Váradi Hédi, akit őszinteségre nevelt az édesanyja, ami a Kádár-diktatúrában a vesztét okozta

A színiakadémiára bekerülve a zárkózott leány megnyílt, ellágyult. Váradi Hédi a Madách Színházban kezdte a hivatását, jelentős szerepekben bizonyította alkotói, színészi nagyságát, ám még akkoriban is közvetlenségéről volt ismert, majd a Nemzeti Színházhoz átszerződve egyre zárkózottabb lett. A változást magánéleti és szakmai csalódások magyarázhatják. Egyebek között az is, hogy vezető színésznőként került évekre a pálya szélére – minden indok nélkül. Ötvenes évei végén végzett vele egy daganatos betegség, amelynek kialakulását alighanem lelki okok indukálták. Mely okok elsősorban a rendszerről adnak ki kórképet.

Jóga
 

Váradi Hédi egy, a műsorával „megemelt" üzemi fenyőfaünnepségen találkozik össze Konczor Lajosnéval, Rozikával. Ő volt egykor a színésznő egyetlen közeli pajtása, ha nem is barátja a Lovag utcai polgáriban.
 

Konczor Lajosné előadás után az öltözőjében keresi fel a színésznőt, ahol két lánya fotóját is megmutatja.

Váradi Hédi a kép láttán annyit mond:

Látod Rozikám, ezért a két gyerekért nagyon irigyellek.

 

A színésznő akkoriban mind intenzívebben foglalkozik a jógával, ám a választott jógacsoportjának tagjai olykor kevéssé jógikusak.

Noteszének egy nyolcvanas évek elején kelt bejegyzéséből kiderül, hogy egyikük háromszáz forintjával távozott, mert sürgős bevásárolni valója akadt, ám pénzszűke miatt csak a színésznőtől „kölcsönzött" összegből futotta rá. Váradi Hédi azt is lejegyzi, hogy megsegített jógi hetek óta nem mutatott neki egyetlen újabb gyakorlatot sem.

Ironikus mondat, de nem indulatos.

Váradi Hédi bátyja, Péter mondta el egyszer testvérére emlékezve:

Sok szegény sorsú kollégáját segítette akkor, amikor nem volt vastag a pénztárcája. Barátnőjének gyerekeit tavasszal és ősszel felöltöztette, támogatta keresztlányát; amikor a fiam megszületett, nem engedte a feleségemet dolgozni, havonta hozzájárult a gyerekneveléshez. Önzetlen volt és maximalista. Minden szerepére fanatikus odaadással készült, legyen az egy vers vagy mese a gyerekeknek, szinkronmunka vagy filmszerep. Igazán színpadi színésznek vallotta magát. Minden premierre úgy készült, hogy már az első próbák idején tudta a szöveget, felépítette magában a figura lelkét, mozgását. Éppen ezért nagyon haragudott arra a kollégára, vagy kolleginára, aki nem tanulta meg a próbára a szöveget, így aztán voltak, akik nem szerették.

 

 

Bizonyos lelki merevség
 

Váradi Hédi 1983-ban öt év színházi távollét után a Petrik József igazgatta Józsefvárosi Színházban lép újra kőszínházi színpadra.
Gyárfás Miklós és Visky András Férfiaknak tilos című művében alakítja vendégként a Tillei lányt. A Színház című lap recenziója:

Váradi Hédi visszatérése a színpadra méltó sikert hozott, bár jobban örültünk volna, ha színészetének teljességét, élő művészetét méltóbb szerepben bizonyíthatja.

Petrik József így emlékezett a színházában újra színpadra lépő színésznőre:

Az egyik próbán még olyan alázatos volt, mint egy kis Mickey Mouse, a másikon büszke és sértődött, mint Stuart Mária. Amikor a próba megkezdődött, még sosem tudtam, hogy melyik váradi Hédi lép színpadra.

'83-ban szerepet kap a Nemzeti Színházban is. Vámos László rendezésében, Loleh Bellon Csütörtöki hölgyek című darabjában Psota Irén, Törőcsik Mari partnereként alakítja Helene-t. Barabás Tamás írja az Új Tükörben:

Váradi Hédi a trió leggátlásosabb, legboldogtalanabb, leggazdagabb és legbüszkébb tagjának portréját rajzolja meg hitelesen.

