A Műcsarnok 2017-ben állította ki a szentpétervári neoakadémikus művészeti mozgalom ismert alkotóját, Olga Tobreluts képzőművészt. Az Új Mitológia című kiállításán a mitológia és a történelmi alapokból indul és egy új valóságot épít, a jelennel összefüggésben. A mozgalom egyébként a kilencvenes évek elején abban is újat hozott,
hogy visszatért a klasszikus szépség és formák megteremtéséhez, szakítva az akkor megszokott irányokkal.
Akkor a művész a Kodály köröndi Hübner-házban élt és elmondta, hogy sok városban lakott már Európában,
számára Budapest és Magyarország nagyvárosainak művészeti élete olyan mozgalmas, mint a kilencvenes vagy a kétezres években Berliné volt.
Külön méltatta a kommunizmusból újjáépülő városrészeket, szemben a nyugat sterilebb városképeivel. Ebben az időben találta meg Pacsát, mert az alkotáshoz nyugodt, elszigetelt települést keresett magának, Hévíz és a Balaton környékén.
Bármiféle ajánlás nélkül, önállóan keresgélt, autóval járta be a környéket, majd erre a kivételes természeti adottságú helyre esett a választása.
Nyár második felében utaztunk le Pacsára, hogy az évek óta itt élő, Magyarországot nagyon szerető orosz művészek életét megnézzük.
A festőművészek az elmúlt években egymás után vettek meg a tipikus, két- és háromszobás vidéki házakat, amelyeken belül, vagy annak a kertjében alakítottak műtermet.
Az elmúlt 4-5 év alatt vált otthonukká a kisváros, miközben folyamatosan benne vannak az európai kiállítások vérkeringésében, de ebben a csendben tudnak igazán a munkára koncentrálni. Azt mondják, amióta itt élnek, a környék ráadásul látványos megújuláson ment keresztül. Olga Tobreluts, aki sokáig élt Németországban, de lakott már Franciaországban, a Krím-félszigeten és persze Szentpéterváron, magabiztosan állítja,
hogy Magyarország Európa közepe, nemcsak földrajzi elhelyezkedése miatt, hanem mert ma minden itt koncentrálódik, amely számára inspiráció a művészetben.
Véleménye szerint csodálatos vidék Zala megye, a magyarok befogadóak, okos, találékony emberek és a művészethez való viszonyulásuk sok tekintetben hasonlít az orosz mentalitáshoz.
A fiatalabb generációból Irina Drozd férjével, a szintén festőművész Ivan Plusch-val és kisfiukkal követték elsőként Olgát. Családi házat újítottak fel, nagyon igényesen, minden részletéből és helységéből a festőművészek kreativitása és ízlése köszön vissza. A beköltözésüknek külön sajátossága, hogy a korábbi tulajdonos is festő szeretett volna lenni fiatalon.
A belső szoba szolgál stúdióként, itt láthatunk félig kész alkotásokat, Irina gyakorta visszatérő témáiból.
Annak a pillanatnak a megragadása figyelhető meg több alkotásában, amikor még éppen gyermekek vagyunk, de még nem értük el a kamaszkor küzdelmekkel teli időszakát.
Állítása szerint itt Pacsán azt a békességet találta meg, amit a Moszkva környéki kisvárosban, ahol gyermekkorát töltötte és ahonnan sorra elmentek generációjának tagjai a nagyvárosokba.
Irina Drozd művészeti vásárokon is bemutatta munkáit, nagy sikerrel és mint mondja, magyar gyűjtői is vannak.
A kisvárosnak megtiszteltetés, hogy néhány utcára egymástól, mégis komplett „művésznegyed" épül Pacsán: helyi kiállításokon és a helyi lapban is többször bemutatták már az alkotásokat.
Férje, Ivan Plusch önálló kiállítással is szerepelt már Budapesten a Kiscelli Múzeumban néhány éve, de az alkotó igazi kozmopolita, Szöul és Houston között állít ki.
