Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeiről 2.

Budapest, 2022. augusztus 19. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Szent István-napi gálaműsoron az Operaházban 2022. augusztus 19-én. MTI/Máthé Zoltán

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 274. LEVÉL

Drága Néném,

túl az első két, egészen megrázóan sikerült idei Verdi-rekviemünkön – és várva a szerdai harmadikat, amelyre szintén nincs már jegy régebb óta – hadd folytassam a múltkori levelet arról, miféle szimfonikus és oratorikus repertoár kiépítését gondoltam fontosnak és szorgalmazom a jövőben is minálunk, a Magyar Állami Operaházban.

Szögezzük le, hogy természetesen továbbra is tart hangversenyeket az a zenekar, amelynek egykori tagjai Erkel Ferenc, a zeneigazgatójuk hívására kijöttek a színházból és koncerteken is részt vettek: az OPERA jogelődjének, a Nemzeti Színháznak a muzsikusaiból állt bő 70 éven át az egyetlen professzionális együttes Magyarországon. Aztán ez az egyeduralkodói helyzet száz éve már megváltozott. Úgy vélem, fontos felismerésünk volt 12 éve, hogy a már 8-9 budapesti echte szimfonikus zenekar és az idelátogató vidéki nagy együttesek (Győr, Pécs) jó, illetve magas minőségben és bőségesen képesek ellátni a fővárosi és agglomerációs igényt – nekünk más szerep kell ezen a palettán.

Mert miért is játszanánk ugyanazt, mint a többiek, ráadásul azzal a hendikeppel, amelyet egy, a többieknél sokkal többször és többet, de legalábbis hosszabbat dolgozó, következésképp rövidebb felkészülési ciklusokkal operálni képes együttes jelent? (Sokan nem tudják vagy nem vetik össze egy-egy operaelőadás hosszát a hangversenyekével. Nos, általában 2:1-hez az arány, de igazán máretes Wagner- vagy Strauss-művek 4.5 óra nettó játékidőt is jelenthetnek, ami viszont egy átlagos zenekari hangverseny háromszorosát is kiteheti.)

Így is, az OPERA zenekarának koncertformációjára, a történelmi Filharmóniai Társaság bérleteire emlékeztető módon megmaradt évadonként 4 olyan hangverseny, amelynek műsorán mód van a hagyományok szerinti szimfónia- vagy versenymű-játszásra, viszont a programban előszeretettel látok operanyitányt vagy balettzenét: mégiscsak operaházban játszik egy operazenekar! Ez a négy koncert arra is jó, hogy tematikák mentén szervezzük a darabokat: van egy évad eleji hangverseny, egy évad közepi és egy évad végi is, amely az adott szezon tematikájához szorosabban vagy lazábban, de köthető. A negyedik hangverseny pedig az Ybl-koncert címet viseli, annak az a feladata, hogy az Andrássy úti palota máig tartó vonzásában kulcsszerepet játszó építész születésnapjának közelében hangozzon el, és a XIX. század utolsó harmadának meghatározó alkotásaiból válogasson, kvázi Ybl kortársaitól – magyaroktól leginkább.

Minden, ami ezek felett van, oratorikus esemény, ahol valamilyen módon az OPERA zenekarához az énekkar, nem kevésszer a gyermekkar is csatlakozhat. Klasszikus, tehát koncertpódiumi módon általában a fent sorolt 4 hangversenyen kívül még további 16 hangzik el az évadokban: 2-2 Máté-passió, Messiás- és húsvéti Mascagni-est, 2023 januártól már 2 Beethoven9 is, említettük a jövőre már 4 előadásra duzzadó Verdi-rekviemet, de lassan ismétlő koncertre érik a Mahler8 is. Továbbá idén Psalmus100 hangversenyt is tartunk – éppenséggel jövő héten! –, a következő évadban pedig jön a Gurre-dalok, Schönberg csodálatos műve. És az évadot intézményi protokoll-szinten záró Csillagóra gálaest második fele is hangverseny, szívem szerint mindig a kodályi Te Deum, a hálaadás jegyében, és ott nyitánynak is helye van: jön is az 1812-es nyitány Csajkovszkijtól, amely a Szláv szezon "csukánya" lesz egyben. (Most a Carmina Burana-előadásokat nem is számoltam, hisz azok félszcenírozottan mennek, de minden évben 4-6 van belőlük is.)

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Szent István-napi gálaműsoron az Operaházban 2022. augusztus 19-én. Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Együtt ez mintegy 20 nagyszabású hangversenyalkalom, amikor az OPERA művészei olyasmit szólaltatnak meg a koncertrepertoárról, amit a testvéregyüttesek nem, vagy elvétve csak. Most nézzük, melyik darab miért is került ebbe a látótérbe – a múltkori felsorolásból a jövő művei jobbára még kimaradtak:

Kodály: Budavári Te Deum

A hazánkban sajnálatosan megkopott Kodály-kultusz visszaépítésének egyik, talán szerény, de stabil eleme, ha évadaink egy-egy pontján mindig megszólal az az oratorikus alkotás, amelynek dimenzióit és hatását ugyancsak az OPERA művészgárdája képes végletesre növelni. 2016-tól több alkalommal kitűztük, idén is megszólalt, jövőre is elkövetkezik. Különösen nagy erő és béke árad belőle.

