„Meghatározó film, kamaszként láttam és a mai napig belém égtek a képei, jelenetei"- mondta egy videóinterjúban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója Luchino Visconti egykori filmjéről. A rendező azt mondta, égetően aktuális és érvényes ez az alkotás.
A történet szerint az öt Parondi fiú – Vincenzo, Simone, Rocco, Ciro és Luca – álmaik megvalósulását remélik a nagyvárosban. Apjuk halála után úgy döntenek, hogy édesanyjukkal délolasz falujukból a gazdagodó Milánóba költöznek.
„Minden kérdés, amit Visconti felvet, az a mából való, és adódik egy fél évszázadnyi perspektíva, hogy az ő hite, vágyódásai, reményei kapcsán most elmondhatjuk a véleményünket arról, hogy a világ, ami elindul és iszonyatos tempóban változott, hová alakult.
Az értékek története is hova mozdul, milyen létet kényszerülünk élni bizonyos torz ideológiák mentén is.
Szóval nagyon is a máról és rólunk szól a darab"- állapította meg Vidnyánszky Attila.
Hozzátette, most is
valamiféle filozófiai gondolatok, esztétikai, kultúrtörténeti megfogalmazások mentén, meglehetősen természetellenes módon próbálunk világot építeni, és ez soha nem vezet jó irányba.
Akik a színpadon vannak, kis kivétellel vidékről felkerült Parondi-családtörténetet élnek meg azzal, hogy felkerültek a nagyvárosba. Berettyán Nándor alakítja Roccót; testvére, Berettyán Sándor Vincenzo Parondit játssza.
Rocco nagyon nagylelkű és áldozatkész ember, és borzasztó dolgokat csinál ebből kifolyólag"
- mondta az Origónak adott korábbi interjúban Berettyán Nándor. "Olyan naivitás van benne, amitől elvész a valóságérzete: elvakultan akarja a jót".
A nagyvárosi nő, Amelie Gianelli szerepében Udvaros Dorottyát láthatjuk; a színésznő az Origónak elmondta, számára ebben a történetben az a fontos, hogy Rocco az átlagember számára érthetetlen áldozatokat hoz.
Mit kezdünk azokkal, akik képesek, mondjuk úgy, krisztusi áldozatokat hozni, mint Rocco?
A bibliai párhuzam egyébként a darab több momentumában is fellelhető: a József és testvérei hasonlat ismert a darab kapcsán, de Káin és Ábel testvérharca is kitűnik Rocco és Simone féltékenységi játszmájában. A megalázott prostituált, Nadia (Barta Ágnes) pedig az újszövetségi házasságtörő asszony alakjára emlékeztet, és
érzékelteti az emberi gyarlóság azon működését, amely összefogva képes megkövezni bárkit, akit kollektíven bűnösnek bélyegeznek.
A darabot mindjárt a bemutató után
hatalmas sikerrel mutatták be Szentpéterváron a Színházi Olimpián, a világ egyik leghíresebb színházában, az Alekszandrinszkijban.
Vidnyányszky Attila részben a regényt, részben a filmet adaptálta színpadra; sokszínű, eklektikus látvánnyal és zenei világgal dolgozott, a látványos tablót Olekszandr Bilozub ukrán díszlettervező emeletes, mozgatható díszletei közé rendezte meg a Nemzeti Színház nagyszínpadán.
Nagyjából tudom, hogy mi az az öt-hat történet, amelyeket az elkövetkezendő években még szeretnék megrendezni – ha megadja a Jóisten. A Rocco és fivérei is régóta ott keveredett bennem."