A szabadság mámora a centenáriumát ünneplő Budapesti Operettszínházban

Mária Főhadnagy sajtótájékoztatója az Operettszínházban 2023 február 21-én

A magyar operett évében hármas szereposztásban mutatja be a Budapesti Operettszínház március 10-én, 11-én és 12-én Huszka Jenő és Szilágyi László történelmi ihletésű operettjét, a Mária főhadnagyot.

„Egy színház életében mindig ünnep az újabb bemutató, kiváltképpen egy ünnepi, centenáriumi évadban” – kezdte köszöntőbeszédét Kiss-B. Atilla főigazgató, aki kiemelte, hogy az ünneplés mellett nem feledkezhetünk meg azokról az embertársainkról sem, akik most nagy megpróbáltatásoknak vannak kitéve.

Egyik irányban a földrengések sorozata, másik irányban a háború borzalmai teszik lehetetlenné emberek életét. Lelki-szellemi táplálékra márpedig szükség van, akárcsak a testire. A 100 esztendős Operettszínházban a szabadságharc és forradalom 175. évfordulóján bízom benne, hogy az operett kedélyes eleganciájával, vagy elegáns kedélyességével sikerül méltó emléket állítani hőseinknek, ezúttal kiváltképpen a női hősöknek.

Lebstück Mária férfiként, férfiúi egyenruhában, kezében fegyverrel harcolt a szabadságért, de, mint látni fogjuk az előadásban, asszonyok női ruhában is teljesítettek komoly szolgálatot, vállaltak komoly kockázatot a hazáért.

10 évvel a nagyoperett keletkezése és bemutatója előtt Hegyaljai Kiss Géza újságíró 1932-ben egy újpesti régi temetőben felfigyelt egy sírkő feliratára, melyre Lebstück Mária huszárfőhadnagy életének és halálának adatai voltak rögzítve. A hősnő honvéd felkeltette az újságíró érdeklődését, ezért felkutatta és megszerezte az emlékiratait, valamint fényképét. Kutatásainak eredményét az Új időkben publikálta, írása szerint „csodálatos erélyesség, határozottság, bátorság és kitartás emelte ezt a nőt, mint katonát feljebbvalói előtt egyre magasabbra. Bár horvát szülőföldjén jómód és becsülés lett volna a sorsa, a magyar földön kívánt élni és meghalni” – idézte a korabeli cikket Kiss-B. Atilla.

A bátor főhadnagy alakját az operett mellett novella is őrzi, Jókai Mór A női honvédhadnagy című esszéjét ezúttal Dézsy Szabó Gábor előadásában hallhatták a jelenlévők. Az esszé előadása mellé Kiss-Balbinat Ádám hegedűjátékával nyújtott hangulati aláfestést, akinek a harctéren és minden helyszínen előforduló cigányprímás szerepe jut majd az előadásban.

A sajtóeseményen a Mária főhadnagy emblematikus dalai – az Epedőn, remegőn nézem magát, az Én mától kezdve csak terólad álmodom, az A bugaci határon, valamint a Vértől pirosló ősi kard – is elhangzottak a darabban szereplő művészek tolmácsolásában. Az Operettszínház sajtóeseményén tiszteletét tette Dr. Szarka Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja, valamint Szabó Zoltán campus igazgató, kancellárhelyettes is.

A színház előcsarnokában kiállításra kerültek az 1848-as forradalom és szabadságharchoz köthető tárgyak, eszközök, fegyverek, jelezvén, hogy a készülő produkció egyben főhajtás is a nemzet életében oly fontos történelmi esemény 175. évfordulója alkalmából.

A kiállított darabok a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felajánlása nyomán voltak megtekinthetőek a színházban.

Díszőrséget állt Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának két tagja, Nyári Tibor honvédelmi alkalmazott, valamint Rózsa Attila honvédelmi alkalmazott, hadtörténész, akik a 11. székely határőrezred egyenruháját és felszerelését viselték és mutatták be a sajtóeseményen megjelenteknek.

