A nem-tífuszszerű szalmonella törzsek (NTS) általában hányást és hasmenést okoznak a fejlett országokban, jellemzően fertőzött élelmiszer fogyasztásával, például nyers hússal vagy tojással terjednek. A legyengült immunrendszerű emberekben, például a HIV-betegekben, a két év alattiakban, a vérszegényekben, alultápláltakban vagy maláriásokban azonban a szalmonellafertőzés akár végzetes szepszissel, vagyis vérmérgezéssel is járhat.
Az első két évben alakul ki a védelem
Ez különösen Afrikában jelent problémát, ahol a szalmonella baktériumok okozzák a leggyakrabban a szepszist. A betegség antibiotikumokkal kezelhető, azonban a rezisztencia egyre terjed, védőoltás pedig egyelőre nem áll rendelkezésre.
A HIV és az szalmonellafertőzés közötti összefüggés már 26 éve, az AIDS világjárvány kezdete óta ismert. Egy korábbi, Malawiban lefolytatott vizsgálatban kimutatták, hogy az élet első két évében létrejött szalmonella-ellenes antitestek kulcsfontosságúak a fertőzés legyőzésében.
A HIV-pozitívak képtelenek legyőzni a kórokozókat
Dr. Cal MacLennan, a Birmingham Egyetem kutatója munkatársaival az afrikai felnőttek immunitását tanulmányozta és kiderült, hogy a HIV-pozitívak vérmintái nem tudták elpusztítani a szalmonellát. További vizsgálatok feltárták, hogy bár a HIV-pozitívok vérében jelentős mennyiségű antitest található, ezek azonban képtelenek legyőzni a kórokozókat.
Egészséges embereknél az ún. védő jellegű antitestek a baktériumok külső membránfehérjéihez kötődnek - ilyenkor az immunrendszer elpusztítja a szalmonellát. Ezzel szemben a HIV-pozitívok esetén a nagyszámú, úgynevezett gátló antitest a baktérium felületén található lipopoliszacharidokhoz kötődik, ez pedig megakadályozza az immunrendszer normál működését.
A túl sok antitest sem jó
"Azt gondolnánk, hogy a HIV-betegek azért érzékenyebbek a bakteriális fertőzésekre, mert immunrendszerük nem működik megfelelően, oltások után pedig nem képződik vérükben elég antitest. Most azonban azt tapasztaltuk, hogy a túl sok antitest okozza a problémát." - nyilatkozta dr. MacLennan az AFP hírügynökségnek.
A kutatók szerint a jövőbeli vakcinafejlesztésekhez szóba jöhetnek a szalmonella baktérium felületén megtalálható lipopoliszacharidok, valamint a külső membránfehérjék is.