Borzalmas körülmények között, nagyon fiatalon meghalt a tehetséges, magyar színész

Az Édes Emma, drága Böbe című filmben

Cselgáncsosnak indult, de egy sérülés miatt, másik hobbijának, a színjátszásnak kezdett élni Csendes Olivér. A rendszerváltás után végzett a Főiskolán, és mindössze tizenegy évet töltött el a pályán, a tragikusan korán meghalt színész. Édesapja az 1956-os forradalom egyik hőse volt: bebörtönözték, kegyetlenül megkínozták, az ő tragédiáját is magában hordozhatta. 

Közvetlenül a rendszerváltás évében az egyik hallgató a Színház és Filmművészeti Főiskola évnyitóján kiment a színpadra és belekiabálta az új évfolyam arcába:

„Ha figyelik a politikai változásokat, akkor nem esküsznek fel erre a tanári karra!"

A szókimondó, akkor negyedéves színészhallgató Csendes Olivér volt. Őszintesége és az, hogy nem bírta magában tartani véleményét, többször megállította karrierjét. Főleg, hogy akkor ott ültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem régi-új urai, a színházi világot a kezükben tartó kaposvári színház és a Katona József Színház vezetői.

Eredetileg sportolónak készült, később jelentkezett a színművészetire, a pályán pedig mindössze tizenegy évet töltött el, mert tragikusan korán, 38 évesen halt meg.

„Céltudatosan nagyon fegyelmezett tudok lenni, de az értelmetlen és merev dolgokat nem viselem el..."

- mondta egy rádióinterjúban, még főiskolás korában Kőváry Katalin rendező műsorában.

Ebben beszélt arról is, hogy nem volt könnyű gyerekkora. Munkásvárosban, Ajkán, elég kötött közegben nőtt fel, az általános iskolát hat helyen járta, részben fegyelmi problémák és költözések miatt.

„Zűrös gyerek voltam, nem nagyon tudtak fegyelmezni, rengeteget verekedtem az iskolában, és olyan sokat nem tanultam, de soha nem buktam meg.."

Az Édes Emma, drága Böbe című Szabó István-filmben Forrás: Origo

A memóriája azonban nagyon jó volt, sok minden megmaradt benne és a versek iránti szeretete hamar kialakult.

„Befejeztem az általános iskolát, elhatároztam, hogy az életben nem fogok többet tanulni"

- mondta az interjúban. Esztergályos akart lenni, szakmunkásképzőbe járt, amit nagyon szeretett, és jól is ment neki, közben cselgáncsozott és annyira profi spotoló lett, hogy fiatalon a fővárosba jött, és a Spartacusban játszott. Budapestre érve, a kisváros szűk lehetőségeihez képest kinyílt számára a világ.

„Nagyobb városban sok minden történhet az emberrel..Tudtam, hogy jól akarok cselgáncsozni. Egy kisebb városban, annyira kötöttek az emberek, és annyira kevés arra a lehetőség, hogy kijöjjön, ami bennünk van. Rengeteg olyan ismerősöm van, akik tehetségesek és elkallódtak, elvesztek ott (...)

Fontos volt, hogy ha bármi történt velem, volt egy vers, amit elolvastam. Versmondó versenyekre jártam, szerettem..

Nagyon tehetséges cselgáncsos volt, akkor a legfiatalabb a klubban, azonban egy komoly sérülés miatt nem tudott tovább versenyezni. Az érettségit ezután tette le, közben szavalókörbe járt Jancsó Adriennhez, ifjúsági darabokban játszott, az Arany János Színházban például az Emil és a detektívekben Rikkancsot alakította. Valójában a Tériszony (1984) című tévéfilm sodorta a pályára, a film később nívódíjat kapott.

Eleinte a főiskolai közeggel sem tudott könnyen megbarátkozni, hiszen, teljesen idegen volt ahhoz a világhoz képest, amit ő megszokott.

