Candida, savasodás: hogyan lesz divat egy betegség?

Candidám van, lúgosítanom kell - gyakran elhangzó mondatok, melyek alapján joggal hihetjük azt, hogy egyes betegségek napjainkban mintha gyakoribbak lennének, mint korábban. Vagy mégsem? Létezhet "divat" a kórságok és a kezelési módok közt is? 

Komoly orvostörténeti tanulmány születhetne egy olyan kutatásból, amely a betegségekkel kapcsolatos divatokat próbálná meg összegyűjteni. Freud színre lépése elhozta a lélektani betegségek forradalmát, a penicillin Fleming általi felfedezése pedig szinte egyik pillanatról a másikra száműzte az addig "legtrendibb" betegséget, a szifiliszt. Minden bizonnyal létezik valamiféle torz betegségdivat is, melynek - ahogyan a legújabb szabású szoknyának - sokan szeretnének megfelelni.

Tizenöt perc hírnév a betegségeknek

Ha ritka kincs van a birtokunkban, annak csodájára járnak és más is olyat szeretne. Száz évvel ezelőtt például még összefutottak a tüdőgyógyászok egy tüdőrák láttán, ma már ha nem is intézzük el egy vállrándítással a halálos kórt, de legalábbis hétköznapinak - és éppen ezért kevéssé izgalmasnak - tekintjük éppúgy, mint a kettes típusú cukorbetegséget vagy a magas vérnyomást. Amiből sok van, az elértéktelenedik, még a betegségek közt is, az előbb említett két betegségnél ez például különösen nagy probléma, ugyanis az emberek egy része sokszor csak legyint az első tünetekre. Így lesz lassan a cukorbetegségből és a magas vérnyomásból szépen lassan népbetegség.

Kézenfekvő orvosi magyarázat persze létezik arra, miért válhattak gyakoribbá a daganatok és szív-érrendszeri betegségek. Higiénés viszonyaink és a közétkeztetés javulásával, no meg a védőoltások erőteljes fejlődésével egyszerűen kellően sokáig élünk ahhoz, hogy ezek a betegségek kifejlődhessenek. Régen halálos, sok gyermekéletet követelő betegségek lettek mára kuriózummá hazánkban, mint például a torokgyík vagy a tetanusz.

CT, MRI ha még nem volt benne részed nem vagy senki

Szakszerű diagnózist és terápiát mind a mai napig csak képzett orvosok állíthatnak fel, de ők sem vonhatják ki magukat a "divat" alól. Visszatérve a penicillinre, egyáltalán nem csoda, hogy sokáig minden fertőző betegséget azzal próbáltak kezelni, hiszen egyszerűen nem volt más hatásosnak mondható szer. Régebben a doktorok röntgent kértek, aztán ultrahangot, majd CT-t még később pedig MRI-t - nem divatozásból, hanem a pontosabb diagnózis érdekében. Manapság a televíziós sorozatokból már az szűrődhet le, hogy mind terápiában, mind diagnosztikai eszközökben korlátlan lehetőségek közül válogathat a magyar orvosok. A rideg valóság azonban az, hogy minden vizsgálatnak és kezelésnek ára van, amelynek költségei orvosaink lelkiismeretessége ellenére akár gátat is szabhatnak az apró részletekbe menő - és ilyen módon divatosnak mondható - diagnózis felállításnak és terápiának.

Sokan úgy vélik, hogy a gyógyszercégek az igazi "divatdiktátorok", ők próbálnak az orvosok manipulálásával egy-egy betegséget felfuttatni annak érdekében, hogy készítményeiket eladhassák. Vérzsírcsökkentők, antibiotikumok és az örökzöld antidepresszánsok is ültek már a vádlottak padján. Elterjedtségük vitathatatlan, de aligha asszisztálnának ehhez a szakemberek, ha nem látnák nap mint nap betegeik állapotának javulását a készítményektől. Ezen felül a gyógyszerpiacon is ugyanolyan verseny van, mint az autók közt, nem csoda, ha egy újabb szert a régi konkurenshez képest biztonságosabbként, hatásosabbként vagy éppen alacsonyabb dózisban alkalmazhatóként próbálnak meg bemutatni a cégek, azaz divatot próbálnak teremtenek neki.

