Változni kell!
Minden olyan esetben, amikor változást követelő igényekkel vagy lehetőségekkel találjuk magunkat szembe, stresszet élünk át.
Stresszforrások a napi kellemetlenségek (csúcsforgalom), a jelentős életesemények vagy változások (érettségi, házasság), a krónikus problémák (szegénység, betegség), a traumatikus események (természeti katasztrófa, bennünket ért erőszak), de stresszforrás a szerelem is - szervezetünk ugyanis ugyanazokat a vegetatív idegrendszeri idegpályákat hozza izgalomba, mint a félelemkeltő eseményeknél.
Van, aki számára viszonylag súlytalan események, mint egy barátságos focimeccs vagy akár a takarítás is stresszforrás - ők ezeket az ártalmatlan tevékenységeket tartják fontosnak vagy képességeiket meghaladónak. Másoknak egy egyszerűbb vizsga el sem éri az ingerküszöbét, igazán jól csak nehéz megmérettetéseken tudnak szerepelni - őket csak ez képes stresszelni, doppingolni.
Mitől függ, hogy ki hogyan éli meg a stresszet?
A pszichológusok a stresszes állapotot két összetevőre bontják: a stresszforrásra, vagy szakszóval stresszorra, valamint a rá adott válaszra. Ha valaki bízik magában, képességeiben, vagy múltbéli tapasztalatai kedvezőek, konstruktívabban reagál stresszforrásokra, így az is valószínűbb, hogy elkerüli a stresszel járó negatív érzelmeket.
A fenyegetőnek értékelt stresszforrásokra adott egyik válaszunk a félelem és a szorongás, amely fizikai, érzelmi és kognitív elemeket egyaránt tartalmazó válaszcsomag. Szervezetünkben ilyenkor aktiválódnak a vegetatív idegrendszer egyes idegpályái (szimpatikus idegrendszer), valamint üzenetet kap hormonrendszerünk: növekszik a mellékvesékben a kortizol kiválasztás.
Mindenki másképp éli át a félelmeit és szorongásait: van, akit kiver a hideg verejték, van, akinek remeg a gyomra, és van, aki a szívét érzi a torkában dobogni. Van, aki ilyenkor izzad, van, aki pedig szaporábban veszi a levegőt. Van, aki kiválóan tud összpontosítani, mások alig bírnak koncentrálni.
A stressz egyrészről hálás állapot, hiszen a szervezetünk azáltal, hogy a veszélyesnek ítélt helyzetekben mozgósítja erőinket, hozzásegít bennünket a nagy teljesítményekhez. A baj akkor van, ha a stresszes állapot hosszan eltart
Mikortól káros a stressz?
Még ha valaki a stressz kognitív illetve érzelmi részétől képes is megszabadulni, a vegetatív, fiziológiai válaszokat nem tudja magában elnyomni. Ilyenkor jönnek először a pszichoszomatikus betegségek, majd a valós elváltozások is: a gyomorfekély, a nyirokszervek sorvadása, amelyeknek pedig az immunválaszban lennének fontos szerepük.
A hosszantartó negatív stressz tehát káros az egészségre. Még a magas hőfokú, hosszan tartó szerelmi lángolás is megviselné szervezetünket, nem egy munkahelyi tartós negatív élmény. Az egészségmegőrzés része a stresszoldó technikák elsajátítása is.