A kommunisták börtönét megjárt Darvas Iván mondta a visszatérő Váradi Hédiről:

Amikor senki nem mond semmit (arról, hogy miért mellőzték a színésznőt Sz.Á.), ez rosszabb, mint egy kivégzés. És akkor a 10 év alatt kialakult Váradi Hédiben egy bizonyos lelki merevség – nem csoda – a börtönévektől nem vált flexibilissé, sőt! ...és amikor kezdték újra felfedezni, amikor a lelkiismeret felébredt néhány tévérendezőben, akkor már mindenkiben az ellenséget látta; (...) nem bízott senkiben, nem hallgatott az instrukciókra, csak ment a saját elképzelései után. Nem lehet egyik napról a másikra meg nem történté tenni tíz év hallgatást, nem tudta ott folytatni, ahol abbahagyta. Tíz év hallgatás valahogyan áttételesen rombol, mint a daganatos betegségek.

 

Váradi Hédi: Úgy hozta a sors
 

Váradi Hédi rákbetegségét magánügynek tartotta. A Csütörtöki hölgyek szereplői éppúgy nem tudtak róla, ahogy az abszolút főszereplésével – a maga részéről hattyúdalnak szánt – És most énekelek! című tv show közreműködői sem.
 

Az is titokban maradt, hogy visszautasította az élete meghosszabbítását ígérő orvosi műtétet. Egy, akkoriban csodaszernek tartott, természetgyógyászati készítményben reménykedett.

 

Váradi Hédi Kossuth-díjas színésznő, a Magyar Televízió IV-es stúdiójában az És most énekelek című show-műsorának felvételén 1985-ben Forrás: MTI/Hámor Szabolcs

Maradék éveiben egy ausztriai gyógykezelést – inkább üdülést – vállalt még el az egészsége érdekében, ahol

rácsodálkozott az osztrákok, számára megejtően rendezett világára, tájaikra, viszonyaikra.

1985-ben Ruszt József ráosztja Gorkij Jegor Bulicsovában a Kállai Ferenc által játszott Bulicsov feleségének Kszenyija-nak szerepét. A Film Színház Muzsika írja akkor:

Három teljes értékű női alakítás Váradi Hédié, Béres Ilonáé és Kubik Annáé. Az első megdöbbentő erővel képviseli azt az utcát, amely nem Bulicsové; a második egy lehetőség poétikus és valós tisztaságát hordozza egészséges nőiségében; a harmadik talán a legizgalmasabbat: a szertelen, de alighanem útjára lelő, vibráló ifjúságot.

Életrajzírója szerint a Csütörtöki hölgyek utolsó előadásait Váradi Hédi már beinjekciózva is erős fájdalmak között játszotta végig az 1987-es évadban.

Amikor már úgy sem tudott színpadra lépni, akkor javasolta, kérte, hogy a kiszemelt Ronyecz Mária helyett barátnője, Csernus Mariann vegye át szerepét, aki maga is éveket töltött a pálya szélén.

Más források szerint előadás közben lett rosszul, onnan került a Gyáli úti kórházba, onnan üzenhette meg kérését, amit akceptáltak. A kórházban – akkor már szakadozott mondatokban – ingóságai kapcsán papírra vetette végrendeletét, mindenét édesanyjára, bátyjára, annak gyermekeire hagyva.

Váradi Hédi 1987. április 11-án halt meg a Gyáli úti kórházban.

Kérésére elhamvasztották, urnájának ünnepélyes átadásán hozzátartozóin kívül csak Both Béla vett részt, illetve Lelkes Péter. Az urnatemetésen a család mellett csak az életrajzírója volt ott. Hamvai idővel átkerültek bátyja, Váradi Péter sírjába, a Fiumei úti temetőbe.
Egykori helsinki útitársa, Köröspataki Kis Sándor írta nekrológjában:

Úgy hozta a sors, hogy Váradi Hédi utolsó szereplése egy tévéshow-műsor. De jó volna újra látni nagy évtizedének remekbe faragott figuráit is. Akkor a nézők milliói érezhetnék azt, amit most csak a középkorú és idősebb színházbarátok, pályájának tanúi, művészetének hűséges hívei tudnak. Azt, hogy halálának napján korszakos jelentőségű, nagy színésznővel lettünk szegényebbek.

 

 

Források:

Arcanum Digitális Tudománytár

Lelkes Péter: Júliától Start Máriáig, Váradi Hédi élete – Codex Print Kft. 1998.