Véget ért a Színház- és Filmművészeti Egyetem Nyári Akadémiája Debrecenben, ahol azok a diákok vettek részt, akik az idén nyertek felvételt az intézménybe. Milyen programok várták az akadémián az új hallgatókat?
Tavaly indítottuk el a Nyári Akadémiát, és szeretnénk, ha minden augusztusban megrendezhetnénk, mint állandó egyetemi programot. Az egyetem Nyári Akadémiája egyfajta beavató, ráhangoló rendezvény. Elsősorban azoknak a diákoknak rendezzük, akik az idén kezdik a tanulmányaikat az intézményünkben, de néhányan a felsőbb osztályokból is érkeznek.
A hétnapos tábort Debrecenben tartjuk. Azért ott, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a diákok a szükséges szakmai tudás mellett megismerjék azt a világot, amiért dolgoznak majd, és amiből ők is születtek.
Az egyetem zárt tantermei elszakítják a tanulókat a valós élettől. Azért találtuk ki az akadémiát, hogy a diákok találkozzanak jövendőbeli nézőikkel, megismerjék a magyar kultúra csodáit, kapcsolódjanak a való élettel és tapasztalatokat szerezzenek. Debrecen pedig erre tökéletesen alkalmas. Az Akadémia idei programja is elképesztően gazdag volt.
Meglátogattuk a város legfontosabb kulturális intézményeit - mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket.
Megnéztük a vadonatúj Fórum Színházat és a felújítás alatt álló Csokonai Színházat is. Kósa Lajos, a térség országgyűlési képviselője előadást tartott a diákoknak egyebek mellett arról, hogy miért fontos színházat építeni egy vidéki városban, miért kell minél inkább támogatni a kultúrát.
Világviszonylatban is egyedülálló, hogy egy vidéki városban épül egy új színház, és a település a régi, nagy múltú teátrumát pedig egyidőben felújítja.
A diákokkal elmentünk a Déryné Múzeumba, ahol megnézték a Munkácsy-trilógiát, és előadást hallgattak a múltunkról, jelenünkről. A Debreceni Református Kollégium is megkerülhetetlen volt, hiszen egy szellemi központ, ahonnan csodálatos emberek, nagy nevek kerültek ki. Természetesen a Nagytemplomba is elmentünk, ahol a templom történetéről hallhattak a tanulók. Jazz napokon jártunk, de fantasztikus programunk volt a Hortobágyon is, ahol a Nemzeti Park vezetői kalauzoltak minket. Felejthetetlen naplementét láttunk, csikós bemutatót néztünk, majd egy csillagász vezetésével a hortobágyi csillagos égboltot csodáltuk meg. A diákok részt vettek egy gyors tánctanfolyamon, a puszta közepén remek zenekar játszott, és a gyerekek énekeltek is. Elutaztunk Nagyváradra, megnéztük a színházat, az Ady Múzeumot, sétáltunk a városban, ahol számos izgalmas történetet ismertek meg Nagyvárad múltjáról, kulturális életéről. Megcsodálhattuk a püspöki palotát, ahol a püspök úr fogadott minket. Lenyűgöző volt. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a rektorral találkoztunk, később Molnár Levente operaénekes - aki ott tanít - tartott előadást a képzésről, majd énekelt is nekünk. Debrecenbe visszaérve megnéztük a Virágkarnevált, ahol volt egy kocsija a Színházi Olimpiának is. Elmentünk abba a műhelybe, ahol ezt a kocsit díszítették. Van a kocsiban egy időkapszula, amelybe a jövőnk kapcsán üzenetek, vágyak, kívánságok kerültek. A diákok töltötték meg a kapszulát. Később a gyerekek strandoltak, és az éjszakai programokat ők szervezték - hamar feltalálták magukat.
Természetesen minden nap szakmai programokkal kezdődött, az osztályvezető tanárok foglalkoztak a diákokkal, előadásokat néztünk, szakmai gyakorlatokon vettek részt a tanulók, és én is tartottam tréningeket.
A filmnapon megnézhették a Blokád című filmet - ez bemutató előtti vetítés volt -, majd Lajos Tamás, a film producere és Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos tartott előadást. Az akadémia végén fergeteges záróbuli volt a felsőbb évfolyamosok részvételével a víztoronynál. A Kaposvári Egyetem első évfolyamos hallgatói - ahogy tavaly is - az idén is eljöttek a táborba. Ők is segítettek a szervezésben, lebonyolításban, és ott voltak a programokon is. Az idei nyári akadémia is remélem, életre szóló élmény volt a diákoknak - nekem mindenképpen.
Említette, hogy voltak felsőbb évfolyamokból is diákok az akadémián. Hogyan látta, miként viszonyulnak az elsőévesekhez? Enyhült a feszültség?
Úton vagyunk afelé, hogy enyhüljön. Ha azt mondanám, hogy nincs semmi probléma, nem mondanék igazat. Nyilván sok a sérelem, a seb minden oldalról.
Úgy gondolom, hosszabb idő kell, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, és mindenki józanul és tisztán lássa a történteket. Hiszem, hogy az idő bennünket igazol.
A Nyári Akadémián volt lehetősége megfigyelni, hogy milyen tehetségesek a frissen felvett diákok?
Elképesztően nehéz bejutni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Mindenki ledöbben, amikor hallja, hogy negyvenszeres a túljelentkezés a színész szakra. Akik végül felvételt nyernek, komoly megmérettetésen mennek keresztül - és ez igaz a Kaposvári Egyetem hallgatóira, valamint más SZFE-szakok diákjaira is.
