Tizenhét évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit a Müpa, és azóta elképesztően sikeresen működik. Ön szerint mitől ilyen erős brand a Müpa?
A Müpa léte és sikere bizonyítja, hogy jelentős és fontos döntést hozott az első Orbán-kormány, hogy elhatározta: épít egy nemzetközi rangú összművészeti központot, amely egy modern és kortárs képzőművészeti teret (Ludwig Múzeum) is magában foglal.
Olyan kulturális befogadó intézmény jött létre, amely még nem létezett Magyarországon, sőt, Közép-Európában is ritka.
Óriási szükség volt erre, mert Magyarország dúskál a szellemi javakban és művészeti örökségben. Kivételes energiatartalék ez. Ugyanakkor, ahogy a bányászatnál felszínre kell hozni a szenet vagy az értékes követ, addig a kultúra területén is fel kell tárni az értékeinket, majd pedig azt úgy megmutatni, értelmezni és újrafogalmazni, olyan produkciókat létrehozni, amelyek vonzzák a nézőket. Az első pillanattól kezdve, amikor elkezdtük a Müpában szervezni a programokat, megfogalmaztuk ezt a célt.
A küldetésünk az - és ez meghatározza a Müpa-márkát is -, hogy komolyzenétől a jazzen át az újcirkuszig számtalan műfajban hozzunk létre értékes produkciókat, minőségi előadásokat, és ezeket juttassuk el minél több emberhez.
Ehhez persze elengedhetetlen az átgondolt marketingkommunikáció, és ehhez a küldetéshez hozzájárul az intézmény minden munkatársa: nagyon tehetséges, kiemelkedő szakembergárda dolgozik nálunk, akik elhivatottak a kultúra iránt. Büszkén mondhatom, hogy 17 év alatt sikerült bebizonyítanunk itthon és világszerte, hogy a minőség otthona a Müpa. Büszkék vagyunk arra is, hogy sok ember látogatja az intézményt, a közönségünk nagyon szereti a Müpát, és a művészek is imádják a nézőinket.
Rengeteg külföldi és magyar sztár úgy fogalmaz, hogy a világ talán legjobb közönsége a miénk.
Ez hatalmas energiát ad nekik is. Ahogy mondani szoktuk: a közönségünk valódi közösség.
Milyen szempontok alapján állítják össze a programokat?
Alapküldetésünk, hogy a magyar és a közép-európai kultúra gazdagságát minél hatékonyabban megmutassuk. Meg kell találnunk az értékeinket, meg kell ismertetnünk mindezt az új generációkkal akár úgy, hogy a művészekkel - egyfajta transzformációt végrehajtva - mai, kortárs művészetté alakítjuk át, hiszen így marad élő és érvényes a kulturális örökségünk, így válik a mai kultúránk részévé. Ez nagyon szép misszió. Azért is van szükség erre, mert láthatóan
hatalmas identitásválság van a világban, mi pedig szeretnénk az embereknek igazodási pontokat mutatni.
A magyar és az európai kultúra kincseit megismerve találkozhatunk saját identitásunkkal, ezen keresztül fogalmazhatjuk meg, hogy kik vagyunk, kik szeretnénk lenni, milyen értékek fontosak számunkra: ez olyan erős alapot teremt, amire érdemes építkezni.
Nemzetközi téren milyen a Müpa elismertsége?
A legnagyobb külföldi művészeti együttesek visszajárnak hozzánk és nagyon szeretik az épület adottságait is. Nemcsak a kiváló Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet és a Fesztivál Színházat, hanem a munkatársaink hozzáállását, kedvességét is nagyra értékelik. Otthonosan érzik magukat a Müpában.
Egyre több olyan világsztár érkezik hazánkba, akiket a szocializmus idején csak lemezeken hallhattunk, a távolból csodálhattunk. Ők most itt vannak, a turnémenetrendjükben kiemelt helyet foglal el Budapest és a Müpa, és szívesen lépnek fel magyar művészekkel.
Itt volt például Branford Marsalis - többszörös Grammy-díjas amerikai szaxofonos -, akit sokan Sting Englishman in New York című dalából ismernek. Ő írt egy magyar népzene által inspirált darabot a Müpa 15. születésnapjára. A művet a Bartók Tavasz keretében, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben magyar népzenészek adták elő. Ez egy óriási találkozás volt, ami őt is boldoggá tette. Éppen ez a fajta kulturális transzformáció az, amit az imént említettem. Két teljesen más művészeti ág találkozott, és egy új - mégis az örökségünkből táplálkozó - produkciót hozott létre.
