Demeter Szilárd: Amit 1100 esztendőig építettünk és védtünk mi, magyarok is, az az Európa vesztésre áll

Demeter Szilárd egy korábbi képen

Fotó: Purger Tamás

A szerző előadásában hallható a Kossuth Rádióban Demeter Szilárdnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata. Az Honfoglalás című fejezet a Vasárnapi újság április 21-i adásában hangzott el - írta meg a hirado.hu.

2008-ban jártam életemben először Brüsszelben - mondta Demeter Szilárd, majd így folytatta: "Szimbolikusnak is mondhatnám, hogy Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő munkatársaként egy nemzetközi Biblia-kiállítás anyagát vittük kollégámmal az Európai Parlamentbe. Egyterűben szállítottuk a Bibliát Európa összes hivatalos és nem hivatalos nyelvén, még az ősnyomtatványok is befértek. A brüsszeli Biblia-kiállításunk apropóján aztán kiderült, arrafelé a Könyvet kis „k”-val írják, a véletlenszerűen odavetődő európai képviselők nosztalgiával ismerték fel, hogy a Szentírást még látták nagyszüleik szobájában. Egyik este a Delírium nevű kultikus kocsmában kötöttünk ki, úgy hallottuk, hogy a világ összes valamirevaló söréből lehet ott kapni. Éjszaka a szállásunk felé, khm, sétálva, sikerült eltévednünk, és elkeverednünk Európa fővárosában egy olyan negyedbe, ahol rajtunk kívül nemhogy fehér, de Európában született ember nem járt abban az órában. 

Akkor még nem migránsozott senki, ezért nem tudtuk megfogalmazni magunknak, hogy mi a fura, de nagyon – nem találok jobb szót rá – ismerősen idegen volt.

Ez az élmény motoszkált bennem 2015-ben, amikor kitört a migránsválság. Hogy az erdélyi magyarság pontosan tudja, hogy mi fog következni. A „hagymakupolás honfoglalás” hasonlóképpen zajlott le. Az erdélyi – egykor magyar – városokban legalább annyira idegen (volt) számunkra, hogy tömbházak között egy zsebkendőnyi területen seperc alatt felhúzott ortodox templomból vasárnaponként hangszórokon kierősítve beköltözik otthonainkba a román nyelvű szertartás, mint amennyire idegen lehet a müezzin hangja az – egykor keresztény – európai városokban. A rossz hír az, hogy bele lehet törődni. Az ember becsukja az ablakot, fülhallgatót tesz, vagy elmegy otthonról arra az időre. A még rosszabb hír, hogy jobban hallod az „idegen” szertartást akkor, amikor nem hallod. Még évek múltán, több száz kilométerre onnan, anyanyelvi környezetben is visszhangzik.

Ott sántít az analógia, mondják erre a vitapartnereim, hogy a román ortodoxok is keresztények. Velük legalább van közös premisszánk. És ebben igazuk van, pontosabban igazuk lett mára.

Egyvalamiben tévedtünk mindannyian. Ez nem csak vallási kérdés. Menjünk el bármelyik – egykor magyar – erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai városba, amit a jelenlegi többségi nemzet belakott. Sétáljunk egyet a történelmi központokban. Az épületeket nézve otthon érezhetnénk magunkat bárhol a Kárpát-medencében. Hallgassunk bele az ott lakók beszélgetéseibe. És ha nem tudunk szerbül, szlovákul, románul, ukránul, akkor megint elfog az idegenség érzése. Valaki mások lakják épített örökségünket. Ha viszont beszéljük a nyelvüket, még rosszabb. Mert értjük, hogy ők viszont már otthon érzik maguk benne.

Ez történik most tőlünk Nyugatabbra. Ez nem multikulti. Hanem új honfoglalás. És Európa, az az Európa, ahová a Vasfüggöny mögé zártan visszavágytunk, amit 1100 esztendőig építettünk és védtünk mi, magyarok is, az az Európa vesztésre áll."

A leírtakat a szerző hangján ide kattintva hallgathatja meg!