A megavárosokat megakatasztrófa fenyegetheti

A városok növekedésével a Tokióhoz, Mumbaihoz és New Yorkhoz hasonló "megavárosok" egyre nagyobb kihívást jelentenek világszinten az egészségügy szempontjából.

A megaváros közelítő megfogalmazásban annyit tesz, hogy lakosainak száma meghaladja a tízmilliót. Egyre több az ilyen város, mivel sokan költöznek fel vidékről ezekre a helyekre. 2020-ra már 27 megaváros lesz, a 2007-es 19 helyett - jegyezte meg Victor Rodwin, a New York Egyetem Világváros Projektjének igazgatója. A legtöbb megaváros Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában található.

Ráadásul a városok is rohamléptekkel terjeszkednek. "Minden egyes percben valaki beköltözik Lagosba, Kinsaszába vagy Dhakába" - mondta Ricky Burdett a Londoni Közgazdasági Főiskoláról. 2025-re minden 25. ember megaváros lakója lesz, jelezte előre az Egészségügyi Világszervezet képviselője, Francisco Armada Perez.

A máshol is felbukkanó egészségügyi problémák hatványozottan jelentkeznek a megavárosokban. Az AIDS, az atípusos tüdőgyulladás vagy a madárinfluenza futótűzként terjedhet, különösen a nyomornegyedekben, ahova a városiak egyharmada kényszerül. A tömeg és a szegényes higiénia melegágya a TBC-nek.

Burdett arra is rámutatott, hogy Indiában naponta 300 ember veszíti életét közlekedési balesetben. "Ez olyan, mintha naponta zuhanna le egy óriási utasszállító, csak éppen senki sem említi sehol" - mondta. A világ szénmonoxid-kibocsátásának háromnegyedéért a városi területek felelősek.

"Új problémával állunk szemben, ez a kutatásra szoruló terület pedig a városi egészség" - nyilatkozta Rodwin. A megavárosok egészségügyi problémái azonban nemcsak a fejlődő országokra korlátozódnak. "Ha valaki végigsétál Párizs vagy London szegénynegyedeiben, ugyanolyan gondokkal találkozik, mint Mumbaiban vagy Lagosban" - nyilatkozta Alfred Spira a Francia Közegészségügyi Kutatóintézetből. A várható élettartam megállónként egy évvel csökken, ha London nyugat-keleti jubileumi vonalán kelet felé halad az ember.

Az Egészségügyi Világszervezet áprilisban indított útjára egy nagy kampányt. Néhány ezernyi várost szólítottak fel arra, hogy zárjanak el bizonyos területeket a forgalom elől és biztassák a lakosokat a testmozgásra a parkok területén.

2009-ben John Holmes, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős általános titkára azt jósolta, hogy a megavárosokat "megakatasztrófa" fenyegetheti a klímaváltozás és a tengerszint emelkedése miatt, mivel közülük sok tengerparton helyezkedik el. Timothy Evans, a bangladesi BRAC közegészségügyi főiskola munkatársa szorgalmazza, hogy több terepmunkást küldjenek a nyomornegyedekben. "Ki oldja meg ezeket a problémákat? Valószínűleg nem az a réteg, akiket aranykanállal etettek gyerekkorukban. Ha a politikusok nem értenek szót a gettó lakóival, akkor valószínűleg a sorsuk sem érdekli őket."- tette hozzá. Megjegyezte azonban azt is, hogy például Dhakában nőgyógyászati központokat hoztak létre, a nyomornegyedekben, mely máris felére csökkentette a halandóságot a nők körében. "Mindez megvalósítható."