Izgalmas, kíváncsi, érdeklődő emberek, tele vannak élettel. Jó rájuk nézni, rengeteg energiájuk, pozitív kisugárzásuk van. Természetesen tehetségesek, hiszen felvételt nyertek az egyetemre egy hosszú felvételi vizsgasorozat után.
Arra törekszünk, hogy minél több élményhez juttassuk őket, így a tanév első hete szakmai hét lesz az egyetemen. Az a célunk, hogy minél több izgalmas emberrel találkozzanak, lássák, milyen gazdag kulturális élete van az országnak, mennyi értékes, nagy tudású ember szolgálja a hazát. Két év alatt már kialakultak stabil pontok. Hosszú hétvégét töltünk például Lakitelken. A tanulók megismerhetik azt a csodát, amit Lezsák Sándorék felépítettek ott, megérezhetik azt a szellemiséget, azt az erőteret, ami az ország nagy részét jellemzi. Az egyetem hallgatói rendszeresen találkoznak például Kassai Lajossal is, és szeretném, ha még több hasonló, csodálatos emberrel ismerkedhetnének meg. Olyan emberekkel, akik előrébb mozdítják a világot.
A Nyári Akadémián beszélgettek a gyerekekkel az egyetemi modellváltásról? Egyáltalán szóba került ez a téma?
Nem voltak tabutémák, mindenről beszélgettünk, amiről szerettek volna. De nem ez volt az első számú kérdésük felénk. Sokkal szakmaibb volt a tábor.
Természetesen, volt olyan diák, aki megszólított, mert szeretett volna velem erről beszélni. Leültem vele és minden kérdésére válaszoltam.
Mint ahogy minden tanár, aki jelen volt az akadémián. Ott voltunk, rendelkezésre álltunk. De leginkább a szakmai témák érdekelték őket, és ezekről beszélgettünk.
Említette, hogy jövőre is szeretnének Nyári Akadémiát, de új terveik is vannak. Melyek ezek?
Jövő nyáron nemzetközi tábort is szeretnénk rendezni.
A frissen felvett diákok ugyanígy Debrecenbe mennek majd a Nyári Akadémiára, az első évfolyamot végző hallgatók pedig terveink szerint nemzetközi akadémián vehetnek majd részt, ahol más országok színművészeti egyetemeiről is érkeznek diákok.
Sok irányba mozdulunk, nagyon sok tervünk van, a munkánk elején járunk. Szeretnénk erősíteni a kapcsolatunkat a középiskolákkal is.
A középiskolásoknak is rendeztek nyáron egy különleges nyári egyetemet, ahol a képzési lehetőségeket mutatták meg.
A Nyári Egyetemi rendezvényünk - amely Rátóti Zoltán rektor úr nevéhez fűződik - is nagyon jól sikerült. Az egyik fő helyszíne a Nemzeti Színház volt.
Óriási volt az érdeklődés, és örömteli, hogy pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Fontos erősítenünk a kapcsolatot a középiskolákkal, hiszen onnan érkeznek hozzánk a felvételizők. Számos középiskola kifejezetten a mi világunkra, a művészetre, színművészetre specializálódott, sok helyütt pedig komoly munka folyik a gyermekszínjátszás terén.
A Déryné Program segítségével, a mi kezdeményezésünkre már több mint száz középiskolával felvettük a kapcsolatot.
A 2023-as Színházi Olimpia feléjük is nyitott: a rendezvény keretein belül megszervezzük a gyerek- a diák- és az amatőr színjátszók nagy eseményét. Magyar- és külföldi gyerekek, diákok és amatőr színjátszók mutatkoznak majd be az Olimpián.
A Színházi Olimpiát jövőre rendezik meg – ez a világ talán legnagyobb, legrangosabb színházi eseménye. Az egyetemisták részt vesznek valamilyen formában ezen a csodálatos színházi rendezvényen?
Óriási esemény lesz a Színházi Olimpia, ez az SZFE hallgatóinak is ritkán adódó, rendkívüli lehetőség. Április közepétől nyár közepéig a világ színházainak színe-java felvonul Budapesten és több vidéki városban. Szeretnénk, ha a diákok minél több előadást néznének meg.
A Hajógyári szigeten pedig a hajóépítő csarnoknál előadjuk majd Az ember tragédiáját külföldi egyetemisták részvételével.
Így emlékezünk majd Madách Imre születésének kétszázadik évfordulójára. Azt remélem, hogy ez a közös, nagy előadás emlékezetes, életre szóló élmény lesz a diákoknak és a nézőknek is.
Rengeteg programot, tervet említett, és mondta, hogy a munka elején járnak. Ezekben a bizonytalan időkben mi ad kapaszkodót, hogy pozitívan nézzenek a jövőbe?
Valóban bizonytalan a helyzet - nem tudhatjuk, mi vár ránk holnap. Nem tudjuk, hogyan alakul hazánk gazdasága, sorsa, és a mi életünk a következő hónapokban, években. A szomszédunkban borzalmas háború dúl, még mindig fertőz a koronavírus is.
Ez a rendkívüli helyzet arra ösztönöz minket, hogy a biztos pontjainkat megerősítsük. Találjuk meg a kapaszkodóinkat. Forduljunk egymás felé, őrizzük meg valós értékeinket.
Az egyének szintjén, a nemzet és a haza szintjén. Egészen biztos, hogy erről szól majd a következő évad is. Fontos, hogy józanok maradjunk, és a párbeszéd, az egymás felé fordulás ne csak formális legyen, hanem valóságos. Akkor sikerülhet átvészelni a legnehezebb időket is.