Így átkozódik a hatalmát vesztett egykori színházi diktátor

Budapest, 2012. február 25. Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen rektora beszél a 2002-ben elhunyt film- és televíziós rendező emlékére alapított Fehér György-díj átadásakor. Az elismerést idén Muhi András producer és Fliegauf Bence filmrendező kapta több mint tíz, sikeres és előremutató közös munkájáért. Fehér György emlékére egykori barátai és pályatársai hét éve alapítottak díjat, amellyel azoknak a filmes területeknek az alkotóit kívánják jutalmazni, amelyekben a neves filmes egykor működött. Az elismerést minden évben Fehér György születésnapja (február 12.) alkalmából adják át. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ascher Tamás, a bukott SZFE-rektor hosszabb videóinterjút adott. A hatalmát vesztett, utoljára a rendszerváltás környékén - azaz, jó harminc éve - sikeres színházrendező mondatai nemcsak azok számára lehetnek érdekesek, akiket érdekel a színház. Mondatai mögött az eltörlés-kultúra, a szélsőbaloldali gondolkodás agresszív kizárólagossága tökéletesen tetten érhető.  

Ascher Tamás kérdezője a videófelvételen Veiszer Alinda volt. Az interjú minőségéről kár értekezni, elég talán annyi, hogy amikor teljesen váratlanul Ascher egy emberinek tűnő mondatot mond (fél a haláltól), Veiszer gyorsan eltereli a témát ("ezt már ne fejtsd ki", mondja a legkisebb emberi rezdülésekre oly érzékeny riporter...)

Ascherről egyébként érdemes felidézni Rákay Philip zseniális írását, közel két éve írta, amikor Ascher az Oscar-díjra jelölt, világhírű filmművészbe, Koltai Lajosba kötött bele egészen visszataszító módon, mert a nagy operatőr-rendező tanítani merészel az új Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Ekkor írta a Koltai Lajost mocskolódókról Rákay Philip: "Az egyik legaljadékabb ezek közül talán Ascher Tamás főállású rettegő, gyűlölködő és vércinikus - mára már fogatlan, szőrét hullajtó színházi oroszlán - gerinctelen posztja volt."

A fogatlan, szőrét hullajtó színházi oroszlán nem öncélú sértegetés volt természetesen: Ascher a Facebookon mókásnak szánt, hatalmas sörényű oroszlánképet tett ki saját fotója helyett...

Ascher Tamás Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

De nézzük az "interjút", szemezgessünk a jobbnál jobb részletekből. A szélsőbal bukott régi világának önhittsége és kirekesztő agresszivitása mellett néha az a kérdés merül fel, hogy vajon nem egy kisebb Napóleon-szindrómával ápolt beteg eszmefuttatását hallgatjuk-e. A Napóleon-kórság nem teljesen új keletű Aschernál: színházában Ascher nevű köhögés elleni cukorkát árulnak, illetőleg darabot írattak róla, Ascher Tamás Háromszéken címmel.

Az "interjú" elején mérsékelt sikerű rendezését elemezgeti, amely Sztanyiszlavszkij és Mejerhold viszonyáról is szól. Mi sem természetesebb, hogy Ascher villámgyorsan saját magát a valaha élt egyik legnagyobb rendezőhöz, Sztanyiszlavszkijhoz hasonlítja, később aztán - a biztonság kedvéért - a zseniális újító, Mejerhold sem menekülhet Ascher elől. Arra utal, hogy saját maga kaposvári operettrendezései Mejerholdot idézték...

Előkerül a Kádár-korszak aztán, szerinte egzisztenciális veszélyben volt (ő, Ascher Tamás, kaposvári főrendező meg a Nemzeti Színház rendezője - hát persze), de őt nem érdekelte az egzisztenciája (hát persze). Kaposvár szerinte szutyok volt (mi más lenne egy vidéki város, mint szutyok, az ascheri világképben), de szerencséje is volt, hiszen hihetetlenül bátor előadásait szerinte nem akárki védte meg, mint a kaposvári pártvezetés.

Aztán persze jön Vidnyánszky Attila, az új SZFE kuratóriumi elnöke, a legnagyobb magyar színházrendező. „...remélni azt, hogy Vidnyánszky Attila meggyőzhető arról, hogy nem a viperafészke volt az előre jól elgondolt liberális képzésnek a színművészeti, nem lehet. Mert ő ezt hiszi".

Nyilván arról is nehéz meggyőzni Vidnyánszkyt, hogy a fű piros.

Majd Ascher az Origót kezdi szidni, mondván, ő mindent cáfolt (mégis, mit?), de az Origo (tehát egy újság) ragaszkodik az állításaihoz. (Bértollnokok, így átkozódik.)

Aztán következik az egyik legtipikusabb szélsőbalos véleményterror: ha egy szintén baloldali (egyébként tagadhatatlanul zseniális) művész egy kicsit is mást gondol, mint ő, akkor máris ellene fordul.

Robert Wilson világhírű színházrendező (társulata egyébként vendégszerepelt Vidnyánszky Attila MITEM-fesztiválján, a Nemzeti Színházban) azt mondta a SZFE modellváltása kapcsán, hogy mindig nyitva kell hagyni az ajtót párbeszédre, mind a két oldalnak. Erről ezt gondolja Ascher:

"Művészi kérdésekben lehetne párbeszédet folytatni, de van szó művészetről? Lehet szó művészetről? Amikor bértollnokoknak besugalmazott szövegek mennek állandóan?"

Tegyük félre a primitív "besugalmazott" kifejezést. Tehát azért nem lehet meghallgatnia az Ascher-világnak a kicsit is másként gondolkodókat, mert médiumok bírálják Ascheréket?

De még jellemzőbb a szélsőbalos véleményterrorra, amikor Nagy Zsolt (egyébként kormánygyűlölő, tüntetésen is botrányt okozó, saját nyilatkozata szerint mérsékelten sikeres) színész kerül szóba. Nagy Zsolt ugyanis egy hetilapban (azon túl természetesen, hogy szidta az SZFE modellváltását) bírálta a régi, Ascher-féle színművészetit is. Ascher szerint azért baj Nagy Zsolt nyilatkozata, mert a "becsületesnek szánt" mondatokat felhasználhatják ellenük. Vagyis, az ő oldalukon mindenkinek hallgatnia kell, nincs kibeszélés!

Később azt is megállapítja, hogy azóta nincs nyugalom a színházi világban, amióta van Teátrumi Társaság. Vagyis amióta nem csak a baloldalhoz köthető színházi szövetség létezik. Logikus. Aki az egypártrendszerben szocializálódott, feleslegesnek tartja a pluralizmust. Ne felejtsük el: Ascher a magyar színházi világban évtizedeken át - néhány érdemesebb és néhány kevésbé érdemesebb társával együtt - élet-halál ura volt. Főrendező, rektor, s a többi, s a többi.

Na, de pluralizmus: Ascher azért a biztonság kedvéért megdicséri Karácsony Gergelyt, mert ad pénzt a Katonának.

És hogy a tényekről is ejtsünk két mondatot: Vidnyánszky Attiláék megjelenésével a SZFE szélesre tárta kapuit, minden tekintetben. Azóta nem csak egy szűk elité az SZFE.