Egy tizenéves fiú ül előttem a Nemzeti Színház nézőterén. Fészkelődik, nyomkodja a telefonját, lassan telnek a percek. Aztán elsötétül a nézőtér, kezdődik az előadás, a fiú komótosan elteszi a telefont és állát a tenyerébe hajtja.
"Mi romák vagy nem romák, mi is akácok vagyunk. Ha van az a gyökér, ha van az az erő, bírjuk a telet, a forróságot, és a vihar sem árt.... Ám ha a szívünket megsüti a tűz, azt a fájdalmat már nem éljük túl.."
Makar Csudra - akit Blaskó Péter alakít - mélyről jövő szenvedéllyel mondja ezeket a mondatokat, aztán halkan, nagyon halkan énekelni kezd, de micsoda dal ez...a dallam facsarja a lelkünket, felkavar, érezzük, tudjuk, hogy valami nagy baj közeleg, ott lebeg a színpadon a tragédia, a halál érzete, a dal pedig a fülükbe mászik, megtapad, napok múlva is dúdoljuk magunkban, Szarka Tamás édes-keserű dallama ez, utánozhatatlan és összetéveszthetetlen, a harmónia, a dallamvezetés csak az övé, ezt csak ő tudja, ezer közül meg lehet ismerni Szarka Tamás dalait.
Aztán változik a színpadkép, megérkeznek a vándorcigányok, szekerekkel, színes, autentikus ruhákban, harsányan, a történet elkezdődik, a dal ritmusa gyorsul, a tábor lakói táncolnak - a Nemzeti Táncegyüttes zseniális táncosait láthatjuk a színpadon, akik eredeti cigánytáncot járnak -, mi pedig már nem is csak nézzük, hanem ott vagyunk, ott vagyunk közöttük, érezzük a határtalan szenvedélyt, a mindent elsöprő szabadságot, a temperamentumot, nevetünk a könnyed, humoros jeleneteken, meglepődünk, amikor bevezetik a színpadra a lovakat, és közben lenyűgöz minket minden mozdulat, minden apró jelenet, ami a színpadon zajlik, mert ez az előadás ismét egy Vidnyánszky Attila-féle csoda, amikor a színpad minden szegletére figyelni kell, mert mindenhol történik valami, ami többdimenzióssá varázsolja a történetet, és a végén hatalmas katarzist él át a néző, mert azok az apró mozdulatok, jelenetek összeadódnak, és robbannak a lelkünkben.
Az előadás a Nemzeti Színház társulatának, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjainak és a Karaván Színház művészeinek közös produkciója. A társrendező koreográfus Zsuráfszky Zoltán, a Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője.
A színpadkép grandiózus, színészek, táncosok, szekerek, lovak, a díszlet színes, harsány, a fények hangsúlyosak, sőt, az egyik jelentben a szereplők kezében kézitükör, amely visszaveri a fő fényt, és éles fénycsóvák pásztázzák a színpadképet... egyszerűen csodálatos.
A színes látványvilág, az autentikus cigány forma-motívumokkal tűzdelt díszlet a különleges hangzású zenével összhangban valósággal elragadja a nézőt, aki együtt lüktet a színpadi forgataggal.
A fiú előttem tágra nyílt szemekkel, elbűvölve nézi az előadást - keze-lába félelmetes pontossággal veri a ritmust. A srác lélekben ott táncol a színpadon a színészekkel és a táncosokkal.
Aztán megismerjük a temperamentumos cigány fiút, Lujko Zobart, - akit Berettyán Nándor és Herczegh Péter alakít - aki találkozik az elbűvölő szépségű Esthajnallal - Katona Kinga és Martos Hanga alakításában -, és perzselő szerelem szövődik közöttük, amely tele van gyönyörrel és egyben pokoli fájdalommal.
Feszül a szabadság és a szerelem ellentéte, a két gyönyörű, erős, büszke ember szabadságvágya olyan nagy, hogy nem bírják el a világ legszebb kötelékét, a szerelmet.
Az Esthajnal című előadás lényegében egy cigány Rómeó és Júlia, de nem a családok és nem is a társadalmi ellentét áll a mindent elsöprő szerelem útjába, hanem a szabadságvágy, ugyanis a szerelemet béklyónak tartják, és a szerelem rabságából egyetlen kiút létezhet: a halál.