Több világhírű művész itt rögzíti a koncertjeit nálunk - például Keith Jarrett legendás amerikai jazz-zongorista az utolsó felvételét nálunk készítette Budapest Concert címmel.
A dubaji világkiállításra pedig készítettünk egy speciális produkciót az Állami Népi Együttes és a Győri Balett közreműködésével.
Az előadás címe, A tiszta forrás több jelentést hordoz: egyrészt utal arra, hogy a Kárpát-medence vízgyűjtő helye Magyarország, csodálatos folyóink, tavaink vannak, számos népdalunkat is a vizeink ihlettek. A másik jelentésrétege pedig Bartók alakjához, szellemiségéhez és a "csak tiszta forrásból" gondolathoz kapcsolódik: a Bartók-univerzum egyik legfontosabb jellegzetessége az, ahogy a zeneszerző a kulturális forrásainkhoz nyúlt, majd a saját zenéjévé transzformálta. Ebből egy zseniális életmű született, amelyből a mai napig táplálkozunk. A tiszta forrás színpadán Bartók eredeti gyűjtéseit táncolták el a Magyar Állami Népi Együttes táncosai, aztán Bartók-művekre táncoltak a Győri Balett művészei. A népzenének, néptáncnak, a kortárs klasszikus zenének és táncnak az ötvözete létrehozott egy teljesen új minőséget. Ezt megkoronázva elhangzottak dalok Bartók Béla arab gyűjtéséből is. Kevesen tudják ugyanis, de 1913-ban Bartók Algériában is gyűjtött népzenei motívumokat: ezt az ajándékot vittük el Dubajba, és megmutattuk, hogy nálunk, Magyarországon is megtalálható az identitásuk egyik kulcsa. Hosszú, álló ováció ünnepelte az előadást ott, és aztán itthon is.
Ha már Bartókot említette, az idén először volt országos a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek. Hogyan zajlott, hány város csatlakozott a fesztiválhoz?
Az első Bartók Tavaszt a covid miatt online rendeztük meg, amely végül hihetetlenül érdekesre sikerült. A nemzetközi sztárok nem tudtak ideutazni, ám az online platformok és a közvetítéseken dolgozó nagyszerű szakemberek lehetővé tették, hogy mindenki a saját városából, a saját koncertterméből jelentkezzen.
A Milánói Scala zenekarát például a Scala koncertterméből láthattuk és hallhattuk, a Royal Philharmonic Orchestra pedig a londoni Royal Albert Hallból adott koncertet. Óriási nemzetközi bevezetést kapott így a fesztivál - komoly figyelem övezte európai kulturális eseménnyé vált.
Az idén már természetesen nem online zajlott a Bartók Tavasz, viszont a tervezésénél azon gondolkodtunk, hogyan lehetne bővíteni a fesztivált. Bartók ebben is komoly inspirációt jelentett, hiszen maga is folyamatosan mozgásban volt - gyűjtött, utazott. Fontos volt számunkra tehát, hogy kiterjesszük az eseménysorozatot és megosszuk az élményeket a fővároson kívül is.
Három vidéki nagyvárosban is jelen voltunk - Győrben, Miskolcon és Debrecenben -, Pécs és Szeged pedig egy-egy különleges produkcióval csatlakozott a programok sorához. Hatalmas sikere volt.
Egyrészt azért, mert ez alkalommal a fővároson kívül mutatkoztak be olyan világsztárok, mint például Ramón Vargas operaénekes, a jazzlegenda Arturo Sandoval, vagy Maxim Vengerov hegedűművész. Olyan csodálatos alkotók és együttesek tisztelték meg jelenlétükkel a fesztivált, mint Julia Fischer és a Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin, Branford Marsalis és barátai, a Vashegyi György vezényelte Orfeo Zenekarral színpadra lépő Anthony Roth Costanzo, vagy Eötvös Péter, aki legújabb operáját hozta el a magyar közönségnek.
David Fray Baráti Kristóffal, Várdai Istvánnal és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral érkezett. Nagyszerű dupla koncertet adott Várjon Dénes a Concerto Budapesttel. Komoly érdeklődés övezte a FrenÁk Társulat és a Recirquel új előadásának premierjét. A fesztivál kedvéért igazi különlegességgel készült Uri Caine, Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra, a Székesfehérvári Balett Színház és a Boban Marković Orkestar, a már említett Ramón Vargas, Maxim Vengerov és a Pannon Filharmonikusok mellett Philippe Herreweghe és a Collegium Vocale Gent, María Pagés, a Circa, valamint a BANDALOOP és az Igudesman & Joo is. A tavalyi online bemutatók után végre országosan is bemutatkozhattak a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Bartók Tavaszra készült táncelőadásai.
