Vidnyánszky Attila: Olyan világot élünk, amikor fájdalmasan gyorsan felejtünk

Együttműködési megállapodást kötött a Soproni Egyetem, a Nemzeti Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) – így erősíti stratégiai partnerségét a három intézmény. A színház és az egyetemek a jövőben közös képzéseket hoznak létre, illetve együtt nyújtanak majd be pályázatokat különböző kulturális rendezvények megszervezéséhez. Az együttműködés lehetőséget biztosít az SZFE hallgatóinak, hogy a Soproni Egyetem kulturális tereiben, a Ligneum Látogatóközpontban és az Erdészeti Múzeum csodálatos udvarán bemutathassák vizsgaelőadásaikat – mondja Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. A teátrum nemcsak a fiatalokra, egyetemi hallgatókra gondol, hanem az ország legnagyobb művészeit sem feledi – évek óta szobor- és emléktábla-avatásokkal, sírhelyek felújításával emlékeznek azokra a nagy színészekre és rendezőkre, akik már nem lehetnek velünk. A hétvégén a Nemzeti Színházban páholyt avattak Agárdy Gábor tiszteletére. A 2006. január 19-én elhunyt Kossuth-díjas művész kiváló ikonfestő is volt, így többszörösen is maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában. Ikonjaiból kiállítást rendeztek a Nemzeti Színházban, ahol látható még a művész által készített Szent Korona-másolat, de az érdeklődők megtekinthetik például azt a piros sálat, amit Agárdy Gábor rendszeresen viselt, és látható a János vitéz című előadásban viselt jelmeze is.

Vidnyánszky Attila: Azt szeretnénk, ha a diákjaink megismernék azt a világot, amelyért dolgoznak majd

„A Nemzeti Színház, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem a Soproni Egyetemmel aláírt megállapodása közelebb hozza a hallgatókat ahhoz a világhoz, amelyért színészként és rendezőként majd dolgozni fognak" – mondja az Origónak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Hozzátette: az SZFE-vel már szoros a kapcsolata a színháznak, ugyanis évek óta a képzés gyakorlóhelyéül szolgál a teátrum.

Mindennap itt vannak a hallgatók – itt vizsgáznak, de az előadásainkban is részt vesznek. Évek óta alapgondolatunk, hogy közelebb vigyük a képzést a szakmához, a színházakhoz. Be szeretnénk vinni a diákjainkat az »életbe«. Ismerjék meg azt a közeget, ahol majd dolgozni fognak. De rendkívül lényeges az is, hogy ismerjék meg Magyarországot, csodálatos vidéki városainkat. Ezért lényeges ez a megállapodás a Soproni Egyetemmel is, amellyel hosszú távú együttműködésre készülünk."

– hangsúlyozza az igazgató.
Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb programja a mesterkurzus volt, amelyet Kaposváron szerveztek hét alkalommal. A kurzuson a magyar hallgatók mellett a legnevesebb külföldi színész- és rendezőképző egyetemek oktatói és diákjai is részt vettek. Ettől az évtől a mesterkurzus központját Sopronba helyezik át.
„Emellett azt tervezzük, hogy a diákok a bemutatható vizsgaelőadásaikat elviszik a Soproni Egyetemre. A megállapodás nyitányaként 2024 márciusában Molnár Ferenc két egyfelvonásos vígjátékát, az Egy, kettő, három, valamint az Ibolya című darabokat mutatják be – többek között – Bodrogi Gyula és Schnell Ádám közreműködésével, de az előadásban a Színház- és Filmművészeti Egyetem színinövendékei is játszanak. Ezután szinte havonta játszanak majd hallgatóink a Soproni Egyetem impozáns tereiben vagy az Erdészeti Múzeum lenyűgöző udvarán. Terveink szerint más egyetemekkel is szeretnénk hasonló együttműködési megállapodást kötni.

Szeretném, ha az SZFE hallgatói megismernék a kortársaikat, és ne egy elszakított, mesterséges fekete dobozba zárva létezzenek.

„Az is fontos, hogy ismerjék meg gyönyörű országunkat, szeressék meg ezt a világot. Elindulunk Sopronból, a hűség városából, és remélem, hogy eljutunk majd Nyíregyházáig vagy még tovább" – mondja Vidnyánszky Attila.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

A Színház- és Filmművészeti Egyetem évek óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hallgatók megismerjék az ország kincseit.

Az első éves diákok – még a tanév kezdése előtt – Debrecenben töltenek tíz napot, ahol a helyi nevezetességeket nézik meg, de elmennek a Hortobágyra is, ahol felejthetetlen napot és estét töltenek, ezután Nagyváradra is elutaznak.

„Ezt folytatva a második évfolyamosok Sopronba utaznak, szintén tíz napot töltenek a hűség városában, ahol megismerkedhetnek Sopron nevezetességeivel, a környék csodáival. Támogatom és segítem azokat a folyamatokat, amelyek ilyen formában átölelik hazánkat" – hangsúlyozza az igazgató.

Mostantól páholy őrzi Agárdy Gábor emlékét a Nemzeti Színházban

A nemzet színészének, a Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művésznek, Agárdy Gábornak a nevét viseli ezentúl a Nemzeti Színház egyik harmadik emeleti páholya.

