Kiss-B. Atilla főigazgató korábban úgy fogalmazott, hogy a színház életében mindig ünnep az újabb bemutató, kiváltképpen a centenáriumi évadban és a magyar operett évében.
A megnyitásának 100. évfordulóját ünneplő Budapesti Operettszínházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójára időzített premier méltó emléket állít a csaták hőseinek és legfőképpen a női hősöknek. S bár a darab címszereplője,
Lebstück Mária Károly álnéven, férfiként, huszár egyenruhában, kezében fegyverrel harcolt a szabadságért, de mellette még sok-sok asszony teljesített komoly szolgálatot és vállalt veszélyes kockázatot a hazáért.
Jókai Mór A női honvédhadnagy (1898) című elbeszélésében így ír Lebstück Máriáról: „A hegyekről lőtték a várat, a várból pedig Pest városát. Közbe pedig hangicsáltak a fülemilék. A tűzokádó Gellért ormán játszódott le az idyll. A fiatal huszárfőhadnagy itt kapta a legveszélyesebb sebet: nem a Károly, hanem a Mária; a szivén kapta a sebet; szerelmes lett a hősi tüzérparancsnokba. Maga is megijedt e mámorító szenvedélyétől, s hogy véget vessen neki, a halálnak rohant. Hajh, abban a régi időben de sok szerencsétlen szerelmes találta meg az igazi módját a szívgyógyulásnak – tűzzel: nekirohant a golyózápornak. Május 20-án éjjel Károly Mária besorakozott az önkénytesek csapatjába, a kik vállalkoztak a Ferdinánd-kapunál ostromlábtókon felhatolni a vár bástyafokára. Ebben a hősvállalatban is részt vett; nem találta fel a halált. Hanem feltalálta a helyett a boldogságot. Szerelme viszonozva lett. Egy tábori lelkész rendbehozott mindent. Három hétig tartott a kivivott Buda várában a mámor: a szerelem és a diadal mámora. Az idő rövidségét kipótolta a szerelem és diadal nagysága.”
A Budapesti Operettszínház előadása egy bátor fiatal lány igaz története csodálatos zenével, nagyszerű humorral és különleges látványvilággal. Epedőn, remegőn nézem magát; Én mától kezdve csak terólad álmodom; A bugaci határon; Vértől pirosló ősi kard: ki ne ismerné és dúdolná az operett fülbemászó melódiáit? Főként, ha a színház sztárjainak előadásában csendülnek fel, hiszen a produkció tavaszi premierjein Mária főhadnagyként Széles Flóra, Kiss Diána és Lévai Enikő, Jancsó Bálint szerepében Laki Péter, György-Rózsa Sándor és Sándor Péter, Farkasházy Antónia megformálójaként pedig Fischl Mónika, Bordás Barbara és Lukács Anita voltak láthatók. Draskóczy Ádámot Dolhai Attila, Vadász Zsolt és Homonnay Zsolt keltette életre, az előadás szubrett és táncos komikus párját vagyis Pannit és Zwickli Tóbiást Szendy Szilvitől, Bojtos Lucától és Drahos Evelintől, valamint Dénes Viktortól, Erdős Attilától és Kovács Szilárdtól is láthatta már a közönség. A siker nem is maradt el: az állótapsos ovációkkal tarkított estékről Oláh Zsolt színházi szakíró így fogalmazott: (…) lassanként már-már az lesz az igazi innováció, ha valakinek akad bátorsága visszatérni a klasszikus értékekhez. Ami Homonnay Zsolt koncepcióján és a játéktéren túl jelen esetben néhány igazán kiváló énekes színészt, a Krizsán Dániel koreográfiáival lehengerlő tánckart, a Pfeiffer Gyula és Dobszay Péter pálcája alatt dinamikusan játszó zenekart és a jó állapotban lévő énekkart, valamint egy hagyományosabb fölfogású operett előadást jelent. Sok, évek óta színpad közelébe engedett rendezőnek becsületére válna.” (Kultúrpart, 2023)
Az előadást számos program kísérte: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felajánlása okán a színház előcsarnokában kiállították az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz köthető tárgyakat, eszközöket, fegyvereket, főhajtásként a nemzet életében oly fontos történelmi esemény 175. évfordulója alkalmából. Díszőrséget állt Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának két tagja, Nyári Tibor honvédelmi alkalmazott, valamint Rózsa Attila honvédelmi alkalmazott, hadtörténész, akik a 11. székely határőrezred egyenruháját és felszerelését viselték és mutatták be korábban a sajtóeseményen megjelenteknek.
A Mária főhadnagy szeptember végén visszatér a Budapesti Operettszínház falai közé, hogy történetével és muzsikájával újra elvarázsolja közönséget.