A Metró-sorozat írója Londont próbálja bevenni

A mindössze 43 esztendős, öt nyelven beszélő - rajongói által farmernadrágos Dosztojevszkijnek nevezett Dmitry Glukhovsky elsősorban disztopisztikus regényei, a Metro-sorozattal, valamint a regények képregény- és videojáték-verziói (Metro Last Light, Metro Exodus) miatt vált széles körben ismertté. A médiában dolgozó, a 2010-es években Magyarországon is járt író-újságíró azonban nemcsak ezekkel a nukleáris katasztrófák utáni történetekkel került az érdeklődés középpontjába. 

Glukhovskytól korábban sem állt távol a politizálás, de az orosz-ukrán háború kitörése után különösen aktivizálta magát. Nyilván nehéz kívülről megállapítani, hogy mennyire meggyőződésből kezdte bírálni Oroszországot, vagy mennyire azért, mert pontosan tudta, Nyugat-Európában szó szerint kötelező Putyin-ellenes nyilatkozatokat tennie egy orosz művésznek, ha érvényesülni akar. (Gondoljunk a nagy orosz karmesterre, Valerij Gergijevre, akit kitiltottak minden nyugati operaházból, mert nem szólalt meg Putyin ellen, sőt, továbbra is a Mariinszkij Opera főzeneigazgatója maradt, vagy éppen Anna Netrebkóra, aki csak néhány hét késéssel szólalt meg a nyugati világ követeléseinek megfelelően, és pusztán ezért kirúgták a New York-i Metropolitan-ből.) Oroszországban egyébként a távollétében 8 év börtönre ítélték - hivatalosan - hamis információk terjesztéséért a közösségi médiumokban.

Dmitry Glukhovsky Forrás: Getty Images/2007 Epsilon/Dima Korotayev

Glukhovskynak, aki dolgozott már a Deutsche Wellének és az Euronews-nak is korábban, 2009 márciusa óta pedig az internetes PostTV ismeretterjesztő műsorának műsorvezetője, 2005-ben jelent meg nyomtatásban Metro 2033 című története.

A megrázó regény az atomháború túlélőinek történetét mutatja be, akik a moszkvai metróhálózat rendszerében rejtőznek el.

A posztapokaliptikus regányt 2007-ben követte a Szürkület című regény, majd a Metro folytatásai: Metro 2034 és Metro 2035. Lezárta a Metro-sorozatot, majd írt elbeszéléseket is, Orosz népellenes mesék címmel, nemrég a Text, majd pedig legújabban a Poszt című írásával, és annak második részével tűnt fel, amely részben a Metro világát idézi.

Mindeközben a londoni Marylebone Színházban bemutatták Glukhovsky The White Factory című darabját, amely a lódzi gettó életét idézi fel a náci megszállás idejéből, persze aktuálpolitikai üzenetekkel. A darabot egyébként csak szombatig játszották, azaz, a londoni színházi világot - szemben sci-fijei milliós rajongótáborával - nem tudta igazán bevenni.

A darab a főhőse, Yosef Kaufman életén keresztül mutatja be, hogyan hat a múlt a jelenre és a jövőre. A történet a 1940-es évek lódzi gettójától az 1960-as évek Amerikájáig kalauzolja a nézőt, és egy olyan férfi történetét meséli el, aki a háború borzalmait magával cipelve próbál új életet kezdeni. Természetesen biztosra mentek a West End producerei: az előadás egyik alkotója egy ukrán művész.

A Metró-trilógiát Magyarországon az Európa Kiadó jelentette meg, és kis túlzással kultuszregénnyé vált. Ahogy szinte az egész világon az oroszországi sikere után - ott 400 ezer példányban adták el a Metró-könyveket - , ugyanis 20 nyelvre lefordították.