A fesztivál keretében megvalósuló világzenei eseménysorozat, a Budapest Ritmo rekordszámú nézőt vonzott.
Számtalan Bartók-mű is elhangzott a fesztiválon, ám nem kizárólag a világhírű zeneszerzőnk alkotásairól szól a Bartók Tavasz, sokkal inkább a bartóki kreativitást, tehetséget, szellemiséget szeretnénk megidézni itt, a XXI. században: így igazi összművészeti eseménysorozatról van szó. A visszajelzések azt mutatták, hogy komoly országos igény van az ilyen A-kategóriás nagy kulturális fesztiválokra.
A Müpa jövő évi programjait mi alapján állították össze? Mire számíthatnak a nézők?
Minden évad kihívás az előzőhöz képest, hiszen mindig magasabbra tesszük a lécet. A Müpa programszerkezetét meghatározzák a saját tematikus, egy-egy műfajt előtérbe állító fesztiváljaink. Ilyen az augusztusi JazzTime, ahol a magyar jazz legkiválóbb előadói zárják a nyarat és indítják el az új évadot. About Time című új lemezét mutatja be a Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint nevével fémjelzett kvartett, Kozma Orsi egy emlékezetes produkció erejéig Barbra Streisand bőrébe bújik, a Hot Jazz Band pedig szédületes bulival pótolja a pandémia miatt elmaradt 35 éves jubileumát. Ezután az Európai Hidak fesztiválja várja a közönséget: az eseménysorozat középpontjában minden évben Budapest és egy másik jelentős európai város összekapcsolódása áll.
Tavaly Budapest-Berlin találkozó volt, az idén Budapest és Amszterdam mutatkozik be egymásnak.
A Budapesti Fesztiválzenekarral rendezzük az eseményt, és fellép a világhírű Amszterdami Concertgebouw Zenekar, amelyet Fischer Iván dirigál majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, de izgalmas filmprogram is várja a nézőket, érkezik többek között Joep Beving, a Dawn Brothers pedig a Ripoff Raskolnikov Banddel áll színpadra. Ezután kezdődik a Liszt Ünnep, majd a hagyományos jeles napokat is megünnepeljük, mint minden esztendőben. Mindenszentekkor egy Berlioz-rekviemet mutatunk be, ezt követik az adventi koncertek, az új évet pedig egy Haydn-oratóriummal köszöntjük. Az évad művészét, Boldoczki Gábor trombitaművészt négy koncerten is láthatja-hallhatja a nagyérdemű, és az évad zeneszerzője, Varga Judit művei ugyancsak négy alkalommal hallhatóak majd, sőt, nagy örömünkre lesz közös koncertjük is. Ismét Budapestre látogat Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala, Andris Nelsons a Bécsi Filharmonikusok élén érkezik, a Mahler Kamarazenekart Daniele Gatti vezényli, Yuja Wang a Lipcsei Gewandhaus Zenekarával, Viktoria Mullova hegedűművész a svájci Suisse Romande együttesével, az egyedülálló ütőhangszeres zseni, Martin Grubinger pedig a Luxemburgi Filharmonikusokkal lép fel. A Régizene Fesztiválunk keretében szintén a műfaj hazai és nemzetközi kiválóságai mutatkoznak majd be. Áprilisban újra Bartók Tavasz várja a közönséget, de 2023-ban is lesz JazzTavasz és természetesen Budapesti Wagner-napok is. Végül egy könnyűzenei fesztivállal zárjuk a jövő évadot.
A Wagner-napok az idén június 9-én kezdődnek. Kik érkeznek a rendezvényre?
Elképesztő sztárparádéval várjuk a közönséget.
A New York Times szerzője még a Wagner-napok hajnalán megfogalmazta, hogy akinek esetleg nincs jegye Bayreuthba, látogasson el Budapestre, hiszen a Müpában átélhető Wagner-élmény felér az ikonikus német fesztiválon látható és hallható minőséggel, azóta pedig a nemzetközi szakújságírók és a nézők is egyet értenek abban, hogy akár van jegye az embernek Bayreuthba, akár nincs, a Budapesti Wagner-napok kihagyhatatlan program.
