A gyerekek, ahogy megtanulnak beszélni, valószínűleg menetrend szerint elkezdenek nyafogni egy kutyáért. Talán nem is véletlenül nyaggatják szüleiket. Míg mi csak a gondot látjuk a kutyatartásban, addig a gyerekek csak az örömteli perceket. Ösztönösen tudják, hogy jó hatással lesz rájuk a leendő barátjuk.
Deliága Éva gyermekpszichológus szerint jó hatással van a gyerekre, ha megtapasztalja a gondoskodás élményét. Általa sokkal felelősségteljesebb és empatikusabbá válhat. A kutyával kapcsolatos biológiai tudása bővül, megtanulja például, hogy a kutyának nem adhat a kedvenc csokijából, hiszen az árthat a kutyának.
Mivel időjárástól napszaktól függetlenül a kutyát mindig le kell vinnie sétálni és gondoskodnia kell róla, a gyermek életében is kialakul egy rendszer. "Sokszor azonban a szülők elkövetik azt a hibát, hogy túl fiatalon, öt-hat évesen elvárják a gyerektől, hogy gondoskodjon róla, mondván, neki vették a kutyát, ezért az ő felelőssége. Holott ez még korai. Az ilyesfajta felelősséget csak nagyobb, 12-13 éves korban várhatjuk el a gyerektől"- tette hozzá a gyermekpszichológus.
Lehet, hogy minket például az őrületbe kergetne a videóban szereplő kutya vonítása, de a kisbabát valamilyen rejtélyes oknál fogva megnyugtatja. "Egy síró gyereket megnyugtathatja, ha egy másik gyerek sírását hallja, ezért elképzelhető, hogy a kutya ugatása is kiválthat ilyen hatást. Ebben az esetben valószínűleg arról lehet szó, hogy a baba figyelmét eltereli az vonítás, de ha fájdalmában vagy éhségében sír, valószínűleg nem reagál így" - hívta fel a figyelmet a szakértő.