Györgyi Anna a főiskolán ismerte meg a színészt, már akkor látta a benne feszülő ellentmondást:
Sokan mondták, hogy neki nem kellett volna színésznek mennie, mert alkatilag nem való neki a pálya, pedig tehetséges színész volt.

A színházi világ lélekmarcangolását az ő lelke nem bírta, ettől szoronghatott..

Sok mindenkinek nem való ez az álságos és sznob közeg, ami a színházi világra általában jellemző. Ez olyan meghasonulást okoz egyeseknek, hogy nem tudják jól kezelni. Olivér csupaszív ember volt, nagy humorral, csak jó emlékeim vannak vele kapcsolatban" – mondta az Origónak a színésznő.

Mindketten játszottak Balikó Tamás vizsgarendezésében, a Teljes napfogyatkozásban, amely később a Játékszínbe került. Legendás előadás volt, Bertók Lajossal, Csendes Olivérrel, Kaszás Gergővel, Balkay Gézával, Györgyi Annával, Kerekes Évával. Ebbe az előadásba került jelmeztervezőként párja - gyermeke édesanyja - Kárpáti Enikő, aki akkoriban a bölcsészkarra járt, de magával ragadta a színház és jelmeztervező lett.

A rendszerváltás időszakának ebben a furcsa, átalakuló világában egymás után jönnek létre független társulatok, ekkor alakult az XL Színház is, amolyan alulról szerveződő társulatként, aminek Bereményi Géza lett az igazgatója. Bereményi az Origónak elmondta, felkérésre vállalta a vezetést, de valójában nem az ő ötlete volt és igen hamar feloszlott. Csendes Olivér főszerepet kapott a Don Juanban, Salamon Suba László rendezésében,

a darab pedig nagy bukás lett, nem tett jót színészi indulásának.

Későbbi rendezője, Kőváry Katalin szerint hiba volt Olivért erre a szerepre elengedni a Főiskolának.

Nemcsak a kísérletező színház melléfogása miatt volt nehéz számára az indulás, hanem családi okok miatt is, amelyek családjában az 1956-os forradalom traumájára vezethetők vissza. A feldolgozhatatlan tragédiák elől a színész egyre többször az ivásba menekült. A Katona József Színházban játszott már -ahova Zsámbéki Gábor, korábbi tanára hívta meg-, amikor édesapja Csendes Lajos

egy ebéd közben felállt az asztaltól és kiugrott az ablakon.

A forradalom hőse volt, 1956-ban bebörtönözték és összeverték, barátját kivégezték. Ettől a szenvedéstől vérrögök keletkeztek az agyában, amelyek állandó rohamokat és zavart viselkedést idéztek nála elő.

Egy interjúban azt is elmondta, hogy apja, a kivégzett barát után adta neki az Olivér nevet.

Az interjú idején, még a rendszerváltás előtt néhány évvel tabu volt '56 -ról beszélni, ezért ki kellett hagynia a szerkesztőnek a forradalomról szóló néhány gondolatot.

A Katonában egy évet töltött el, ezalatt játszott a Platonov-ban egy kisebb szerepet, Balkay Géza címszereplése mellett. A Szolnoki Szigligeti Színházban szintén egy évadot játszott, ekkor Spíró György volt a színház igazgatója, akivel nagyon jó kapcsolata alakult ki. Egyik próbán ivott, elfogadhatatlanul beszélt Csiszár Imrével, ezért rövidúton kitették a színházból, ő pedig a szabadúszást választotta.

Szolnoki éve alatt Ternyák Zoltán rendezi a Júlia kisasszonyt, ebből nagyon szép előadás született 1993-ban Csendes Olivérrel és Bacsa Ildikóval a főszerepben.

