A Rammstein-rajongók enyhén szólva sincsenek elkényeztetve: bár a német zenekar szinte minden nyáron keresztül szeli a kontinenst, nálunk utoljára tizenkét éve jártak, az elmúlt egy hónapban pedig azon izgulhattak a jegyvásárlók, hogy a budapesti koncert egyáltalán meg lesz-e tartva. Mint ismeretes, az énekes, Till Lindemann komoly botrányba keveredett, amikor több nő azt állította, hogy miután meghívták őket az együttes after bulijára, ott a frontember kábítószert kevert az italukba, majd bódult állapotban, akartuk ellenére közösült velük. A felháborodás ellenére egyelőre nem indultak komoly jogi eljárások az üggyel kapcsolatban, a Rammstein úgy rázta le magáról a vádakat, mint kutya a vizet, azt ígérték, alaposan kivizsgálják az esetet, ezentúl nem adnak rajongólányoknak a színpad elé szóló exkluzív jegyeket, valamint eltávolították az állandó show-elemként szolgáló hatalmas méretű péniszágyút a műsorból, amely korábban a Pussy című számuk alatt habot lövellt a közönségre.
Az európai turné pedig zakatolt tovább, a német állomások sem maradtak el, noha ott kevesebbért is betiltanak koncerteket – idén például a Pantera több fellépését mondták le az országban, miután túlbuzgó politikai aktivisták felidézték, hogy Philip Hansen Anselmo énekes még 2016-ban – állítása szerint rosszul elsült és félreértett tréfaként – Hitler karlendítését imitálta a színpadon.
A hazai közönséget azonban nem tántorította el a szexbotrány, a monumentális méretű Puskás Aréna csordulásig megtelt tegnap este (ahogy egyébként egész Európában, mindenhol zsúfolt telt ház van a koncerteken, sőt, plusz koncerteket kell beiktatni, ahogy Budapesten is - a szerk.) A német banda egoizmusát jelzi, hogy a jelenlegi turnén az Abélard nevű francia duót választották előzenekarnak, akik történetesen Rammstein-dalokat dolgoznak át vokál nélkül szintetizátorra, így a tömeg már az előtt hangosan kántálhatta volna a slágereket, hogy a főprodukció egyáltalán színpadra állt volna, de végül a legtöbben nem így tettek, csak némán tátogták a sorokat, mintha csak egy fura szeánsz lenne.
Aztán pedig a germánok nem közhelyes szófordulattal élve, hanem valóban berobbantak a színpadra: a koncertet kezdő dal, a Rammlied elején Till Lindemann egy liften énekelve több tíz méter magasból ereszkedett le, a megérkezését pedig óriási detonáció kísérte. A Rammstein mindig híres volt a látványos előadásmódjáról, teatralitás tekintetében még a Kiss-t is lepipálják, mindez tegnap este is bebizonyosodott. Az égig érő lángoszlopok hőfokát még a közönségből is érezni lehetett, a gitáros a tőle megszokott módon pluszban olykor lángszóróként is használta a gitárját, de nem csak a színpadon csapott fel a tűz, hanem a közönség soraiban elhelyezett oszlopokból is, a Du Hast című slágerük alatt pedig egy tűzgolyó átsuhant a nézők feje felett a színpadi díszletet eltalálva, újabb hatalmas robbanást generálva.
Az efféle cirkuszi látványosságot prezentáló együtteseket sokszor – és több esetben jogosan – azzal szokták megvádolni, hogy a zenei hiányosságaikat palástolják így, a Rammsteint azonban nem lehet ezzel gyanúsítani. Egyrészt Till Lindemann operaénekeseket idéző mély hangja még mindig betölti a legnagyobb teret is, a zenészek tűpontosan játszanak, másrészt az életművük pedig elképesztően gazdag és a fáradtság jelei sem mutatkoznak rajtuk. A legutóbbi két albumukat a rajongók és a kritikusok éppúgy imádták, így fordulhatott elő, hogy a friss anyagok miatt olyan klasszikus slágereket is bátran kihagytak a műsorból a "kegyeleti" okok miatt mellőzött Pussy mellett, mint a Mutter, az Amerika vagy a sok ideig szinte himnuszukként is szolgáló Feuer frei.
Hozzá kell tenni:
látványosnak még mindig látványos a Rammstein, viszont a korosodás egyre inkább meglátszik az előadásmódon. A kezdeti robbanás után gyorsan felpörögtek, de ugyanolyan hamar lefulladtak, mint egy öreg Lada, idő kellett, amíg maximális fordulatszámra gyorsultak, akár a vámpírok, ők is az a lemenő Naptól, vagyis az egyre kevesebb UV-tól kaptak lendületet.
A botrány hatására sem vette ki az együttes a műsorból a morbid show-elemeket.
A Puppe című számuk alatt egy hatalmas babakocsi jelent meg a színpadon, amely először lángra kapott, majd fekete füstöt okádott magából. A dal Lindermann saját versének az átdolgozása, amely egy kissrácról szól, akinek vigyáznia kell a prostituált nővérének csecsemőjére, miközben a lány a mellette lévő szobában a kuncsaftokat fogadja, a fiú pedig idővel bekattan és megöli az újszülöttet.
Nem kevésbé sötét a Mein Teil című számuk sem, amelyet valós eset ihletett: 2002-ben egy férfi az interneten megismert egy kannibált és arra kérte, hogy élve egye meg. A dalt a színpadon az énekes késeket lóbálva adta elő, miközben feltűnt egy kondér, benne egy emberrel, Lidermann pedig egy német második világháborús ágyúra hasonlító eszközzel begyújtotta alatta a tüzet. Ez a jelenet egyébként régóta állandó eleme a koncertjeiknek, már a 2005-ös budapesti koncerten is hasonló performanszt láthattunk a szám alatt.
Az együttes zsenialitását bizonyítja, hogy az ehhez hasonló perverz pillanatok után nem sokkal képes szélsőségesen más érzelmeket, konkrétan meghatódottságot is kiváltani az olyan melankolikus dalaikkal, mint az Ohne Dich, hát még akkor, amikor a ráadásban az Engel közben egy tutajra pattanva az együttes tagjai elbűvölő zene kíséretében úgy úsztak át a közönségen, mintha Velencében ringatóznának egy tündéri utcában.