Tömegesen menekültek a magyarok a Guns N’ Roses koncertjéről

Vágólapra másolva!

Több mint három órán keresztül játszott Budapesten a Guns N' Roses, mindez egy sportteljesítménnyel is felér Axl Rose énekes részéről. Mégis a koncert olyan unalmas volt, hogy sokan az ötvenezres jegyár ellenére is távoztak.

Német Dániel

Vágólapra másolva!

koncert Axl Rose Slash Guns N ' Roses

Minden idők legrosszabb főfellépője a Glastonbury Fesztivál történelmében: ezekkel a szavakkal illették júniusban a Guns N' Rosest, volt, aki a Twitteren azt állította, Axl Rose úgy énekel, mint apád a kocsmai karaoke-n.

Enyhén szólva sem volt ez pozitív előjel a banda budapesti fellépése előtt, igaz, nagyjából két részre lehet osztani a koncertlátogatókat: vannak, akiknek az a fontos, hogy lemezminőségben élvezhesse a kedvenc dalait, ennek érdekében a keverőpult közelében foglal helyet és alaposan fülel, minden hangot tűpontosan játszanak-e le, másokat ez egyáltalán nem izgat, elsősorban csak látni szeretnék élőben a bandát.

Guns N' Roses Forrás: Guilherme Neto / GNR

Valószínűleg utóbbiak voltak többen tegnap este, a Guns N' Roses teljes mértékben megtöltötte a Puskás Arénát. Igaz, előtte alaposan kiéheztették a magyar közönséget. Legutóbb 2006-ban léptek fel nálunk, akkor a koncert több órás késéssel, egész pontosan éjjel háromnegyed tizenkettőkor kezdődött el, a pletykák szerint Axl Rose akkor szállt fel Milánóban a repülőre, amikor már színpadon kellett volna Budapesten állnia, de a korabeli beszámolók szerint ennek ellenére fergeteges formában voltak.

Azonban az elmúlt tizenhét évben sem kellett teljes mértékben mellőznünk őket, hiszen a banda gitárosa, Slash időközben szólókarriert indított, egy kiváló énekessel, Myles Kennedyvel járta a világot és négy alkalommal is Magyarországra látogatott, a koncertjein pedig a saját dalok mellett számos Guns N' Roses feldolgozást is játszottak.

A nagy szenzáció azonban az volt, amikor 2016-ban, csaknem húsz év után Axl Rose, Slash és Duff McKagan basszusgitáros elásta a csatabárdot és az együttes újra a klasszikus, eredeti felállásban folytatta a zenélést. A Not in This Lifetime elnevezésű turné pedig minden idők negyedik legjövedelmezőbb koncertkörútja volt, több mint fél milliárd dollárt termelt, Magyarországra azonban nem jutott, ugyanis nem volt megfelelő méretű stadion hozzá. Egyedül az Óbudai-sziget lett volna alkalmas a befogadására, de a nyár első felében, azaz nem a fesztivál alatt érintették Európát és mint akkor Gerendai Károly elmondta, külön kiépíteni miattuk az infrastruktúrát akkora költséggel járt volna, hogy nem lett volna kifizetődő.

Ez a sok évnyi várakozás tegnap egyesült a Puskás Arénában, ahol ötvenezer ember gyűlt össze, érződött, hogy sokan életük koncertjét várják az eseménytől. Az előzenekarként fellépő Phil Campbell and the Bastard Sons a lehető legjobb választásnak bizonyult, a frontember előtt pedig külön meg kell emelni a kalapunkat, ugyanis csaknem harminc éven keresztül képes volt félretenni az egóját és az egyéni ambícióit, becsületesen és fáradhatatlanul gitározott a Motörheadben és csupán Lemmy Kilmister halálát követően és egyben a legendás együttes pályafutása után kezdett szólókarrierbe. És le sem tagadhatná a gyökereit, klasszikus rockot játszik, a harapós fajtából, a dalai csak úgy süvítenek, a legtöbben azonban természetesen akkor mozdultak meg, amikor a Motörhead-feldolgozásokat vette elő. Nem lehet boomerkedéssel vádolni őket, a gitáros csupa fiatal tagot gyűjtött maga köré, úgy szólt az egész, mint egy kortárs metalbanda. Egy stadionnyi embert pedig aligha lehetne jobban beindítani, mint az Ace Of Spades című szuperslágerrel.

A Phil Campbell and the Bastard Sons tehát nemcsak az ,,essünk túl rajta" típusú előzenekar volt, amely az akklimatizálódáson túl nem szolgál másra, mint hogy a nézők addig se kint sörözzenek, inkább jóval drágábban bent italozzanak, hanem önmagában is egy apró rocktörténeti pillanat volt.

Kár, hogy nagyjából tized házat érdekelt, mindenki elsősorban a Guns N' Rosesra várt, és mint említettem, legutóbb hosszú késéssel álltak színpadra, nem csak nálunk, akkoriban Axl Rose-t mindenhol ez a slendrián hozzáállás jellemezte, Skóciában meg is dobálta a felpaprikázott közönség. Azóta tanult a hibájából, legalábbis mostanában már órát lehet igazítani a zenekar kezdéséhez, így volt ez tegnap este is, amikor belecsaptak az It's So Easy című slágerükbe, a megjelenésüket pedig olyan ováció követte, mintha egy focimeccsen lennénk és gólt rúgna a hazai csapat.

Nem lehet azzal vádolni az együttest, hogy ne dolgoznának meg a pénzükért, több mint három órát játszottak. De mindenki persze Axl Rose teljesítményére volt kíváncsi, akit lehetne kritizálni, de minek: nyilván nem egy Freddie Mercury, de nem is ez a célja, teljesen tisztességes volt, én simán elindulnék a Megasztárban ezzel a hanggal. Más kérdés, hogy unalmas volt, legalábbis a koncert közepén kimentünk egy cigire és arra lettünk figyelmesek, hogy rajongók hada hagyja magára a bandát.

Megkérdeztünk egy erdélyi párt, hogy ezt miért teszik, amikor ráadásul repültek is az esemény érdekében, valamint legalább 50-60 ezret költöttek a belépőre, de a válasz prózai volt: halálra unták magukat.

Sajnos megértjük: Slash olyan hosszú szólókat játszott, hogy az emberes sor ellenére is simán kivártunk egy sört alatta, Axl Rose pedig, bár nem az apukánkat idézte, ahogyan karaoke-n énekel, de simán unalomba fulladt. Nyilván ki kellett pipálni a Guns N' Rosest, mint bakancslistás teendőt, de ahogyan az erdélyi pár mondta, egy életre jóllaktunk, köszönjük.