Kodály: Psalmus Hungaricus

Ugyanezt írhatnám róla, de utoljára 2011 nyarán, Finnországban volt módunk megszólaltatni. Két hét múlva új betanulásban vesszük fel a programba az alkotás ősbemutatásának centenáriumán, és azután is gyakran szerepel majd műsorunkon.

Dohnányi: Ünnepi nyitány

Ezzel a három zenekarra komponált hazafias alkotással nyitottuk újra az Operaház épületét tavaly márciusban. Felemelő, nagyhatású mű, amelyet a rendkívüli helyigény miatt még nekünk sem egyszerű előadnunk, de különleges alkalmakkor – és azok mindig adódnak – mindenképp elővesszük majd.

Wagner: Az apostolok szeretetlakomája

Hogy úgy írjam: ez a jövő zenéje. A jövőé, mert még nem tanultuk meg, még nem tűztük ki, de 2028-ig egészen biztosan sorra kerül. Leginkább a férfikar csapatépítő tréningjeként fogható fel ez a ritka, szakrális Wagner-zsenge, amely többszólamú és többkarú férfikórust igényel, és csak a mű végén robban be a zenekar – igaz, akkor emlékezetes erővel. Sosem hallani idehaza, a megfelelő alkalom megfelelő kihívását látom benne.

Csajkovszkij: 1812 ünnepi nyitány

Én még soha nem láttam élőben – bevallom, még videón sem – a nagy nyitánynak azt az eredeti verzióját, amely tehát nem álló akkordokkal, hanem népes férfikarral és a végén vegyeskórussal indítja és zárja a cári himnuszt is felidéző koncertnyitányt. Ez az alkotás a most futó Szláv szezonban hangzik majd fel így, soha szem elöl nem tévesztve, hogy Csajkovszkij a cári Oroszország legnagyobb zeneszerzője volt, tehát mai politikai vagy háborús konfliktusok tárgyává művészete nem tehető.

Schönberg: Gurre-dalok

Az európai zene nagy megújítója – mások szerint tévútra vivője – jövőre született 150 éve. Abban az évadban (tehát a következőben, nevét-tematikáját még hadd fedje homály) megtanuljuk, és Kocsis Zoltán emlékezetes magyarországi bemutatója utáni 20. esztendőben úgy adjuk elő, hogy megmutassuk: a Mahler8-cal egyenértékű, szépségben tobzódó alkotás ez, Schönberg összefoglaló műve, még a második bécsi iskola, tehát az irányváltás, a „hosszú XIX. század" vége előtt. Ha a közönség szeretni fogja, készek vagyunk kétévente a Gurre-dalokat is megmutatni különleges helyszínen, az Erkel Színház nagyított színpadán és nézőterén.

Strauss: Alpesi szimfónia

2011-ben egyik vállalt célom volt a szerző művészetének hangsúllyal történő bemutatása az OPERA műsorán. 2012-ben színre vittük az Ariadne Naxos szigetén c. fantasztikus alkotást, majd az Arabellát (még három hónap, és alaposan felújítva megint megy majd). 2014-ben magyarországi premierjét tartottuk Az árnyék nélküli asszonynak, a színházi értelemben vett opus magnumnak. Strauss tematikus évben fesztivál-jelleggel hat darabját játszottuk el két hét alatt, szobrot rendeltünk és avattunk a zeneszerzőnek. Később az Erkel Színházban az eredeti történelmi helyszín rekonstrukciójában mutattuk be az új Salome-produkciót. 2024 szeptemberében pedig a komponista halálának 75. évfordulója szolgáltat alkalmat arra, hogy a Négy utolsó éneket is, de legfőképpen az Alpesi szimfóniát betanuljuk és eljátsszuk. Több mint százfős zenekar kell hozzá, újabb alkalom az OPERA hatalmas zenekara számára a nekigyürkőzésre.

Britten: Háborús Requiem

1962-es világpremierje óta a huszadik század második felének egyik legfontosabb szakrális művét alig-alig lehetett idehaza hallani. Pontosan nem is tudtam utána járni, de 5-nél biztosan kevesebb alkalommal került sor a Háborús Rekviem előadására Magyarországon. Nagy szimfonikus zenekar, külön kamarazenekar, három szólista, komoly gyermekkari feladat: ez a mi terepünk! 2026 decemberében, Benjamin Britten halálának 50. évfordulóján birtokba vesszük ezt az alkotást is.

Drága Néném, most is csak úgy tudom befejezni ezt a szimfonikus – vagy inkább filharmonikus – tallózást, hogy az eddigi gyakorlatunk mozgatórugóit és a következő évek ilyen irányú terveit azért tártam fel, hogy tisztán érthető legyen az OPERA vállalása, amellyel pont' nem elszívni akarjuk a levegőt mások elől, hanem komplementer módon működni az állami portfolióban, a közönség javára: a nem vagy csak nagy nehézséggel és ritkán játszott értékek stabil, tehát kiszámítható ritmusú, tartós és kiváló minőségű képviseletét látjuk el, ahogy az a legelsőhöz és a legnagyobbhoz illik is.

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!

Szilveszter

2023. november 6.