Néhány utcára él innen Dimitry Shorin festőművész családjával. Hozzájuk beállítani Pacsán, már igazi szürreális kaland, mert teljesen azt érezzük, hogy valamely távoli orosz településen vagyunk, ahol szinte már csak oroszul beszélnek, és a sajátos több fogásos orosz konyha, szívélyes vendéglátás és a mulatozás alkalmas arra, kiszakítson minket a jelenből.
A Novosibirskből származó Shorin-ban is gyermekkori emlékeket idéz ez a vidék, ő egyébként a középgeneráció elismert alkotója.
A moszkvai Modern Művészetek Múzeuma is őrzi munkáit, Londontól, Párizsig, Athénon és Madridon keresztül szinte mindenhol jelen vannak képei Európában és a legnagyobb aukciókon kelnek el alkotásai.
A „Hiszek az angyalokban" néhány évvel ezelőtti nagy projektje kapcsolódik ahhoz a felkéréshez, amelyet Shorin a Szentpétervári repülőtérre készített, ezért kitért arra, hogy a zalaegerszegi reptér közelsége még inkább otthonossá teszi számára a környéket.
A repülés ugyanúgy visszatérő motívuma a munkáinak, mint a mostani fiatal generáció az egész világon tapasztalható „elveszettsége", vagy küzdelmes önmeghatározása.
Robogón visz el minket Olga Tobreluts otthonához, ő külön házat vásárolt csak a stúdiónak néhány utcával Shorinék-tól. Egyfajta szentélyt teremtett a művészetnek, egy egyszerű vidéki családi házból, amelyhez néhány éve még nagyon jó áron jutott hozzá. Itt készíti nagy méretű olajképeit, és helyet ad egy másik nagyon tehetséges orosz alkotónak, Irina Annina-nak.
Irina közben teljesen beleszeretett a pacsai tájba, az itt alkotó művészek közül ő az egyetlen, aki sorozatot festett ennek a környéknek a természeti adottságairól.
Ez a gyors impressziók-sorozat, amelyből jó néhányat eredetiben megnézhettünk.
Szemben a stúdióval él Olga családjával, ahol a házi kertészetébe avat be bennünket, magunk is teszteljük a környék ízeit Olga ültetvényein.
Egy szerény kis egyszerű falunak láttam, amikor idejöttem, 6-7 év alatt hihetetlenül megújult ez a vidék!"
Olga Tobreluts körbevisz minket a településen, szinte mindenhol megújuló utakat, épületeket mutat és Pacsa misztikus tavát, a környező erdővel, ahova rendszeresen lejárnak fürödni. Ide már velünk jön családjával Oleg Maslov, aki ezen a nyáron költözött Zalába gyermekeivel.
Ő egyelőre üres lakásban egy teljesen fehér vászon előtt fogad bennünket. Amikor megkérdeztük tőle, hogy miért váltott életformát, arról beszélt, hogy régóta izgatja, mi az a hangulat Pacsán, amiért sorra idejönnek dolgozni barátai. Életében több olyan magánéleti fordulat történt, ami most megérlelte benne a döntést, hogy Magyarországra utazzon.
A budapesti Ludwig Múzeum is bemutatta néhány éve Oleg Maslov munkáit, mint a szentpétervári neoakadémikusok egyik jelentős alkotóját. Ez a nyolcvanas évek végén alakuló szentpétervári művészeti mozgalom, amelynek Olga Tobreluts is kiemelkedő alkotója, visszatért a klasszicizmus és a historizmus esztétikai értékeihez és történelmi formáihoz.
A klasszikus formákhoz való közelítés talán mindannyiuk formanyelvének közös vonása, a szentpétervári iskola mindannyiuk műváészetében tetten érhető hatás.
Látogatásunk egyszerre érintett meg a régi művésztelepek hangulatával, a közös alkotás és a művészetben való együttgondolkodás légkörével és a kölcsönös elfogadással, befogadással.