Zenél a mozi címmel adott koncertet a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar július 28-án, Dunakeszin. Világhírű filmek felejthetetlen dallamait hallhatta a közönség. A koncerten a népszerű művek mellett négy eredeti hangvételű, filmzenei ihletettségű dal szimfonikus átirata is elhangzott, amelyeket ön írt. Hogy sikerült a koncert? Hogyan fogadta a közönség a dalait?
Életre szóló élmény volt a debütálás, nagy sikert arattak a közönség körében a dalaim. Elismerő visszajelzéseket kaptam, sokan mondták, hogy nagyon tetszettek a zeneszámok és abszolút érezték azokat a hangulatokat, amiket a dalok közvetíteni igyekeztek. Ez nagyon jólesett és arra ösztönöz, hogy ezt a négy dalt professzionális stúdióban is felvegyük, valamint, hogy további szerzeményeket is bemutassunk.
Hatalmas élmény, amikor egy szimfonikus zenekar szólaltatja meg a zeneszerző művét.
Először élhettem át ezt a katarzist. Eddig a laptopom magányában, fülhallgatóval a fülemen írtam a zenéimet és hallgattam vissza éjszakánként, amikor a család már elaludt és teljes csend volt a lakásban. Egy negyven tagú szimfonikus zenekar előadásában, professzionális zenészekkel egészen másként szólnak a dalok - egyszerűen lenyűgöző volt a koncert. Természetesen, korábban is hallottam már, hiszen voltam próbákon is, de színpadon, hangosítással, a közönség jelenlétével teljesen más az összhatás. A koncerten a zeneszámok alatt videókat és animációkat vetítettek a háttérben, amelyek Kozma Zsuzsanna kolléganőm kreativitását dicsérik. Minden dalra más képi világot álmodott és valósított meg.
A Dunakeszi Szimfonikus Zenekar vezetője, Farkas Pál mit szólt, amikor először megmutatta neki a szerzeményeit?
Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik kolléganőm felajánlotta, hogy otthon megmutatja az édesapjának a szerzeményeimet és megkérdezi tőle, milyennek találja a dalokat. Kiderült ugyanis, hogy Farkas Pál, a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar vezetője az édesapja. Másnap azzal a jó hírrel érkezett a kolléganőm, hogy édesapja meghallgatta és lát bennük fantáziát, találkozzunk és beszéljünk arról, hogyan lehetne tovább fejleszteni a szerzeményeket.
Újoncként ebben a világban sokat segít, ha az ember egy elismert művésztől kap iránymutatást, segítséget a fejlődéshez. Farkas Pál pedig rendkívül professzionális szakember.
Egyebek mellett a Gödöllői Kamarazenekar vezetője volt, majd megalapította és vezető karmestere lett a Gödöllői Szimfonikus Zenekarnak, később a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként és Szimfonikus Zenekarának vezetőjeként dolgozott, hosszú évek óta pedig a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar vezetője, számos kitüntetés és elismerés tulajdonosa. Fontos volt a véleménye, lényeges volt számomra, hogy mit mond: jók-e a szerzeményeim, vagy inkább menjek horgászni szabadidőmben.
Leültünk beszélgetni, és azt mondta: tetszenek neki a dalaim, és egészen biztos abban, hogy a közönség is szereti majd a szerzeményeket, mert egyszerű dallamvezetésű, értelmezhető, kellemes hangzású zeneszámok.
Felajánlotta, hogy ha lekottázzuk a dalokat, a zenekar előadja egy koncerten. Végtelenül boldog voltam. Egy profi zeneszerző ismerősünk segítségével letisztáztuk a szólamokat, megcsináltuk az átiratokat, lekottáztuk a dalokat, és a partitúrát átadtam Farkas Pálnak. Később, július végén pedig bemutatták a szerzeményeket a dunakeszi koncerten. Nagyon megtisztelő az is, hogy ha klasszikus zenei berkekben megmutathatom a dalaimat, nagyon pozitív visszajelzések érkeznek. Többen vonósnégyes előadásában képzelik el a zeneszámokat, van, aki maradna a szimfonikus zenekari előadásnál. Őszintén szólva én bármilyen formában el tudom képzelni ezeket a dalokat, hiszen a hangulatuk szinte bármilyen hangszeres környezetben átadható.