Nem meglepő a párhuzam, hiszen ott és itt is a világ legkiválóbb Wagner-énekesei állnak színpadra, igazi ikonok. Ugyanakkor az az összetéveszthetetlen hangulat, amit itt, nálunk a Budapesti Wagner-napok alatt tapasztalhat a közönség, valóban semmihez sem fogható.
Az idén kétszer láthatja majd a közönség A Nibelung gyűrűje operaciklust, korunk két talán legkiemelkedőbb Brünnhildéjével: az első Ringben Iréne Theorin, a másodikban Catherine Foster lép színpadra a legendás walkür szerepében,
de hallhatják-láthatják a nézők a Rienzi című Wagner-remeket is, René Pape pedig egy dalesttel érkezik.
Bartók és Wagner is lényegében világmárka - mennyire hatnak ezek a fesztiválok a budapesti turizmusra?
Egy világjárvány után vagyunk, a szomszédunkban háború zajlik, kihívásokkal teli időszak ez, amely a művészeti élet működésére is hatással van, ugyanakkor Magyarország egyik húzóágazata a turizmus, és a kultúránk ebből a szempontból is nagyon jó hívószó.
Ma Budapestre mindenki úgy tekint, mint egy biztonságos városra, ami kulturális és turisztikai központ, ahová érdemes eljönni.
A kulturális turizmus azért is lényeges, mert aki kulturális fesztiválra érkezik külföldről, többnyire nem csak a művészeti tartalom tekintetében, de minden területen a minőséget keresi: drágább hotelekben száll meg, érdekli a gasztronómia, az iparművészet, a design is - tehát többet költ. Feladatunknak tekintjük, hogy a turizmus és a kulturális turizmus újra megerősödjön, és a pandémiát követően, a globális kihívások közepette is minél többen térjenek vissza a koncerttermekbe és kiállítóterekbe.
A közönség összetétele hogyan változott az elmúlt években a Müpában?
A Müpa programjainak egyharmadát teszik ki az ifjúsági és gyerekprogramok. Mondhatjuk, hogy generációk nőnek fel itt a Müpában: nekik nem különleges ez a világ, a mindennapjaik része, és ezt fantasztikus látni.
A közönségünk átlagéletkorát tekintve az európai élmezőnyben vagyunk.
Nálunk a fiataloktól az idősekig minden korosztály megtalálhatja azt, ami igazán érdekli, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a visszatérő nézőkből álló Müpa+ hűségprogramnak ma már közel 35.000 tagja van. Ez minden szempontból kiemelkedő szám. Az innovatív és újító szemlélet ezeknek az eredményeknek az elérésében kulcsfontosságú: folyamatosan monitorozzuk a nemzetközi trendeket, számtalan újítást hoztunk és hozunk a kulturális és kreatívipar területén, és érezhető, hogy a régióban sok partnerintézményünk tekinti iránymutatónak és követendőnek azt, amit és ahogyan a Müpa csinál úgy a programszerkesztés, mint a marketing és kommunikáció területén.
A magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosként hogyan látja, milyen átalakuláson megy keresztül a magyar film?
Hatalmas változások láthatók a mozgóképszakmában.
A filmgyártás terén olyan pozícióra tett szert Magyarország, ami más iparágban is ritka.
A világ legjelentősebb filmgyártói között vagyunk. Korábban külön kezelték a bérmunkaszektort és a magyar, főként szerzői filmek gyártását, és teljesen külön pályán volt a mozi és a tévéfilmek támogatása is. Két éve azért szorgalmaztam a Nemzeti Filmintézetet létrehozását, mert ezeket véleményem szerint nem lehet külön választani. Ez egy szakma, egy ipar. Hihetetlenül büszkék vagyunk az alkotói Oscar-díjakra, de a háttérben, a filmgyártásban dolgozó magyar szakemberek is világszínvonalúak.
A Dűne című produkcióban például Sipos Zsuzsannát, az alkotás berendezőjét jutalmazták Oscar-díjjal, és Mac Ruth hangmérnök is Oscar-díjat kapott. Ő egy amerikai úriember, aki nyolc éve Magyarországon telepedett le, itt dolgozik, itt él. Ez a két díj is óriási elismerés a magyar filmszakmának.
