Peti önkéntelenül vonzza a szexista, nyers, néhol trágár kifejezéseket

Nemrég jelent meg Medveczky Balázs ötödik könyve a Csináljunk pártot!. Medveczky Balázs az Origónak elárulta, mi köze van a hirtelen ellenzéki pártvezér főhős Petinek a jelenlegi politikai helyzethez, és azt is, hogy ő maga miért lógott ki az irodalom tanárokból és újságírókból álló családjából. A Magyar Televízió korábbi vezérigazgatója arról is beszélt, hogy bizonyos elemek, így az új könyvébe elforduló trágár párbeszédek nem tetszettek az édesanyjának. És ez egyáltalán nem is jellemző a könyveire, de ahogy fogalmaz, a mostani könyve szereplői ezt hozták magukkal. A könyv főszereplőivel kapcsolatban azt is elmondta, hogy az alapvető cél az volt, hogy a történetvezetésnek azon a pontján, amikor már azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak és mindenki felett állnak, akkor kiderüljön, hogy a fák sem nőnek az égig.

Közgazdászként végzett és tévés múlttal rendelkezik. Hogy jött, az, hogy könyvet írjon?

Elfajzott tagja vagyok a családomnak, ahol mindenki magyar tanár volt, színész, meg író. Egyedül én lettem közgazdász. Viszont családilag mégis volt mindehhez közöm, az apám meg az anyai nagyapám újságírók voltak, és írtak regényeket is. Én lógtam ki egyedül a sorból, aminek nem nagyon örültek, de tudomásul vették. Egyébként Kurt Vonnegut azt vallja, hogy a jövő íróit már nem a bölcsészkaron kell keresni, hanem például a matematikusok között. Kamaszkoromban írtam verseket, meg dalszövegeket , de azok elég sután sikerültek. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni és beindult a pörgés, ez valahogy elmaradt az életemből. Jóval később, már harmincon túl egy volt kolléganőm beszélt rá, hogy kezdjek el újra írni. Ekkor született meg az első regényem, ami – mondjuk ki - nem egy remekmű, ugyanis akkortájt fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kell karaktert építeni, történetet szerkeszteni, nem ismertem a dramaturgia szabályait. Ellenben az a könyv nagyon jó tanulópénz volt. Utána rengeteget olvastam a témában, beszélgettem írókkal és elkezdtem ezzel tudatosan foglalkozni. A regényeken kívül írtam darabokat is, mára része lett az életemnek az írás.

A most megjelent könyv sok helyen rezonál a magyar valósággal. Egyfajta cél volt, hogy görbe tükröt mutasson?

Én nem politizálok, a politika viszont úgy működik, hogy bejön az életünkbe, mindenhonnan ömlik ránk. Ma már tisztán látni, hogy a politikusi lét egy ugyanolyan karrierút lett sokak számára, mint mondjuk asztalosnak menni. Nagyon sokan azt vesszük észre az elmúlt időszakban, hogy gombamód szaporodnak azok a kis pártok, akik gyakorlatilag azért csinálják mindezt, mert tudják, hogy ez egy finanszírozott tevékenység, hogy ebből jól meg lehet élni. A közelmúltban pedig láthattunk nem egy embert felívelni, aztán elbukni a politika mezején. Ezek pedig kívülről nézve néha roppant komikus figurák voltak, mert a legtöbben valós program nélkül érkeztek meg ebbe a szektorba és kiabáltak lózungokat. Valahogy a választói attitűd mégis úgy működik, hogy mindig lehet annyi szavazatot szerezni, hogy egy kis pártfinanszírozás összejöjjön, ne adj Isten be is lehet kerülni a parlamentbe, ez pedig még több pénzt jelent. Én azok elé a figurák elé próbálok görbe tükröt állítani, akik ezt nem elhivatottságból és hazaszeretetből művelik, mint ahogy hál’Isten vannak ilyenek is, hanem egész egyszerűen pénzkereseti lehetőségként tekintenek rá, ugyanúgy mintha mondjuk gyufát árulnának, vagy éppen csíkos sálat.

Medveczky Balázs. Fotó: fotó: Bach Máté (BPM) 

Miből, kiből merítette pontosan az ihletet?

