeivé váltak, amely szakmai kiválóságok által vezetve, szilárd értékrend mentén teljesíti felsőoktatási küldetését.
Ennek az értékrendnek alapköve a művészi alkotás és önmegvalósítás, a tudományos munka, a tanulás és az oktatás teljes szabadsága. Alapköve egymás elfogadása és tisztelete, a Nemezeit kulturális örökségünk megőrzése és gyarapítása.
Az államtitkár végül köszönetet mondott azoknak a művészeknek, akik díszdiplomájukat vették át az ünnepségen.
Rátóti Zoltán, az SZFE rektora beszédében azt emelte ki, hogy
az SZFE nyitott, befogadó, mindenki számára esélyt adó intézmény.
"Mindaz, ami az egyetem falain belül zajlott és zajlik a következő tanévben, olyan lesz, mint az európai és magyar kultúra szellemi térképe, ahol a folyamatosan bővülő oktatói kar megmutatja az úti célokat és a hozzájuk vezető utat is. Ezen a térképen jól láthatók a méretarányok is. Hogy miként arányulnak a korszerű megközelítések a hagyományhoz. Eközben mindig a hallgatók érdekeit és a legmagasabb szintű képzést tartjuk szem előtt." - hangsúlyozta a rektor.
Rátóti Zoltán azt is elmondta, hogy mára az egyetem túl van a sikeres akkreditáción és az elmúlt két év óriási változásain.
Beszélt arról, hogy a külpolitikai és gazdasági események beleszólhatnak az egyetem életébe - mint ahogy az élet más területein is.
"Megígérem, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy az egyetemi munkát a legkevésbé zavarják meg a külső folyamatok, bár a nehézségek mindannyiunk számára önmérsékletet és odafigyelést fognak megkövetelni."
A rektor hangsúlyozta, hogy sikeres úgy lehet az egyetem, ha az itt dolgozók közösségben végzik feladataikat. A közösség a terhek közös viselését, az örömök közös megélését feltételezik.
„Azon dolgozom, hogy a szakmai, tudományos alapok mellett a szeretet is összefogja az egyetemi dolgozókat és hallgatókat."
- mondta Rátóti Zoltán.
Ezután Pál apostoltól idézett: „Gondosan ügyeljetek arra, hogyan éltek. Ne balgán, hanem bölcsen. használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tanács 2000 év távlatából is hasznos, főleg, ha az ember úgy él, hogy valami célja van létének." - hangsúlyozta.
A diákoknak szólva úgy fogalmazott: ne engedjék, hogy bárki eltántorítsa szándékaiktól, terveiktől, álmaiktól, mert most van itt az idő, amire az egész életükben építkezhetnek.
"Az SZFE olyan szellemi forrás, mely az egyre bővülő hallgatói szolgáltatásaival versenyképes tudást és igazi hallgatói élményt biztosít, miközben támogatja a nem vizsgaelőadásokként vagy vizsgafilmként létrejövő alkotásokat is" - emelte ki.
Hozzátette: az SZFE-nek komoly múltja van, és van jelene is, hiszen kiválóan működik: akkreditált, rendezett, jogszerű, szabályos és transzparens. De van jövője is: folyamatosan épülnek például az intézmény nemzetközi kapcsolatai és az SZFE kiváló kapcsolatokat ápol a hazai és nemzetközi filmiparral is – egyebek mellett ezért is nem mindennapi karrier lehetősége várja az SZFE hallgatóit.
„Gyűjtsenek élményeket, és valsóítsák meg az álmaikat."
- mondta a rektor a fiatalokhoz szólva.
Rátóti Zoltán kitért a beruházásokra is: a Mészáros utcában például 12 új tantermet kapott a filmes képzés, korszerű edzőterem nyílt és hamarosan átadják a megújult Ódry Színpadot is, és felújították a kétségtelenül híres Erzsike presszót - ami mindig is a hallgatók és a művészek törzshelye volt.
Vidnyánszky Attila, az SZFE kuratóriumának elnöke felidézte: a legfontosabb változás a tavalyi évnyitó óta, hogy az intézménynek lett egy rektora, aki biztosan fogja a kormánykeret. Ezután egy személyes történeten keresztül arról beszélt, milyen felelősségük van a tanároknak és a diákoknak.
"A Nemzeti Színházból érkeztem a tanévnyitóra, ahol nyolc beregszászi színésznővel kezdtem el Gogol Háztűznéző című darabját próbálni. Aki ismeri a művet, tudja, hogy 3 nő szerepel benne. A többi férfi. A beregszászi színészek nem tudnak hazamenni most. A beregszászi színésznők viszont elhatározták, hogy dacolva mindennel, akár fenyegetettséggel is, haza akarnak menni, és játszani. Azért mondtam el ezt a történetet, hogy mindenki lássa, mennyire más szemszögből nézik ők a szakmát. Menyire felértékelődik az ő munkájuk jelentősége, és nem baj, ha mi is tudjuk, akik tanítunk, és akik most indulnak el ezen az úton, hogy nagyon nehéz időket élve óriási felelősség van a vállunkon. Tanárokon, diákokon egyaránt."
Vidnyánszky Attila elmondta, hogy a magyar állam, a magyar nemzet évtizedek óta úgy dönt, hogy finanszírozza ezt a képzést, az egyik legdrágább egyetemi képzést. Ráadásul a kormányzat úgy döntött, hogy minden eddiginél magasabbra emeli a felsőoktatás finanszírozását.
