Káros következményekkel járna az űrszex

Egy friss kutatás szerint a csecsemők a világűrben nem fejlődnének megfelelően.

Az embrionális őssejtek másképp viselkedhetnek a Föld tömegvonzásán kívül - ez felfedezésből kiindulva ausztrál kutatók attól tartanak, hogy a nemzés a világűrben veszélyes lehet. A Föld körül keringő űrállomásokon tartózkodó űrhajósok által tapasztalt mikrogravitáció a hosszú küldetések során izmaik sorvadása, csontjaik gyengülése vagy rendszertelen szívverésük révén próbára teheti szervezetüket. Ahhoz, hogy hosszabb ideig és nagyobb távolságokat lehessen megtenni az űrben, a kutatóknak vissza kell szorítaniuk ezeket a kockázatokat.

A súlytalanság sejtszintű hatásainak elemzésével ausztrál kutatók kimutatták a káros következmények gyökereit. A mikrogravitáció nyilvánvalóan befolyásolja az őssejteket, amelyekből minden más sejt származik. Az őssejtek normál esetben a szervezet helyreállító rendszereként szolgálnak, pótolva a károsodott szöveteket.

E problémák eredetének felderítésével a kutatók azt remélik, hogy olyan gyógymódokat fejleszthetnek ki, amelyek valóban képesek helyreállítani a rendellenességeket.

Az Új-Dél Wales-i Egyetem munkatársai Helder Marcal vezetésével a 2010-es texasi Asztrobiológiai Konferencián közzétett kísérletükben emberi embrionális őssejteket használtak fel, amelyek azzal a rendkívüli képességgel rendelkeznek, hogy a szervezet bármely sejtjévé képesek fejlődni. Egy NASA által kifejlesztett műszerrel 28 napig táplálták a sejteket oxigénnel és tápanyagokkal, miközben forgatás révén a súlytalanság folyamatos állapotában voltak.

A kísérlet után a sejtek jelentős eltéréseket mutattak molekuláris szinten: fehérjéik 64 százaléka eltért a normális gravitáción tenyésztett sejtekétől. A mikrogravitációnak kitett sejtek több olyan fehérjét állítottak elő, amelyek lebontják a csontot, és kevesebb antioxidáns hatással rendelkező proteint termeltek.

Ezek az embrionális őssejtekkel kapcsolatos eredmények nem sok jóval kecsegtetnek a súlytalanságban tervezett nemzéssel kapcsolatban. Marcal szerint a szimulált mikrogravitációs kísérletek nem sikerültek. A kutató úgy véli, hogy a mikrogravitáció az embrióra gyakorolt negatív hatásai közé tartozhat például a csontérés gátlása, a szív és a vérerek módosítása, az idegi fejlődés késleltetése, és az izomszövet érésének módosítása. Összességében a mikrogravitáció hasonló hatást gyakorolna a fejlődő embrióra, mint egy felnőtt szervezetre, de a hatás sokkal károsabb lenne. Marcal úgy véli, míg a felnőtt szervezet képes bizonyos fokig alkalmazkodni a mikrogravitációs környezethez, arról semmit sem tudunk, hogy az embrió is képes-e alkalmazkodni az ilyen környezethez.