A Magyar Állami Operaház Diótörő-előadása tehát inkompetens és amatőr, ahogy az azt táncoló társulat is, természetesen a vezetéssel együtt.
Ezt tudhattuk meg a minap, valaki múlhatatlan fontosságúnak érezte, hogy egy ismeretlen ifjú kartáncos levele egy nagy hazai oldal címlapján megjelenjen - a világpolitika legkomolyabb hírei között. Egy Biden, egy Putyin, egy Erdogan, egy tánckari művész... bocsánat, lemaradtunk valakiről? – kérdezte Kegyed.
De természetesen leginkább ahhoz van szavam, aki a produkciót alázza, amely 2015 óta a teljes magyar színházi szférában a legtöbbet játszott, legtöbb VALÓS fizető nézőt vonzó, legnagyobb VALÓS bevételt produkált darab, nevezetesen az OPERA Diótörő-előadása.
Nagyon egyszerű: aki a Diótörőnket ócsárolja, az a művészeinket és a közönségünket veszi semmibe – közönséget, amely úgy tölti meg hónapokkal korábbi jegyvásárlásaival az Ybl palotát, hogy a nézőteres hosstesseknek a tokiói metróhoz hasonlatos feladat jut, ha az ajtók záródnak...
Az előadó privát érzése, állapota ehhez képest másodlagos, mint különben annyi más pályán.
Márpedig a most véget ért sorozatot 44 ezren látták, és bár a fiatal kolléga alábecsülte a számok jelentőségét, mégis le kell ide írnom, hisz transzparens állami intézmény a mienk: 1 milliárd Ft feletti bevételt produkált.Egy ifjú művésztől nem várható el, hogy a 120 fős balett társulat hátsó sorából átlássa a legnagyobb nemzeti művészeti intézmény tervezését, gazdálkodását, működését, de az talán igen, hogy belássa, mi az, amit átlátni most és onnan képtelen. Ha nincs ez a nézői ragaszkodás, ez a nívó és ez a siker, akkor az a bevétel sincs, amely az OPERA egymilliárd feletti közüzemi díját fedezi, és a táncosok sem kaphatnának extra fizetést decemberben. Az is kimaradt a levélből, hogy a produkciónak közben részese a zenekar és a színpadi műszak is: az ő tehetségük, áldozatos munkájuk és sikerük ugyanúgy ott volt ebben a 43 előadásban. Kéretik nem elfelejteni.
De legyen kinek-kinek a saját lelkiismereti problémája. Az viszont már közügy, hogy többszáz művész és munkatárs erőfeszítését (a sajátját is!), odaadását és minimum 44 ezer család – esetenként kuporgatva-gyűjtve – súlyos tízezrekért, néha százezrekért átélt élményét sikerül(ne) végül lenullázni egy efféle felelőtlen, helyesírási hibáktól és hamis állításoktól hemzsegő fogalmazványban.
A nyilvánosság nem erre való, a távozás utáni vagdalkozás névtelen levélnek minősül, amellyel nevetséges országos orgánumon keresztül egy intézményt terrorizálni.
Néném, végül tegyünk valamit tisztába.
Az egész Magyarország művészegyüttesei közül az OPERA dolgozza a legtöbbet nagy ünnepeken: ez vitán felül áll. (Aki nem hiszi, nézegesse más intézmények műsornaptárait.)
Sokan otthon hevernek, ünnepelnek, családot látogatnak, mi pedig operával, balettel, koncerttel, gyerekdarabokkal, nagyoperettel szolgáljuk a hozzánk tóduló, élményre, felüdülésre, programra vágyó közönséget: december 18. és január 2. között 32 nagytermi előadást és hangversenyt játszottunk, mind teljesen telt ház mellett, és 5 kamaraelőadást.
Igen, ez sok, de 33 ezer karácsonyi néző fontosabb. Igen, mert amilyen fárasztó, ugyanannyira gyümölcsöző és megtisztelő is ez a vezető szerep. És olyan könnyű ledönteni éjjel, amit mások egész nap építenek – mindezt pedig 15 perc hírnévért, amelyért inkább dolgozni kellett volna?
Tanulság nincs, legfeljebb annyi, hogy az ifjú táncos végül is jó döntést hozott. Sok sikert kívánok neki, de immár rombolás nélkül próbálja tovább.
A Magyar Állami Operaház balettegyüttese hosszú évek színvonalemelése után mára igazi szupergroup, megengedhetjük magunknak, hogy közönségünk számára Budapestre a világ legjobbjait keressük, a tehetséges és felkészült magyarokat mindig előnyben részesítve.
Ezért szerződtettünk most a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős évfolyamából két ifjú művészt – aki megint nekiállna a primitív külföldizésnek, az ne járjon meccsre, és nagyon erősen fogja be mindkét szemét, nehogy meglássa a 115 kis magyar táncos növendéket, akit nagy ellenszélben magunk nevelgetünk a saját Balettintézetünkben.
Kedves Néném, a karaván közben halad, most épp a Cranko-féle Anyegin-balettel arat a társulat kirobbanó sikereket az Operaházban, nyilván azért vihetjük jövőre Párizsba ezt a produkciót, mert csupa inkompetens táncolja...
Zsdú átvétá, kák szálávej létá!
Szilveszter
2024. január 14.