Agárdy-páholy a Nemzeti Színházban fotó: Talán Csaba

Évek óta tartó programunk, hogy emléket állítunk különböző módon a legnagyobb magyar színészeknek és rendezőknek, akik már nem lehetnek velünk. Fájdalmas felismerése a szakmánknak, hogy a mi művészetünk a legillékonyabb. Este létezik, aztán eltűnik. Talán a nézők szívében ott marad egy-egy nagy színész emlékezetes alakítása – akár filmben, akár színpadon látta –, de olyan világot élünk, amikor pillanatok alatt felejtünk – és ez borzalmasan fájdalmas"

– mondja Vidnyánszky Attila.

Hozzáteszi: véleménye szerint a Nemzeti Színháznak egyebek mellett az is feladata, hogy ne hagyja feledésbe merülni legnagyobb művészeinket.

Tamási Áron szobrának avatása a Nemzeti Színházban Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

„Folyamatosan emléktáblákat és szobrokat avatunk – csütörtökön például Tamási Áron szobrát lepleztük le a teátrumban. De színészek, rendezők sírhelyeit is rendszeresen felújítjuk."

Nemzeti Színház, Tamási Áron-szobor Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

„A színházban a páholyok sokáig névtelenek voltak – csak számuk volt. Elhatároztuk, hogy időről időre elnevezünk egy-egy páholyt a legnagyobbakról. Agárdy Gábor pedig a legnagyobbak közé tartozik."

Agárdy Gábor Fotó: Talán Csaba

„Hihetetlenül sokszínű művész volt, minden műfaj a kisujjában volt. Minden tudott a színházról és a filmről is. A sokoldalúságát az is bizonyítja, hogy csodálatos ikonokat festett – sőt, elkészítette a Szent Korona másolatát is. Ezekből a művekből kiállítást rendeztünk a Nemzeti Színházban – bárki megnézheti a lenyűgöző ikonokat és a koronát is. Agárdy Gábor a saját értékrendjéhez ragaszkodó, mélyen hívő, a színházat – méltó módon – magas polcra emelő művész volt. Megnyugtató, hogy a Nemzeti Színház végezetéig – ami remélhetőleg egybe esik majd a világ végezetével – ez a páholy itt lesz, és az ő emlékét őrzi" – emeli ki Vidnyánszky Attila.

A vezérigazgató azt is elmondja, hogy többször látta Agárdy Gábort színpadon. Az egyik legemlékezetesebb élménye a My Fair Lady című előadás volt, amelyben pazar duettet adott elő Sinkovits Imrével.

„Nem vagyok ennek a műfajnak a rajongója, de megemeltem a kalapomat. Agárdy Gábor elképesztően bánt a közönséggel, egy pillanat alatt elvarázsolta a nézőket. Mestere volt a szakmának. Ezért is fájó, hogy ilyen méltatlan módon alakult Agárdy Gábor és nemzedékének sorsa az új Nemzeti Színházzal. Végig szolgálták a Nemzeti Színház ügyét. Végre megépült az új teátrum, ahová alanyi jogon kellett volna átjönniük, de mégsem jöhettek ide. Feloldhatatlan bűn, amelynek orvoslása lehetetlen ugyan, de így egy kicsikét talán hozzájárulhatunk az engesztelődéshez. Így, hogy páholyt nevezünk el róluk, kicsit mégis itt vannak velünk" – mondja a Nemzeti Színház igazgatója.

Az Agárdy Gábor által készített ikon fotó: Talán Csaba

Ikonok, Szent Korona, palást és az ikonikus piros sál

Az Agárdy-páholyt ezentúl bárki megnézheti a Nemzeti Színház harmadik emeletén, sőt, jegyet is lehet venni a páholyba, hogy onnan tekintsék meg az előadást a nézők.

A színész kincseiből készült kiállítás pedig február közepéig várja az érdeklődőket.

Flament Krisztina vezérigazgatói asszisztens az Origónak elmondja:

olyan relikviákat láthatnak az emberek, mint az Agárdy Gábor által festett ikonok, a Szent Korona másolata vagy az a szék, amelyet Agárdy Gábor a 70. születésnapja alkalmából kapott Sinkovits Imrétől.

Flament Krisztina fotó: Talán Csaba

„Izgalmas, szép kiállítást szerveztünk. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani a családnak, akik nagy szeretettel és lelkesedéssel adták nekünk a kiállított tárgyakat. Természetesen a legértékesebbek az ikonok, valamint a Szent Korona másolata, amelyet Agárdy Gábor készített rendkívül aprólékos munkával. Én magam nem is mertem szabad kézzel megfogni sem az ikonokat, sem a koronát. Nagymamám cérnakesztyűjét vettem fel, úgy rendeztem el a vitrinben ezeket a csodálatos tárgyakat. Az egyik ikon mellett olvasható egy idézet Agárdy Gábortól, amelyben azt mondta el, hogy nem volt templomba járó ember, de amikor ikont festetett, úgy érezte, Krisztus vezette a kezét" – mondja Flament Krisztina.

Az Agárdy Gábor által készített Szent Korona-másolat fotó: Talán Csaba

A kiállításon látható még Agárdy Gábor fellépő öltönye, valamint ikonikus piros sálja is, amelyet mindig a nyakában hordott.

Az érdeklődők megtekinthetik azt a széket, amelyet Sinkovits Imrétől kapott a hetvenedik születésnapjára, de kiállították a János vitéz című előadásban viselt jelmezét is. A francia királyt alakította, a jelmeze pedig egy lenyűgöző, hatalmas fehér palást volt.

Flament Krisztina azt is elmondja, hogy Agárdy Gábor családja nagyon örült, amikor először felmerült a gondolat, hogy a művészről nevezzenek el egy páholyt. A páholyavatón pedig Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott: remélik, hogy az örökkévalóságig megmarad az Agárdy Gábor-páholy.