Dr. Töll László ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka elmondta, hogy „a történelem során az erős nőket – például Rozgonyi Cicellét, Kanizsai Dorottyát, Szilágyi Erzsébetet, vagy éppen Zrínyi Ilonát – mindig is tisztelet övezte. Ebbe a sorba állt be az operettben megénekelt Mária főhadnagy (...) A magyar nők kivették a részüket a háborúinkból. Amiket ugyan elsősorban a férfiak vívtak, de a nők ott álltak mellettük.

A mai kornak is megvannak a női tisztjei, Faragó Fanny – Faragó András színművész lánya-, a Magyar Honvédség toborzókampányának egyik „arca" hamarosan hadnagy lesz.

Ha kérdezhetnék valamit Máriától, az lenne, hogy miből merítette az erőt, illetve, hogy honnan volt ekkora hazaszeretete

– mondta Fanny, akihez csatlakozva Pálinkás Szilveszter főhadnagy (aki szintén a Magyar Honvédség toborzókampányának arca) egy gyakorlati kérdéssel csatlakozott: „Mária vajon hogyan tartotta edzésben magát, hogy a társai ne jöhessenek rá, hogy nő?"

Homonnay Zsolt ez utóbbi kérdést részben meg tudta válaszolni, mondván a főhadnagy nem volt törékeny alkat, így működhetett az álca. A rendező emellett beszélt a készülő előadás koncepciójáról is, leginkább a forradalom és szabadságharc szakrális jellegét emelve ki. Rendezésének egyik fontos gondolata, hogy a történetet átélhetővé tegye a nézők számára.

Annyira jelen idejű és szakrális a történelmi esemény, hogy iszonyatosan nagy hatása van a mára, az ember gondolkodására, a lelki működésére

– mondta, hozzátéve, hogy azt az emberi hidat szerette volna megtalálni, amely összeköti az akkor élt alakok lelkét a maiakkal. „A mámort, az eufóriát, a diadal pillanatait nem történelmi visszatekintésből, nem muzeális érdeklődésből nézzük, hanem épphogy az emberi sorsokat, életek fordulópontjait, lelki változásokat, gondolkodásra mért hatásukat, illetve ezek kiteljesedését szeretnénk érzékelhetővé tenni. Ez a jelmezekben és díszletekben is megjelenik. Azt gondolom, hogy amikor nagyon nagy dolgok történtek, azok nem pusztán emlékek, hanem valamik, amiknek a lángját visszük tovább.”

Ezen gondolatok mentén alkotta meg Túri Erzsébet a díszletterveket, valamint Berzsenyi Krisztina a jelmezeket. A képi világot kettősség jellemzi, csakúgy, mint a '48-as forradalom és szabadságharc lobogóját, melynek egyik oldalát a magyar címer, másik oldalán pedig Szűz Mária képe díszítette. Az operettben is kontrasztban áll az arisztokrata csillogás a véres harcmezővel, amely egyúttal a kitörést és a szabadságot is jelenti Máriának.

Ő azt a szabadságot választja, amely minden ember lelkét szabaddá teszi

– mondta Túri Erzsébet a címszereplőről. A díszletben szereplő elemek utalnak Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára is, hiszen a zászlóra a címer és Szűz Mária mellett a Nemzeti dal, valamint a Csatadal is felkerült. „Ez a mű számunkra is a szabadságot és szerelmet jelképezi" – zárta gondolatait a Mária főhadnagyról a díszlettervező.

Berzsenyi Krisztina jelmezei is illeszkednek ezekhez az elképzelésekhez,

a ruhák színvilága a tűz és víz ellentétpárt idézi meg.

A magyar szereplők kosztümjei meleg, vöröses tónust kaptak, míg a bécsi világban a kék dominál. „A darabban a jelenidejűséget keressük, én ezt a ruhákban úgy próbáltam megvalósítani, hogy a hagyományos magyar viseletek élővé váljanak” – mondta a jelmeztervező, aki a mindennapokban is szívügyének tekinti, hogy ezek a régi formák a mai viselet részévé válhassanak.

Az előadás címszerepében hármas szereposztásban Kiss Diána, Lévai Enikő és Széles Flóra látható, míg Jancsó Bálintként György-Rózsa Sándor, Sándor Péter és Laki Péter lép színpadra.