Hol hallhatjuk legközelebb a dalokat élőben?
Augusztus 17-én este 8 órától a siófoki kikötőben, a Bor és Kenyér Ünnepén csendülnek fel újra a szerzeményeim a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar előadásában.
Ugyanaz lesz a repertoár, mint Dunakeszin volt júliusban. A koncert lényegében egy filmzenei slágerparádé amely középső részében helyet kap az én négy dalom. Ősszel pedig stúdióba vonulunk és a bemutatott dalokat professzionális környezetben felvesszük. Itt a hangzás sokkal intimebb lesz, a zongora és a vonósok köré épül. Ennek a zenei projektnek a Suburban Orchestra nevet adtuk, az elkészült zenék majd így fognak megjelenni.
Videóklipek is készülnek majd?
Igen, ez manapság már szinte alapkövetelmény, úgyhogy miután a stúdióban felvettük a szerzeményeket, készítünk videóklipeket is - valószínűleg animációs klipek lesznek pont azért, mert hihetetlen szabadságot ad.
Életét a zene már gyerekkora óta kíséri. A zeneiskola elvégzése után könnyűzenei formációkban zenélt. Elsősorban billentyűs hangszeren játszik, de gitározik, basszusgitározik, valamint mandolinon is játszik. Több ismertebb zenekar tagja volt, többek között a Kaukázus, az Iron Maiden tribute band), Yasya és a Három nevű formációkban láthatta önt a közönség. A zenei múltja segítette a zeneszerzésben?
A zeneiskolában természetesen megtanultam kottát írni, olvasni, a szolfézs is jól ment, imádtam, pedig a gyerekek ezt rendszerint nem szeretik. Nekem hihetetlenül jó szolfézs tanárom volt, ami nagy szerencse. Mondhatnám azt is, hogy a mai napig abból élek, amit ott tanultam. A zeneszerzésben azért a több mint húszévnyi aktív muzsikálás is segít persze, jó pár zenekarban játszottam, sok koncerten, fellépésen szerepeltünk. Több dalunkat rádiók is játszották.
Voltak olyan dalok, amelyeket már akkor ön írt?
Van néhány, de nem sok, akkoriban inkább a már bedobott ötletek kiszínezésében találtam meg magam.
Később hogyan jött az ihlet, hogy - átlépve az underground és a heavy metal zenén – klasszikusabb, kifinomultabb zenét írjon?
Ez végtelenül egyszerű.
Az ember életében óriási fordulat, amikor családja lesz. Lenyugszik és a család minden más elé kerül, ami teljesen normális.
Ifjú korban zenéltünk, próbáltunk, koncertekre jártunk, felléptünk, hajnalig muzsikáltunk. Miután családom lett, ez megváltozott. Az aktív zenekari élet – pláne ha az ember komolyan űzi - elég nehezen illeszthető be a család-munka-zene háromszögbe. Azt kezdtem el próbálgatni, hogy a zene, a zenélés milyen formája passzol ehhez az életszakaszhoz, ami ugyanúgy örömet okoz, engedi a kreatív energiákat szárnyalni. Így jutottam el oda, hogy elkezdtem zenéket írni. Hiszen ez nem időhöz kötött, amint van akár egy szabad óra, lehet ötletelni. Egyszóval itt a kulcs az alkotás öröme és a rugalmasság.
Milyen stílusban írja a dalait?
