Nehéz együtt meghalni, és azok számára, akik itt maradnak, ez átok

Vágólapra másolva!

A színháznak hatalmas erő van a birtokában: képes arra, hogy segítsen a társadalomnak átgondolni és felülvizsgálni a nagy erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját – mondta az Origónak Emma Dante, a számos díjjal kitüntetett világhírű olasz rendező, író, színházművész. A Színházi Olimpiára A csalogányok tangója című előadásával érkezik, amelyet május 31-én és június 1-jén láthat a közönség. „Nagyon örülök, hogy meghívták az előadásunkat, alig várom, hogy Budapestre érkezzek. Biztos vagyok abban, hogy káprázatos lesz a találkozás, hiszen Budapest hagyományai és kultúrája elképesztően gazdag és izgalmas" – mondta a rendező. Emma Dante Palermóban született, és Rómában végezte színházrendezői tanulmányait. Az 1980-as évek végén az avantgárd színház felé közeledett. Dolgozott a lengyel Tadeusz Kantor által rendezett A szerelem és a halál gépe című előadásban, amelyben a színészek a közönségnek háttal játszottak. Később azt nyilatkozta: ekkor "színházi villámcsapás" érte, amely rendezőként a kutatás és a kísérletezés irányába terelte. 1999-ben megalapította Palermóban a Compagnia Sud Costa Occidentale néven első önálló társulatát és az mPalermu előadásukkal 2001-ben elnyerték a Legjobb Színpadi Alkotás díját. Emma Dante munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, sikeres operarendező is, nagy sikerrel dolgozott például a milánói Scalában. Színházi tevékenysége mellett Emma Dante író is, több felnőtteknek és gyerekeknek szóló regényt publikált, illetve 2013-ban debütált filmrendezőként és filmszínésznőként. Interjú Emma Dantéval.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Színházi olimpia Emma Dante A csalogányok tangója

Korábban járt már a magyar fővárosban?

Sajnos még nem jártam Budapesten, de nagyon örülök, hogy a Színházi Olimpiára - ezen belül a MITEM-re - meghívták az előadásunkat, és lehetőségem lesz elutazni a városba, valamint találkozhatok a magyar közönséggel.

Biztos vagyok abban, hogy káprázatos lesz a találkozás, hiszen Budapest hagyományai és kultúrája elképesztően gazdag és izgalmas.

Ez a világ egyik leglátogatottabb városa. Pest és Buda találkozása mitológiai érzeteket kelt bennem. Lenyűgöz.

Hogyan jött A csalogányok tangója című előadásának az ötlete? Mi inspirálta, hogy megalkossa a művet?

A csalogányok tangója egy néhány évvel ezelőtti projektből született: egy trilógia része volt, aminek a címe: Szemüveg-trilógia. Az előadás az emlékek témáját dolgozza fel. Ez egy eltáncolt amarcord, egy romantikus, szentimentális előadás, ahol nincsenek törések és ütközések.

Ez egy madártoll, amely a magasból hullik le, és hang nélkül száll le a földre.

Egy egyszerű szerelmi történetet szerettem volna elmesélni, amit a szüleim élete ihletett.

Részlet A csalogányok tangója című előadásból Forrás: Ph © Rosellina Garbo/Rosellina Garbo

Hogyan jeleníti meg a színpadon ezt a szerelmi történetet?

A csalogányok tangója egy pár életének és szerelmének tánca. A férfinak és a nőnek nincs neve, hiszen már olyan régóta együtt vannak, hogy már nincs is szükségük arra, hogy néven szólítsák egymást.

A főszereplő két idős ember, egy férfi és egy nő, akik csaknem egy évszázados közös életüket tekintik át.

A színpadon csak két láda van, amelyekben a „madeleine-tárgyak" vannak.

Ezeknek az a funkciója, hogy a pár életének különböző szakaszaiban aktiválják az emlékezetet. A darab felépítése nagyon egyszerű, de megható, mert a két szerelmes nem elhagyja egymást, hanem az egyik meghal a másik előtt.

Amikor egy pár együtt öregszik meg, mindig van egy pillanat, amikor a halál elviszi az egyiket, s csak azután a másikat; nehéz együtt meghalni, és azok számára, akik itt maradnak, ez átok.

Az én elképzelésem szerint az idős hölgy marad életben, aki - hogy megünnepelje utolsó szilveszterét - előveszi a ládákból az összes emlékét, köztük a legfontosabbat: a férjét.

Rendkívül sokoldalú művész, aki a művészeti területek és műfajok széles skálájában tevékenykedik. Drámáiban gyakran használ szicíliai dialektust, és lényegében feltalált egy újfajta, a színházhoz igazított nyelvet: nemcsak verbális eszközöket használ, hanem a színészek testét, fizikai kifejezőképességét is igénybe veszi. Ez jellemzi A csalogányok tangója című előadást is?

Amikor megálmodok egy előadást, sokféle kódot használok: a tánctól a szavakig, az énekléstől a mimikáig. A színészeimmel és színésznőimmel mindig is improvizációkkal dolgoztam, és a zene mindig nagyon fontos volt egy projekt megszületésében.

A csalogányok tangója című előadásban például nagyon kevés a szó, viszont sok a zene.

A címet egy hatvanas évekbeli Nilla Pizzi-dal ihlette: Il tango delle capinere – A csalogányok tangója. Ebben a címben benne van a tánc, a tangó és a csalogány: ez a szerelmet és csábítást szimbolizáló madár.

Műveit áthatja a zene, a palettája pedig rendkívül változatos: klasszikus, folk, pop, rock stb. Mi a zene szerepe az alkotói folyamatában?

A zene mindig nagyon fontos szerepet játszik.

Ebben az esetben a zene az, ami elmeséli a szerelmespár életének különböző állomásait.

A zenei anyag végigkíséri a két szereplő életének különböző szakaszait: nagyon idősen kezdenek, végül a hatvanas években kötnek ki. Egy teljes utat teszünk meg visszafelé, napjainktól a Cetra Quartettig, Gianni Morandiig, Luigi Tencóig és Nilla Pizziig, az akkori olasz szerzőkig, akik jelképei voltak azoknak az éveknek.

Korábban azt nyilatkozta: meggyőződése, hogy a színháznak társadalomformáló ereje van. Ön szerint mi a jelentősége a Színházi Olimpiának a mai, széttagolt világban?

A színháznak hatalmas erő van a birtokában: segíteni tud a társadalomnak átgondolni és felülvizsgálni a nagy erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. A színház segíti az embereket a jobb megértésben és a tudatlanságból és tompaságból való kimozdulásban.