Erre mi mást mondhat az ember, mint hogy határozottan állítja, hogy a könyvben megjelenő karaktereknek semmi közük a valósághoz. Aki elolvassa, nézzen körül és ha vél felfedezni bármiféle hasonlóságot azt tudja be a véletlennek. Aki pedig magára ismer, az magára vessen!

Nem lehet elmenni a semmiből felemelkedő Peti nevű főhős légből kapott politikai ambíciói mellett, amikor ennyire rezonálnak a jelenlegi politikai helyzettel, és Magyar Péterrel.

Szögezzük le, hogy ezt a kéziratot tavaly ősszel kellett leadnom a kiadónak, tehát 2023 októberében. E tekintetben lehet rám váteszként is tekinteni, de egyébként a keresztnév egyezésen kívül egy teljesen más szociológiával rendelkező és más típusú utat bejáró figura a regény főhőse. Lehet, hogy tudnék olyan nevet mondani, akihez hasonlít , de az is a véletlen műve. 

A Csináljunk pártot! tele van antikarakterekkel, amelyek ma már a filmvásznon is gyakoriak. Olyan személyiségek, akikkel nem feltétlenül tud az olvasó vagy éppen a néző azonosulni. Ez tudatos döntés volt?

Amikor írunk, akkor egyrészt van egy főhősünk, aki jelen esetben most valóban egy negatív karakter, és van egy antagonistánk, aki most furcsa mód a pozitív figura szerepét tölti be, ő Zoli az újságíró. Mindkettőnek meg kell találnia a maga környezetét, akik őket segíteni tudják. A konfliktus kettejük között jön létre. Zolinak az a feladata, hogy Peti elé akadályokat gördítsen, és azzal kelljen megküzdenie. Ettől a protagonista jelleme vagy fejlődik, vagy nem – ne spoilerezzünk. Akik Peti körül megjelennek, mint szövetségesek azok óhatatlanul hordoznak hozzá hasonlóan negatív karakterjegyeket. De vannak a könyvben pozitív figurák is. Lehet, hogy kevesebb, de ha körül nézek a világban, akkor valami hasonlót látok.

A regényben erős párbeszédek vannak, sokszor szexista, nyers, néhol trágár kifejezésekkel. Ezek szándékos súlyozások, vagy egyszerűen csak az alkotási folyamat során hozta magával mindezt a karakter?

Ezt anyámtól is megkaptam, mondván: kisfiam, ilyet nem lehet leírni! De ha a többi könyvemet nézzük, akkor ez nem általános. Valahogy ezek a szerepek ezt hozták magukkal. Amikor épültek a személyiségek és kialakultak a viselkedési mintáik, verbalitásuk, akkor ezt így adták a karakterek. Ha megnézzük a valóságban, hogy ezek a típusú figurák, hogyan működnek, akkor látjuk, hogy valóban jellemzőjük a káromkodás. Bizonyos televíziós műfajokban egyes kereskedelmi csatornákon ma már több a kifütyülés sokszor, mint az elhangzott szó, mert hatalmas mennyiségű káromkodást kell kisípolniuk a szerkesztőknek. Amikor pedig építettem a szereplőimet, akkor óhatatlanul belekerült mindez a karakterjellemzőikbe. 

Medveczky Balázs. Fotó: Bach Máté (BPM)

Lüke császár a 10 éves kisfiú világa a főhős álmában jelenik meg. Ő Peti tudatalattija, vagy egyfajta benső gyermek?

Ha megvizsgáljuk Peti figuráját, akkor az érzékelhető, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. Lüke Császár, aki motiválja és támogatja őt a politikai karrierjében, nagyon sok mindent szimbolizál, de ezek megfejtését bízzuk az olvasóra. Bármire is következtessen abból, hogy Petit a Parizőr naprendszer Bugyu-tatu bolygólyának tíz esztendős egyeduralkodója látja el tanácsokkal, remélem, hogy a szituációkat viccesnek fogja találni.

A könyvben megjelenik a szexbotrány, ami gyakori eszköze a nemzetközi politikának is. A cél az volt, hogy megmutassa, hogy ez is a politika része ma már?

Az alapvető cél az volt, hogy a történetvezetésnek azon a pontján, amikor már azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak és mindenki felett állnak, akkor kiderüljön, hogy a fák sem nőnek az égig. Ennek a folyamatnak ez csak egy eszköze. Lehetett volna másikat is választani, de lássuk be, azért ez elég kézenfekvő.