A magyar szakembergárda világszinten is kiemelkedő. Olyan sokan jönnek hozzánk filmet forgatni a világ minden tájáról, hogy Fóton például négy új stúdiót építünk, mert a magyar alkotók lényegében kiszorultak a stúdiókból, amelyeket szinte folyamatosan lefoglalnak a külföldi produkciók. Az elmúlt két évben csaknem 300 film készült Magyarországon - köztük nemcsak mozifilmek, hanem televíziós alkotások, dokumentumfilmek, sorozatok és streaming tartalmak is. Létrehoztuk és elindítottuk a magyar streaming-platformot, a Filmiót, ahol először a Filmarchívum kincseit tettük közzé felújítva, majd új filmekkel is gazdagítottuk a hétről hétre bővülő kínálatot.
Nemrég ért véget a cannes-i fesztivál. Milyen visszajelzések érkeztek a nemzetközi színtérről?
Sokaknak a cannes-i fesztivál csak a sztárokat, a vöröslépcsős glamúrt és az elérhetetlen, fényűző partikat jelenti, holott ennél sokkal többről van szó Cannes-ban, hiszen kétségkívül a világ legnagyobb filmipari eseménye, melyen mintegy 40 000 szakmabeli vesz részt, mindenki, aki „számít". A háttérben komoly munka folyik, sok együttműködés a cannes-i találkozásokból indul el. A Nemzeti Filmintézet a filmvásáron értékesíti a filmjogokat –
az elmúlt héten is sok magyar filmet vásároltak meg külföldi forgalmazók, mely egyrészt jelentős bevétel az alkotóknak és a Nemzeti Filmintézetnek, másrészt biztosíték arra, hogy minél több területen eljutnak a nézőkhöz az alkotásaink.
Az International Village magyar pavilonjában fogadjuk az érdeklődőket, és naprakész információt nyújtunk a magyarországi forgatási és koprodukciós lehetőségekről.
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és nagy volt az érdeklődés, hiszen filmiparunk világhírű és köztudott, hogy nagy lendületű fejlődésben van.
Tavaly a regisztrált filmipari költések összege elérte a 218 milliárd forintot, 30%-kal emelkedett a pandémia előtti, 2019-es volumenhez képest.
Az utóbbi években egyre több történelmi film készül. Miért tartja lényegesnek, hogy a magyar történelem meghatározó pillanatairól mozifilmet vagy tévéfilmet forgassanak?
Küldetésünk és feladatunk is, hogy a magyar történelem meghatározó pillanatairól és hőseiről is készüljenek filmek - számtalan olyan momentumot említhetnénk, amit mai napig nem dolgoztunk fel. A filmek ebben is segítenek, miközben az identitásunkat is megerősíti egy komoly film, amely bemutat egy magyar hőst, jelentős történelmi pillanatot, vagy művészt, sportolót, tudóst – nagy sorsokat, teljesítményeket, amikre büszkék lehetünk.
Elgondolkodtató, hogy számos történelmi témát nem filmesítettek meg, holott ahhoz, hogy egy közösség, egy nemzet fel tudja dolgozni a történelmét, erőt merítsen a sikereiből - vagy akár megismerje a nagy kataklizmákat -, meg kell mutatni ezeket mozgóképeken keresztül is.
Beszélnünk kell a hőseinkről. Hadikról, Semmelweisről, Petőfiről, Antall Józsefről vagy akár Hosszú Katinkáról, aki szintén sokak számára példakép, és meghódította a világot. Ez tehát egyáltalán nem jelent múltba révedést, sőt, épp arról szól, hogy a mögöttünk álló időszakról és a korunkról is jelen idejű, érvényes, izgalmas tartalmak készüljenek: fontos, hogy a minket napjainkban foglalkoztató témákról is szülessenek alkotások, minél több nézőpontból és tónusban, komolyabb és könnyedebb hangvételben egyaránt.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel milyen a kapcsolatuk?
Stratégiai partnerünk az SZFE, hiszen az egész ágazat szempontjából kulcsfontosságú a képzés és utánpótlás kérdése. Arra van szükségünk, hogy az ott tanuló diákok olyan képzést kapjanak, hogy aztán a filmipar minden ágazatában el tudjanak helyezkedni: kipróbálhassák magukat a reklámfilmeknél, később a sorozatoknál, tévés filmeknél majd végül a mozifilmes munkákban is. Elengedhetetlen, hogy minden téren megismerjék a munkafolyamatokat, kipróbálják magukat több területen, és közben úgyis kiderül, hogy kiből lesz világhírű művész.