"Sokan azt gondolják, hogy ameddig az ember hamvas és szép, addig a szépség előny a pályán. Nem mondhatom, hogy nekem ebből előnyöm származott volna, épp ellenkezőleg.
Nem azt nézik, hogy mi van belül, hanem úgy vélik, a szép, dekoratív nő, egyben buta is.
Ezzel meg kell tudni küzdeni" - ezt már a nyolcvanas években nyilatkozta Szerencsi Éva, jóval a filmes karrierje megindulása után.
Egykori osztályvezető tanára, Várkonyi Zoltán szerencsétlen alkatnak nevezte, amit sikerei teljében még nem értett, később azonban, amikor mellőzöttebbé vált és küzdenie kellett a szerepekért, megértette. Még akkor, amikor a színpadon összetett, komoly szerepeket játszott és a kritika az első televíziós sikerei után, több mint egy évtizeddel is, a korábbi naiva viszonylatában méltatta. Rendszerint azzal a felütéssel, hogy a romantikus, babaarcú széplány karakterhez képest, jó valódi színésznőként látni.
Szerencsi Évát valóban elég hamar felfedezték a filmesek, még főiskolára járt 1972-ben, amikor Keleti Márton a Bob herceg főszerepére hívta.
A Huszka Jenő operettjéből készült filmben, Nagy Gábor partnereként, egy ország megismerhette Annie szerepében. Mindenki szívébe zárta a polgárlányt, aki meghódítja az álruhában hódító Bob herceget (Nagy Gábor).
Diákkorában a Pinceszínház amatőr társulatában játszott, ekkor találkozott szerelmével, későbbi férjével, Szakácsi Sándorral, akivel a főiskolára is együtt jártak. Lángoló, viharos szerelem volt az övék a főiskola alatt.
Az Abigél négyrészes televíziós film főszerepe - amit később is a legkedvesebb szerepei között emlegetett a színésznő - az igazi, nagy berobbanása volt. Évekkel később nemzetközi díjat is kapott érte, az első nemzetközi televíziós fesztiválon, Rómában.
1976-ban házasodik össze, majd rövid ideig él együtt Szakácsi Sándorral, akivel a főiskolai gondtalan évek után, egyre nehezebb a közös élete. Pályája elején azt mondta egy interjúban:
férjem a legfőbb kritikusom, mindig a színház a fő beszédtémánk".
Valójában az Abigél forgatása körül kezdett megromlani a kapcsolatuk, mert az egyébként nagyon féltékeny férj, nemigen tudott mit kezdeni felesége sikereivel.
Mint azt korábban, Szakácsi Sándorról szóló cikkünkben is megírtuk, egy televíziós későbbi interjúban ezzel az egyenlőtlen helyzettel is magyarázták a kapcsolat válságát, amikor az első szerelemről szóló televíziós műsorban kérdezték őket.
„Azért is alakult így, mert Évának akkoriban nagyon megszaladt. Nekem pedig nem volt annyi dolgom. Ha precíz akarok lenni, én voltam a Szerencsi Éva férje.
Ha sétálni mentünk a Margitszigetre, jöttek a gyerekek, és lerohanták Évát. Az ember ilyenkor hülyén érezte magát.
Ez persze nem fő ok, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszott közre abban, hogy nem rohantam haza hozzá, hanem elengedtem magam egy kicsit. Mert azt mondtam, hogy szar ez az egész élet, menjünk el egy kicsit, majd később hazamegyek, ő holnap úgyis dolgozni megy..."
Szerencsi Évát pedig az zavarta, hogy kissé kicsapongó életet élt a férje és gyakran nem ment haza. A diákkori szerelemből, mindkettejük nagy szerelméből született rövid házasság végül válással ért véget.
A főiskola után négy évig a József Attila Színház társulatának tagja, sok fontos szerepet eljátszik, ezek között a Vízkereszt Violája jelentős. A kritika így fogalmaz:
Örülünk, hogy Szerencsi Éva végre nemcsak alvóbabaszerűen gyönyörű, hanem él, játszik, szenved.
A szépség hamar megismerszik, de a színésznek lehetőség kell, hogy bizonyítsa: több ennél. Most megadatott az alkalom, s a bizonyítás sem marad el." Ezek a gondolatok is azt bizonyítják, hogy a színésznőnek mindig bizonyítania kellett, hogy több annál, mint amit a naiva szerepek a filmben mutattak róla.
A cikk folytatódik, lapozzon!