„Ez kötelez arra, hogy élni kell a lehetőséggel. Fel kell készülni, tanulni kell, meg kell ismerni azt a nemzetet, amiért majd dolgozniuk kell a hallgatóknak, amelyek történeteit el kell mesélniük, és akik számára könnyebbé kell tenniük a hétköznapokat. Nehéz időket élünk, tehát szükség van rájuk. Mert a színészek és a művészek tudnak leginkább odaférni az emberi lelkekhez."
- fűzte hozzá.
Az SZFE jövőjéről szólva Vidnyánszky Attila kiemelte a fejlődő nemzetközi kapcsolatokat, az egyetemre érkező, neves külföldi szakembereket, valamint a tanévet "kiteljesítő" budapesti Színházi Olimpia nyújtotta lehetőségeket is.
Az ünnepélyes tanévnyitó végén díszokleveleket adtak át.
Aranyoklevelet vett át Lukács Sándor Kossuth-díjas színész,
Martin Márta Jászai Mari-díjas színésznő. Melis Gábor Kazinczy-érmes színész és Nagy Gábor színész.
Gyémántoklevelet vett át Cs. Németh Lajos Aase-díjas színész és Tóth Judit Jászai Mari-díjas színésznő.
Vasoklevelet vett át át Dallos Szilvia Balázs Béla-díjas színésznő és táncpedagógus, Lőte Attila Balassi-emlékérmes és Szinkronszínész életműdíjas színész, Manninger György táncpedagógus és Medgyesi Mária, Jászai Mari-díjas színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja.
Vidnáynszky Attila a tanévnyitó után rövid interjút adott az Origónak, amelyben elmondta, arra a legbüszkébb, hogy sikeresen zajlott a modellváltás, és minden jogszabályt betartva működik az egyetem. Kiváló kollégákkal dolgoznak, akik ismét remekül megszervezték egyebek mellett a felvételit. Rengetegen jelentkeztek az idén is – több tízszeres volt a túljelentkezés. Arról is beszélt, hogy több kezdeményezésük, például a debreceni Nyári Akadémia beépült az oktatásba. A sikereket sorolva azt is kiemelte, hogy egy sor külföldi, rendkívül magasan jegyzett tanár tartott és tart majd mesterkurzusokat az egyetemen. Hangsúlyozta az infrastruktúra fejlesztését is.
„Új tantermeket avattunk a Mészáros utcában, és hamarosan átadjuk a megújult Ódry Színpadot is."
Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott:
ez egy hosszú út, de azt látja, hogy haladnak egy jó hangulatú, szakmailag megkérdőjelezhetetlen minőséget képviselő egyetem felé.
A nehézségekről azt mondta: egész Európát megrázzák azok az események, amelyek a határunk mellett zajlanak.
"Egy dolgot szerettem volna a diákoknak mondani, amikor a beregszászi társulat mai próbájáról beszéltem. Azt, hogy érezzék ebből a szemszögből is azt az ajándékot, amit az élet nekik adott, hogy békében, nyugodtan tanulhatnak egy állami fenntartású intézményben, csak arra koncentrálva, hogy minél több tudást sajátítsanak el."
„Sok eredményt fel lehetne sorolni, de talán erre az évnyitóra vagyok most a legbüszkébb" - mondta az Origónak az ünnepélyes tanévnyitó után Rátóti Zoltán, az SZFE rektora.
"Megható volt, sokan eljöttek és végre nem azt éreztem, hogy az egyetemnek csak egy részét érdekli, hogy hogyan folyik tovább a munka. Felemelő volt ez a tanévnyitó. És polntosan ez volt a célunk, hogy közös ünneppé varázsoljuk. Talán elfogult vagyok, de megilletődtem, hiszen láttam, hogy ez igazi ünnep volt. Az elsősök eskütételke különösen meghatott." - mondta Rátóti Zoltán.
Az idei tanévről úgy fogalmazott: sikerül lépéseket tenni afelé, hogy a különböző szakok összeérjenek és együtt dolgozzanak: egyre több közös órát tartanak majd, hogy szakmai és emberi barátságok is köttessenek. Ez alappillére lesz az egyetemi oktatásnak.
Lukács Sándor az Origónak arról beszélt, hogy furcsa dolog a korral foglalkozni.
„Egy részről jó, hiszen az ötven év alatt sok tapasztalatot szereztem. Volt, amit magamtól, volt, amit kegyetlenül az élet adott, és volt sok szerető kedves barát, pedagógus. idősebb kolléga, akiktől sokat tanultam huszonéves koromban - körülbelül annyi idősek lehettek, mint most én. Másrészről viszont egy idő után már megunja az ember, hogy a korával foglalkozzon. Este lefekszünk, reggel felkelünk, és erőnktől, fizikai állapotunktól függően csináljuk a dolgunkat. Már ha van dolgunk. Hála Istennek nekem van, és remélem, sokáig lesz is. Tudja, amikor elindul a nap, jönnek a feladatok, az ember el is feledkezik a koráról. Nem foglalkozik vele. Úgy érzem, egyre inkább arra kell törekedni, hogy a jelennek és a jövőnek éljünk. A múltból csak a szépet, a tanulságosat, a hasznaoat kell hordoznia az embernek." mondta Lukács Sándor.
A fősikolai évekről úgy fogalmazott: főként a szakmai emlékek jönnek vissza, az egyetemi színpadi előadások, de sokszor eszébe jut persze az Erzsike presszó és a Bástya étterem is, ahol sok kellemes, felszabadult, és sokszor szorongó és nehéz órákat éltek meg.