A kötöttségeket szintén nehezen videlő, és később tragikusan korán meghalt Ternyák Zoltán jó barátja volt a színésznek, már a Katonában is együtt dolgoztak, később biztatására kezdett el az Éjszakai Színház társulatával szerepelni. Kőváry Katalin rendező és Ternyák Zoltán együtt alapították meg az Éjszakai Színházat, nem sokkal azután, hogy Ternyákot, aki részegen ment be a Hamlet előadásra, kirúgták a Katonából.

Az első olyan alternatív társulat volt az Éjszakai Színház, amelyet profi színészek alkottak és stabilan két évtizedig megmaradt. A Ternyák megmentésének apropójára létrejött adhoc társulat Csendes Olivért (Olajat - ez volt a beceneve) is befogadta, mert Ternyák azzal a kéréssel fordult Kőváry Katalinhoz, hogy "Tanárnő, nem hagyhatjuk, hogy Olaj eltűnjön". A társulat késő este tudott próbálni, hiszen a színészek napközben másik társulatban dolgoztak. Jókedvű, egymást inspiráló társaság volt, tele ötlettel, olyan munkamódszerrel dolgozva, amit a merev színházi struktúrák kevéssé tűrnek meg. Kőváry Katalin a pályáján végig támogatta Csendes Olivért, akárcsak Ternyákot és a sokszor labilis, nagy színészt, Balkay Gézát is.

Úgy tűnt, a kisebb, stúdiószínházas, szabadabb létforma testhezálló volt neki, többek között játszott a Mint vendég című darabban, Kőváry Katalin rendezésében és a Formalitásban, Ternyák másik rendezésében.

Emlékezetes előadása volt a Pinceszínházban az egyszemélyes János vitéz, amit maga is rendezett és az Egy őrült naplója, amit szintén egyedül vitt színre.

Érdekes karakterét nagyon szerették a filmrendezők: Bacsó Péterrel többször dolgozott együtt, kölcsönösen megszerették egymást. Egy fontos jelenetben feltűnt az Oscar-díjas Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjében, játszott a nyolcvanas évek végének átalakuló, majd nyomtalanul eltűnt időszakát idéző Turnéban, Bereményi Géza filmjében is.

Sokszor nem találta a helyét a pályán, ezért egyre gyakrabban menekült az alkoholba, a magánéletében is nehéz volt vele, Kárpáti Enikőtől 12 éves együttélés után költözött el.

A Bárka Színház létrejöttének nagyon örült, ott lett újra társulati tag, az indító előadásban szerepelt volna, és akkoriban próbálta Tóth Tamás rendezővel, Egy őrült naplóját is. Az előadás nem jött létre Tóth Tamással Olivér egészségi állapota miatt. A rendező az Origónak arról beszélt, hogy Csendes Olivér azok közé a színészek közé tartozott, akiknek "fájt az élet".

"Tele volt kisebbrendűségi érzéssel, újra és újra megkérdőjelezte tehetségét.

Erre alapot is látott, mert nem volt kirobbanó tehetségnek elkönyvelve, és nem tudott igazán kitörni. Ő kért meg engem, hogy csináljunk valami nagyon eredeti dolgot. Az Egy őrült naplóját elkezdtem vele, de nem tudtuk befejezni.

Akkoriban alkoholfüggése miatt olyan gyógyszerrel kezelték, amelyre nem szabadott volna ráinnia, de ő nem tudott az italtól szabadulni.

A Bárka Színházban részese volt annak a nagyon sikeres előadásnak, amely a magyar kísérleti orvostudomány egyik hőséről szólt, Díszelőadás volt a címe és Gazsó György volt a főszereplő.

Az alkoholizmusa miatti kezelések és az újabb ivás összeférhetetlensége vezettek oda, hogy hasnyálmirigy gyulladást kapott. Orvosa ezerszer figyelmeztette, hogy ha a kezelésekre ráiszik, az életével játszik. Általában akkor volt rossz állapotban amikor éppen nem ivott. Így volt ez a végzetes napon is, amikor otthonában lett rosszul, és megfulladt.