El fogunk savasodni

Persze a divatos diagnózisok felállítására és a trendi terápiák követésére első sorban a minden újdonságért lelkesedő páciensek hajlamosak. Néhány kattintás a weben és három perc alatt megszülethet a mindenképpen csak helyteleníthető öndiagnózis, sőt ahol diagnózis akad, ott könnyen találunk gyógymódot is. Hivatalos kórisméhez ilyen módon nem jutunk, sőt, a megállapítások olykor tudománytalanok is, de jól hangzik a szomszédasszonyi beszélgetésekben elejteni a legújabb diagnózist, amit bölcsen felállítottunk magunkról. Íme két közkedvelt példa a XXI. század elejének divatbetegségeire. Amelyekre számos szintén divatos és drága gyógymód létezik, hiszen, ahol betegség van ott üzleti lehetőség, ugyanis az emberek a vélt vagy valós betegségeik gyógyítására nem sajnálják a pénzt.

Candida

Nemrégiben került célkeresztbe a Candida albicans nevű sarjadzó gomba, amelyről sajnos kevesen tudják, hogy az egészséges emberi szervezetben élő mikroorganizmusok egyike, bőrön és nyálkahártyákon megtalálható. Egészséges emberben betegséget és tüneteket nem okoz. Amennyiben megbomlik a normál flóra egyensúlya, jó immunállapot mellett tipikusan bőrfertőzés alakul ki, a nagyhajlatokban és ujjközökben élénkvörös, nedvedző, körkörös, majd összefolyó, hámfosztott területek észlelhetők. Súlyosan leromlott állapotú, például HIV-pozitív pácienseknél igaz csupán, hogy a gomba "az egész szervezetet elözönli", ilyenkor valóban akár tüdőgyulladást is kiválthat.

Sokan mostanában szinte magát a gonoszt látják benne, amely felelős lehet akár egyszerű fáradékonyságukért, libidócsökkenésükért, fejfájásukért, de kopaszodásukért és álmatlanságukért is. Candida-fanatikusok gyógyszermentesen, szigorú diétával próbálják meg végrehajtani az ördögűzést. Egyértelműen divatbetegségről van szó, a Candida szerencsére nem ilyen rafinált és mindenkiben felbukkanó diabolikus kórokozó.

Lúgosítás

Ha túljutunk azon, hogy nincs központi gonosz mikroba, keressük bajaink okát anyagcserénkben. Itt van mindjárt a szervezet sav-bázis egyensúlya, melynek eltolódását a savasodás felé szintén főkolomposnak tartják bajainkért. Először is egészséges szervezetben a pH érték nem mindenhol egyforma, néhol kifejezetten savas, azaz 7 alatti. Reklámokból közismert a bőr 5,5, pH értéke, a gyomorsavról mindenki tudja, hogy erős (pH értéke 1-2 közt) illetve hölgyek hüvelyének pH értéke 3,8-4,2 között mozog. Ezeken még próbálkozás szintjén se változtassunk, mert fontos szerepük van a szervezet védekezésében a behatoló kórokozók ellen. A hüvely pH-jának lúgosodása például fertőzésre utalhat.

Vérünk pH értéke normál esetben eleve enyhén lúgos, 7,35-7,45 között normális. Egészséges ember esetén egyszerűen szinte képtelenség ebből a tartományból kimozdítani hosszabb távra az értéket, annyira összehangoltan szabályozott a szervezet sav-bázis anyagcseréje. Savas irányba főképp betegségek hatására tolódik el az egyensúly, jellemzően légzőszervi vagy anyagcsere-betegségek, például cukorbetegség hatására, azonban ezeknek a kórságoknak idővel olyan, kezelésre szoruló tünetei lépnek fel, amelyet nem lúgosítással, hanem gyógyszerekkel kell kezelni.

Ettől még a lúgosítás nagy divatterápiának mondható. Ameddig kuruzslók által előállított "lúgosító csodaszereket" nem nyakal valaki, nincs nagy baj, hiszen a legtöbben egészséges ételeket ajánlanak erre a célra. Gyümölcsöt például korlátlanul fogyaszthatunk, a legjobban állítólag a banán lúgosít. Spenót, kelkáposzta, karalábé, sárgarépa, karfiol, padlizsán, paradicsom, fokhagyma, brokkoli és uborka szerepel többek között a zöldséglistán, de a hering és a tőkehal is befért a lúgosító ételek közé. Ha ezt a divatétrendet követjük, biztosan jót teszünk egészségünknek - és akkor meg kit érdekel, hogy merre tolja el a pH értéket.

Dr. Terebessy András
megelőző orvostan szakorvos