A történet kibontása során a rendezői ritmusváltásokat megerősítő, a cigány folklórból táplálkozó lendületes zene végig támogatja az izgalmas és látványos előadást.
A szerelmi dráma mellett fontos szerepet játszik az is az előadásban, hogyan lehet létezni kisebbségként a társadalomban. A cigánytábor lakóit megformáló színészek pedig elragadó, erőteljes színészi alakítással mutatják be a többség és a kisebbség ellentétét.
Az előadásban a színészek egytől egyig lenyűgözők. Csodálatos roma fiúkat és lányokat látunk a színpadon - eredeti cigány ruhában.
Blaskó Péter Makar Csudrája egészen egyszerűen zseniális. Olyan megrendítő Blaskó Péter játéka, hogy szinte minden mondatánál összeszorul az ember szíve. Még a könnyedebb jeleneteinél is ott hordozza a hangsúlyaiban, szüneteiben a drámát az ország egyik legnagyobb színésze.
Bodrogi Gyulával a 90. születésnapján találkoztam utoljára. Akkor kezdődtek az Esthajnal olvasópróbái. Azt mondta: jó előadás lesz ez. Jó lesz. Nagyon jó lesz - hamiskásan mosolygott, majd hozzátette: ha csak el nem rontjuk.
Nem rontották el: Bodrogi Gyula a színpadon kopott cilinderben, foltozott ruhában amolyan seftelő, begurul a színpadra vándortrafikjával, itt minden kapható, de minden. Arany is? Ezüst is? Az is. De meg ne rágd, mert ennek az a titka, hogy valóban arany-e. A monológja megrendítő, a nézők döbbent csendben hallgatják. Aztán feláll a kocsiból, és táncra perdül - olyan "bodrogisan" -, a közönség pedig nyílt színi tapssal ünnepli, egészen addig, amíg ki nem megy a színpadról. Aztán váratlanul visszajön: „szünet következik” - mondja. Hangos nevetés, a drámai perceket egy pillanat alatt oldotta fel a zseniális színész.
A fiatalok - Berettyán Nándor, Herczegh Péter, Katona Kinga és Martos Hanga - olyan szenvedélyesek, hogy valóban egymás húsát tépik.
Az Esthajnalba szerelmes grófot alakító Szarvas József, és a bolondos Csiriklót játszó Rácz József is szenzációs, Esthajnal apját alakító Nyári Oszkár - a Karaván Színház vezetője és színművésze - pedig egészen elképesztően jó.
A tizenéves fiú - aki az előttem lévő sorban ül - mozdulatlanul, teljes beleéléssel nézi az előadást - előre dől, együtt lélegzik a cigánytábor lakóival.
Makszim Gorkij első, 1892-ben nyomtatásban is megjelent elbeszélése, a romantikus hangvételű, tragikus szerelmi történetet elmesélő Makar Csudra a neves orosz író egyik legnépszerűbb prózai műve, amely alapján több feldolgozás is készült. A legismertebb ezek közül az 1976-ban óriási sikerrel bemutatott, Emil Loteanu által rendezett zenés játékfilm, A cigánytábor az égbe megy. Az Esthajnal című darabot e két mű ihlette.
Szarka Tamás Esthajnal című új színpadi művének zenei világa az autentikus cigány népzenében gyökerezik, a nagyszabású produkció látványos vizualitással, lendületes táncokkal és drámai erejű színészi játékkal idézi meg a cigányság folklórját, szenvedélyes lelkületét. Vidnyánszky Attila ezzel a rendezésével a Nemzeti Színház színpadára emelte a natív cigány kultúrát, megidézve a cigány karaván-táborok világát.
Vidnyánszky Attila ismét remekművet alkotott.
Az Esthajnal izgalmas, fordulatos előadás, vizualitásában, atmoszférájában is páratlan. A produkciót októberben mutatja be a teátrum. Kockázat nélkül állíthatjuk: a Nemzeti Színház következő évadának egyik legsikeresebb darabját láttuk.
Az előadás fényeit és hatását az előttem ülő tizenéves fiú könnyei tükrözik vissza.