Évekig játszottam underground, rock és metál zenekarokban. Amikor az ember fiatal, a zenével is úgy van, hogy hadd szóljon, robbanjon minél hangosabban. Azonban az ember negyven év felett már inkább a szépséget keresi a zenében, nem a megőrülést. Legalábbis az én esetemben ez a helyzet.
Inkább kifinomultabb, megnyugtató, elgondolkodtató zenéket hallgatok, kikapcsolom a külvilágot. Ez a hozzáállás igaz a zeneszerzésre is.
Bár a saját dalaim hangszerelésüket tekintve klasszikusnak mondhatók, valamilyen módon mégis kapcsolódnak a könnyűzenéhez abból a szempontból, hogy a dallamvezetésük és a szerkezetük egyszerű, érthető. Ez könnyűzene, mondhatni instrumentális popzene klasszikus hangszerekkel előadva.
Milyen módszerrel szerzi a zenéit?
Vannak, akik azonnal kottában, szólamokban gondolkodnak - ők általában a tanult, zeneakadémiát végzett zeneszerzők. Én ettől azért még messze vagyok, talán egyszer eljutok ide. A könnyűzenei múlt miatt én inkább az ott elterjedt metodikát használom.
Akkordokban és dallamokban gondolkodom, és ha eszembe jut valami akkor azonnal rögzítem.
Aztán elteszem. Összegyűlik öt-hat dallamfoszlány, dalkezdemény és néhány nap vagy hét múlva egyiket-másikat újra előveszem és tovább fejlesztem. Ez egy ilyen körkörös folyamat. A dalok hangulatai a hétköznapi élet érzéseire reflektálnak. Épp mostanában néztem meg, hogy jó néhány dallam összegyűlt már. Szépen, lassan - ahogy az időm engedi - színezem ezeket tovább. Jó volna összehozni egy albumra valót.
Létezik még olyan, hogy nagylemez? Vagy más formában jelenteti meg az albumot?
Azt hiszem, nincs már klasszikus értelemben vett lemezmegjelenés, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy legyen egy komplett zenei anyag és a digitális közösségi és zenei térben jusson el azokhoz, akiknek tetszik és szívesen hallgatják.
Nagy álma volt, hogy szimfonikus zenekar adja elő a műveit. Ez megvalósult. Milyen álmai vannak még a zenével kapcsolatban?
Szép lenne, ha egyszer templomi orgonán szólalnának meg a dalaim.
De nagy álmom az is, hogy filmekhez írjak zenét.
Az óriási élmény lenne. A filmzene alkalmazott művészet, a képi világot kell kiegészíteni, kerek egésszé varázsolni. Szívesen írnék akár rövidfilmhez, reklámfilmhez vagy dokumentumfilmhez is zenét, ez még erősen bakancslistás dolog.
Mit ad a lelkének a zeneszerzés?
Megnyugvást. Kifésüli az idegszálaimat. Az embert rengeteg impulzus éri szimplán a mindennapi életünkből fakadóan, rengeteg érzés, stressz, zaj.
Amikor este leülök zenét szerezni, lényegében meditálok.
Más ember jógázik, sorozatokat néz vagy horgászik. Nekem a zeneszerzés nyújt örömet. Egy órányi muzsika után mintha kicseréltek volna. A zeneszerzés pezsgőtabletta az agynak - és nincs semmi káros mellékhatása. Legfeljebb annyi, hogy kevesebbet alszom.
A kisfia is érdeklődik a zene iránt?
Igen, nagy öröm és büszkeség ez egy zenész apukának. A kisfiam ötéves, egy éve zongorázik, nagyon ügyes és ami a legfontosabb, örömét leli benne és önszántából csinálja. Egy japán módszerrel tanul, ami egészen különlegesen, játékosan képzi a képességeit. Itthon rengeteg hangszer van, mindent próbálgat, sokat járunk koncertre is. Most lett egy új szerelem számára, a dob. Legutóbb kijelentette: dobos lesz, úgyhogy a szomszédságot lassan ideje felkészíteni.