Világhírű sztárrendező a Színházi Olimpián Magyarországon!

„A nyitottság és a párbeszéd a Színházi Olimpia legfontosabb, szerves és alapvető jellemzői, együtt a kreativitással és a különböző tradíciók, formák, esztétikák - általában véve a sokszínűség - elfogadásával. A párbeszéd, a megbékélés és a szolidaritás áll a Színházi Olimpia középpontjában." - mondta Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia Nemzetközi Bizottságának alapító elnöke, a világszínház egyik nagy mestere. Azt is hozzátette, hogy a 2023-as Színházi Olimpián Budapesten kívül számos magyar város is részt vesz, létrehozva egyfajta színházi hálózatot. A Magyarországon rendezett olimpia üzenete az, hogy az emberek nem magányos szigetek, hidakat kell építeni, hogy eljussanak egymáshoz, a különböző hagyományokhoz, kultúrákhoz. Interjú Theodórosz Terzopoulosszal.

Éppen csak túl vagyunk a Covid-járványon, és egy szörnyű háború dúl a szomszédunkban, Ukrajnában – mi a Színházi Olimpia szerepe ezekben nehéz az időkben?

Az ókorban az olimpiai játékok fontos szempontja volt a fegyverszünet, a béke; ezt kiegészítve hozzátenném a megbékélést és a szolidaritást.

Ma, a világjárvány miatt kirekesztett és elszigetelt időszak után a Színházi Olimpia ideális feltételeket teremt a művészek és a közönség találkozására, eszmecserére, és arra, hogy közösen alkossanak, reflektáljanak a jelenlegi problémákra: a háborúra, a természeti környezet és a városok tönkretételére - vagyis a világ pusztulására -, a technológiával való visszaélésre, és még sok másra.

A művészetnek minden eddiginél aktívabban kell vállalnia szerepét és küldetését.

Theodórosz Terzopoulosz Fotó: Koncz Márton - Origo

Minden olimpiának más a karaktere, figyelve a rendező ország kulturális sajátosságaira. Mit gondol, mi lesz a 2023-as rendezés legfontosabb témája? Miben lesz más a Magyarországon rendezett Színházi Olimpia, mint a korábbiak?

A legtöbb Színházi Olimpiának egyetlen város, általában az egyes országok fővárosa adott otthont. Először 2018-ban, az Indiában megrendezett 8. Színházi Olimpia volt az, amelyet Újdelhiben nyitottunk meg, majd India tizenhét városára is kiterjedt. A mostani 2023-as Színházi Olimpián Budapesten kívül számos magyar város is részt vesz, létrehozva egyfajta színházi hálózatot, amely remélhetőleg a közös elmélkedések és felfedezések hálózatává fejlődik.

Már a címből is kitűnik az idei Színházi Olimpia emberközpontú vonatkozása: a hangsúly az „ember tragédiáján" van.

Az ókori tragédia álarcának utazásával kapcsolatos kezdeményezés is kiváló: útja Epidauroszból indult, Európa számos városát átszelve eljut az európai rendezőkhöz, és a Színházi Olimpia megnyitóján Budapestre ér.

Az üzenet az, hogy az emberek nem magányos szigetek, hidakat kell építeni, hogy eljussanak egymáshoz, a különböző hagyományokhoz, kultúrákhoz.

A 10. színházi olimpia jelképe egy bárka, amely azt jelenti, hogy folyamatosan menteni kell az értékeinket és saját magunkat jobb, nyugalmasabb időkre - mondta egy korábbi interjúban Vidnyánszky Attila. Mit gondol erről a szimbólumról?

Vidnyánszky Attilához - a Nemzeti Színház igazgatójához, az idei Színházi Olimpia művészeti vezetőjéhez - hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a bárka hordozza a világ értékeit, hagyományainak gyökereit, és átlép a jelenen, hogy megteremtse a jövőt, amely ebben a bárkában - az értékek, a tudás és a bölcsesség bárkájában - gyökerezik. A bárka egy szimbólum, amely hidakat hoz létre.

Theodorosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapító-igazgatója fotó: Talán Csaba

A Színházi Olimpia a világ egyik legnagyobb kulturális eseménye. Magyarországon még hasonló sem volt soha. A MITEM - a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, amelyet Vidnyánszky Attila és a Nemzeti Színház hozott létre 214-ben - nemzetközi sikere segített abban, hogy Magyarország rendezheti 2023-ban az Olimpiát?

A MITEM az eddigi rövid, de nagyon fontos pályafutása alatt rendkívül aktív fesztiválnak bizonyult remek programmal, perspektívákkal, kezdeményezésekkel és kiváló szervezéssel. A MITEM a nemzetközi tapasztalataival, élményével magához vonzotta Színházi Olimpiát.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, az idei Színházi Olimpia művészeti vezetője hangsúlyozta, hogy a 10. Olimpia sajátossága a nyitottság, a befogadó közeg és a párbeszéd. Az Olimpia kitalálójaként ön is mindig erre törekedett?

A nyitottság és a párbeszéd a Színházi Olimpia legfontosabb, szerves és alapvető jellemzői, együtt a kreativitással és a különböző tradíciók, formák, esztétikák, általában véve a sokszínűség elfogadásával.

A párbeszéd, a megbékélés és a szolidaritás áll a színházi olimpia középpontjában.

Az ön rendezése, az Attisz Színház társulatának NORA című Ibsen-feldolgozása lesz a magyarországi Színházi Olimpia nyitóelőadása. Miért éppen ezt a produkciót mutatja be Budapesten?

Részlet a Nóra című előadásból forrás: mitem.hu/szinhazi-olimpia-es-mitem

A NORÁ-t az ókori tragédia szemszögéből látom, a lételméleti és egzisztenciális helyzetre összpontosítva.

Az adaptációm középpontjában Nóra, mint tragikus figura személye áll

– ezért is kapta az előadás a „Nóra", nem pedig a „Babaház" címet. A NORA a színház küzdelmét szimbolizálja, hogy túllépjen a „színházi énjén", vagy inkább a „színházi énje" mögé lépjen, és valódi életté váljon. Végső soron egy tanulmány a színház és az élet lényegéről.

Theodorosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapító-igazgatója fotó: Talán Csaba

Olvastam egy korábbi interjújában, hogy egy-egy színházi darab rendezésekor keresi a politikai vonatkozásokat is. Befolyásolja az előadást az Ukrajnában zajló háború?

Az ukrajnai háború valójában nem befolyásolta ennek az előadásnak a létrejöttét, hiszen a Norát a háború kitörése előtt rendeztem. De hatással volt a legújabb munkámra, a Godot-ra várva című produkcióra, amelyet Olaszországban vittem színpadra. Ott egy háborús helyzetbe helyeztem a becketti figurákat.

Mennyire tartja aktuálisnak az ebben a rendezésében feldolgozott hamis élet szindrómát?

A hamis életet a modern világban művelik, ezt fokozza a média és az internetes közösségi oldalak elterjedése. Az ál-eufemizmus szindrómája elősegíti a való élettől való elszakadást és az elnyomás különböző formáinak felismerését; olyan emberi viselkedéseket hoz létre, amelyek a sztereotípiákban, a narcizmusban rögzültek, passzívak, cselekvő- és reakcióképtelenek. Így a színdarabban különösen aktív szerepet tölthet be a hamis élet szindróma feldolgozása.