Ennyi hippit harminc éve nem láttunk a Szigeten

A Sziget visszatért a gyökereihez, legalábbis egy napra. A nagyszínpadon egymást váltották a hippi bandák 1969 szellemét idézve, mintha kereken harminc évet repültünk volna vissza az időben. Ez a tendencia jó és rossz értelemben is megfigyelhető.

Tavaly még jócskán érződött a Szigeten a járvány utóhatása, hiszen bár a fellépőkön nem spóroltak a szervezők, olyan A-kategóriás sztárok váltották egymást, mint Dua Lipa vagy Justin Bieber, minden mással kapcsolatban azonban szűkmarkúak voltak. A rendezvényen a korábban megszokott dekorációk elmaradtak, semmi késztetést nem éreztünk arra, hogy elvesszünk a forgatagban a különböző installációk között, inkább azt a hatást keltette a helyszín, mintha egy bevásárlóközpontban bolyonganánk: rideg, fémkonténeres kajáldák és italárusok váltották egymást, mondhatni a kapitalizmus lelketlensége manifesztálódott. Idén azonban már nagyobb gondot fordítottak a külcsínre, ismét lampionok, karácsonyfaégők és egyéb díszítések lógtak a fák lombkoronáiról, mondhatni a Sziget visszanyerte a 2019 után átmenetileg elveszejtett lelkét.

Sziget 2023 első napja Forrás: Sziget Official

Apróság mindez, mondhatnánk jogosan, de mégis csak a hangulatával veszi fel a versenyt az óbudai fesztivál a nyugat-európai konkurenciával.

Ugyanakkor az első nap nem csak emiatt jelentett időutazást, gyakran elhangzik teljesen jogosan, hogy ez a Sziget már régen nem olyan, mint amilyennek kereken harminc évvel ezelőtt indult, de csütörtök este a woodstocki hangulata is visszatért, a nagyszínpadon legalábbis olyan együttesek váltották egymást, amelyek ha korábban születnek, a legendás 1969-es fesztiválon is elfértek volna.

A nagyszínpadot a holland Son Mieux nevezetű pop-csapat nyitotta, de a fellépésük idején még bőven sorban álltunk a bejáratnál, őket követte a Foals, amely már jóval nagyobb névnek számít, elég ha annyit mondunk, hogy 2015 után idén ismét ők az Egyesült Királyság egyik legfontosabb könnyűzenei eseményének, a Reading Festivalnak az egyik főfellépői. Az angol banda slágereit pedig az is ismeri, aki soha nem követte őket, csak elment néhány Tesco Discoba vagy más tematikus indie-buliba, a britpop kétezres évek eleji reneszánszának az egyik legnagyobb sztárjai az Arctic Monkeys vagy a Kaiser Chiefs mellett.

A Foals együttes játszik a Sziget fesztivál első napján Forrás: Sziget Official

És kihoztak mindent, amit a délutáni műsorsáv engedett, egészen kövér közönség várta őket a délutáni fél hatos kezdéssel szemben és kétségkívül egy vérprofi banda, hibátlanul játszottak, látszott rajutuk, hogy élveztek minden percet, amit színpadon töltöttek, de mégis: amikor kiszöktem egy sörre a Freedome sátorba, akkor

megtörtént az, ami miatt érdemes fesztiválokra járni: egy általam teljesen ismeretlen bandába belehallgattam és olyannyira magával ragadott, hogy muszáj volt kivárnom a végét; a Destroy Boys úgy süvítette magából a kaliforniai punk-rockot, hogy ott fejek hullottak.

Visszatérve a nagyszínpadhoz: a negyed nyolckor színpadra lépő Sam Fender tavaly sokaknak szívfájdalmat okozott, amikor néhány órával a kezdés előtt lemondta a fellépését gégegyulladásra hivatkozva, most azonban kárpótolta a rajongóit. A fiatal angol előadón jól érződik, hogy szegény munkásosztálybeli családból származik, North Shields-ben drogos és alkoholista utcagyerekek között nőtt fel, idővel neki kellett eltartani az anyját, miután a nőt kirúgták az állásából és mentális betegségekkel küzdött. Így amikor az énekes-dalszövegíró különböző éttermekben lépett a fel a betevőért, a zenélés számára élet-halál kérdés volt, nem csupán reflektorfényre és csillogásra vágyott, mint az egyszeri Megasztár-induló, hanem a kiutat kereste általa a nyomorból. És meg is találta, már azelőtt körbeturnézta a világot, hogy az első lemeze 2019-ben megjelent volna, a múltja pedig jól érződött az előadásán is, kicsit nyersebb, kicsit energikusabb és lángokkal és füstgépekkel jóval kibéleltebb, de mégis sokkal természetesebb jelenség, mint a Foals és nem mellesleg kiválóak a dalai is. Nem véletlen, hogy ekkor már jóval méretesebb és lelkesebb közönség gyűlt össze a nagyszínpad előtt.

Sam Fender a Sziget fesztivál nagyszínpadán Forrás: Sziget Official

A korábban említett woodstocki életérzést azonban a Florence and the Machine hozta el. Az angol együttes énekesnője, mint egy Földanya, hosszú rózsaszín ruhában állt színpadra, a hangja éteri, csaknem betöltötte az egész Hajógyári-szigetet, a közönséghez ellenben gyakran suttogva beszélt, ha összevágnánk a dalok közötti átvezető részeket, tökéletes asmr-hanganyagot kapnánk.

Amikor egyébként az együttes 2013-ban először járt ugyanitt, sokan egyenesen a Sziget történetének legjobb koncertjének kiáltották ki és mivel nem voltam ott, nem tudom megítélni az állítást, mindenesetre jól érződik az, hogy Sam Fenderrel ellentétben, Florence Welch értelmiségi, módos elitcsaládba született, édesapja cégigazgató, édesanyja egyetemi tanár a reneszánsz művészet területén, utóbbi ihleti a dalokat is, nem véletlenül definiálják sokan artrocknak a számait. Éppen ezért a zenéje az Arénában egy ültetett fellépésen vagy még intimebb környezetben sokkal átélhetőbb lenne, mint egy nagyfesztiválon, látványos és több tíz méteres kivetítők ide vagy oda, akármennyire igyekeztem, nem sikerült végig ráhangolódnom a performanszára.

Florence and the Machine a nagyszínpadon Forrás: Sziget Official

A mai napra egyébként is rá kellett pihenni, hiszen péntek este érkezik az idei Sziget valószínűleg leglátványosabb produkciója, legalábbis az Imagine Dragons az egyetlen előadó, amely hat kamionnyi felszereléssel érkezik a rendezvényre.