A védőoltásoktól nem alakul ki autizmus

Évtizedek óta éles vita folyik róla szakmai berkekben, hogy van-e összefüggés a védőoltások, közülük is elsősorban az MMR-vakcina és az autizmus között. A legfrissebb kutatások cáfolják a kapcsolatot.

Autizmust okoz a mumpsz-kanyaró-rózsahimlő (MMR) elleni védőoltás - jelent meg 12 évvel ezelőtt a Lancet című neves orvosi szaklapban. Amerikában a szülők egy része a tanulmány hatására megtagadta a védőoltás beadatását, mely komoly kanyarójárványt robbantott ki. Annak ellenére, hogy a tanulmány eredményeit később visszavonták, folyamatosan napirenden vannak a kutatások a témával kapcsolatban.

Hogy esett a gyanú az oltásra?

A védőoltások és az autizmus kapcsolatának gondolata először az 1950-es években röppent fel az USA-ban. Az autizmus első eseteit ugyanis azután jegyezték fel az országban, hogy a szamárköhögés elleni immunizáció egyre elterjedtebbé vált. (Hozzátartozik a teljes képhez, hogy magát az autizmust, mint új mentális rendellenességet is csak 1943-ban írták le.) Az új betegségben szenvedő gyermekek növekvő száma félreérthetetlenül egybeesett a kötelező oltási programok ugyanezekben az években növekvő népszerűségével.

Az 1980-as évektől újra ugrásszerűen megemelkedett az autista esetek száma - és néhány kutató az MMR-oltást tette felelőssé, amelyet ebben az időszakban vezettek be, és kezdtek el széles körben oltani vele.

Az 1998-ban a tekintélyes orvosi lapban, a Lancetben megjelent, dr. Andrew Wakefield által jegyzett tanulmány már egyértelműen az MMR-oltással hozta kapcsolatba az autista tünetek kialakulását. Ezt követően több kutatás is összefüggést bizonyított az MMR és az autizmus között, dr. Walter Schilling vizsgálata pedig arra a következtetésre jutott, hogy a minden ajánlott oltást is megkapott gyerekek sokkal nagyobb valószínűséggel küzdenek tanulási nehézségekkel és lesznek autisták, mint azok a gyerekek, akiket nem oltanak.

Még sincs összefüggés?

A szakmai vita napjainkig zajlik az autizmus és a védőoltások közötti lehetséges kapcsolatról. Bő egy hónappal ezelőtt a Lancet visszavonta 12 évvel ezelőtti, a magazin történetének legélesebb vitáját kiváltó cikkét. A hetilap vezetői ma már úgy vélik, hogy Wakefield kutatási eredményeit "felelőtlen és inkorrekt módon" ismertette, és "szívtelen nemtörődömséggel viszonyult a vizsgált gyermekekhez."

Néhány héttel ezelőtt pedig a Pediatric Infectious Disease Journal című gyermekgyógyászati szaklap ismertetett egy kutatást, amely ismételten kizárta a vakcinák felelősségét az autizmusban.

A krakkói Jagelló Egyetem kutatói 96 autista gyermek adatait hasonlították össze 192, ilyen tüneteket nem mutató gyermekkel. Kutatásukban kapcsolatot kerestek a sima kanyaró, vagy a kombinált MMR oltás és a betegség kialakulása között. Ilyen összefüggést nem sikerült bizonyítanuk, viszont más kockázati tényezők - mint az anyai életkor, a koraszülöttség, anyai gyógyszerszedés a terhesség alatt, a gyermek születés utáni körülményei - egyértelműen igazolhatóak voltak.

A lengyel kutatás vezetője, Dorota Mrozek-Budzyn azt javasolta az aggódó anyáknak, hogy az olyan kisdedeknél, akiknél felfedezhetők az autizmus korai jelei, tekintsenek el a vakcina beadásától, egyéb esetekben nincs ok aggodalomra.

Az autizmus legkorábbi tünetei már az oltás előtt jelentkeznek

Egyértelműen ellentmondana a feltételezésnek, hogy a védőoltásoknak van oki szerepük az autizmus kialakulásában, ha sikerülne igazolni, hogy a betegségre utaló tünetek már kora csecsemőkortól, az MMR-oltás beadása előtt felfedezhetők. (Magyarországon 15 hónapos korban kötelező az MMR-vakcina beadása.)

Nehéz azonban meghatározni, mikor jelentkeznek legkorábban azok a tünetek, melyek egyértelműen az autizmus mellett szólnak. A Kalifornia Egyetem MIND Intézetének kutatói vizsgálatukba 25, az autizmus kialakulása szempontjából magas kockázatú és 25 alacsony kockázatú újszülöttet vontak be. Magas kockázatúnak számítottak azok a gyerekek, akiknek a családjában már fordult elő autizmus, alacsony kockázatú csoportba kerültek azok, akik genetikailag nem terheltek és a 36. hét után születtek.

Nyomon követték a gyermekek fejlődését, részletes vizsgálatok történtek 6, 12, 18, 24 és 36 hónapos korban. Rögzítették többek között a szemkontaktus, a szociális mosoly megjelenését, a beszédfejlődést, a vizsgálóval kialakuló kapcsolatot is. A vizsgálat szerint újszülött korban a később autista gyermekek is többé-kevésbé normálisak, de már hat hónapos korban megjelennek a korai tünetek, mint például a szociális mosoly hiánya. A tünetek 12-18 hónapos kor körül válnak egyre kifejezettebbé, de a diagnózis felállítása csak a második év vége felé lehetséges.

"Ez a tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a korai szűrés, hat hónapos kortól igen fontos. Mivel az autizmus kialakulása folyamatos, a tünetek fokozatosan jelennek meg, nehéz a diagnózis felállítása. Annak ellenére, hogy a végleges diagnózis csak két éves kor után állítható fel, érdemes kiszűrni a veszélyeztetett csecsemőket is, mert a korán elkezdett kezelés jobb eredményekkel kecsegtet"- állítja Sally Ozonoff, a kutatás vetetője.

Dr. Karoliny Anna, gyermekorvos

Saját világukba zárkózva

Az autizmus átható fejlődési zavar, mely az élet minden területén jelentkezik, előfordulási gyakorisága mintegy 5 ezrelék. A rendellenesség különösen a társas kapcsolatok, a kommunikáció területén feltűnő, az érzelmi kötődés hiánya a legjellemzőbb tünet. Az intellektus általában átlagos, bár a kommunikációs zavar miatt nehezen megítélhető, azonban előfordulhat, hogy az élet egy-egy területén kimagaslóan teljesítenek a betegek, például nagyon jó a memóriájuk. Jellegzetes az automatizmusok megjelenése, akár órákig képesek ugyanazt az egyszerű tevékenységet folytatni, jellemző a hajlongás, a furcsa végtagmozgások, és legtöbbször megjelennek a dühkitörések is. Nehezen viselik a kisebb változásokat is, például a szoba átrendezését, nagyon ragaszkodnak tárgyaikhoz. A diagnózis általában három éves kor körül születik meg, bár a tünetek egyre kifejezettebben jelen lehetnek már csecsemőkortól. A tünetek spektruma igen széles: előfordulhat, hogy a beteg beilleszkedik a társadalomba, közel teljes életet él, de vannak olyan súlyos állapotok, melyek önálló életvezetést nem tesznek lehetővé.