A férfi 10 éve szenvedett Parkinson-kórban és a betegség egyre súlyosabbá vált. A Parkinson-kór egy ideggyógyászati betegség, amely során az agy mozgást irányító sejtjei elhalnak, a beteg pedig egy idő után nem tud járni. A férfi remegett és alig néhány lépés megtétele után el is esett. Teljesen megmerevedett, ahogyan volt, lábait mintha a padlóhoz csavarozták volna.
A beteg azonban valami rendkívüli dolgoról számolt be Dr. Bloemnak: arról, hogy rendszeresen mozog, méghozzá kerékpározik, amelyről az orvos úgy gondolta, ebben az állapotban lehetetlen. "Azt mondta, hogy előző nap tíz kilométert tekert" - emlékezett vissza Dr. Bloem, a kórház Parkinson-központjának vezetője egy telefoninterjúban. "Azt állítja, minden nap sokat biciklizik. Azt feleltem, ez nem lehet. Ennek a férfinak végstádiumú Parkinson-kórja van. Járni sem tud."
A férfi azonban szívesen bemutatta tudását, így kimentek az udvarra, ahol egy ápolónő kerékpárja állt. "Segítettünk neki felszállni, kicsit meglöktük és már ott sem volt" - mesélte Dr. Bloem. A beteg tekert egy darabig, majd megfordult, teljesen ura volt a mozdulatainak és parkinsonos tüneteit mintha elfújták volna. Azonban abban a pillanatban, amikor leszállt a bicikliről, újból visszatértek a szimptómák: megfagyott, egyetlen lépést sem tudott megtenni.
Dr. Bloem fényképeket és videofelvételt készített a férfiról, ahogyan járni próbál, majd biciklizik. A fényképeket a New England Journal of Medicine folyóirat április 1-jei számában teszik közzé. Az orvos ezután 20 másik súlyos Parkinson-kórban szenvedő beteget kért meg, hogy próbáljanak meg kerékpározni és kiderült, hogy valamennyien képesek rá, az azonban nem derült ki, hogy miért.
Bloem doktor és a többi Parkinson-specialista le volt nyűgözve. A parkinsonos betegek gyakran képesek táncolni, futni, járni és összetett mozgásokat végrehajtani, amennyiben megfelelő emocionális vagy vizuális végszót kapnak. Egy sokat emlegetett példa erre az a Parkinson-kóros betegekből álló csoport, akik csapdába estek egy tűzeset kapcsán és képesek voltak lerohanni a lépcsőkön, hogy megmeneküljenek. Az épületből kilépve azonban megmerevedtek és nem tudtak mozdulni.
A paradox kinéziának nevezett hatás azonban nem tart sokáig. A kilométereken át tartó biciklizés teljesen más, mint a néhány perces séta, mostanáig pedig nem volt ismert, hogy a parkinsonos betegek képesek kerékpározni. "Ez egy olyan új felfedezés, hogy hallgatóságom mindig mélységesen meglepődik, amikor előadásaimon lejátszom ezt a videót, még akkor is, amikor csupa mozgászavar-specialista ül ott" - vallotta be Dr. Bloem.
Az orvos azonban nem javasolja minden Paerkinson-kóros beteg számára, hogy biciklire pattanjon és forgalmas utakon kerekezzen. Mivel segítségre van szükségük a felszálláshoz, baj történhet, ha a piros lámpánál le kell szállniuk. Ezért inkább azt ajánlja, hogy biztonságos környéken kerékpározzanak vagy használjanak szobabiciklit. A biciklizés a tünetmentességet kínálja a betegek számára, ha csak arra az időre is, de normálisnak nézhetnek ki és úgy is érezhetik magukat. Emellett kardioedzést is végezhetnek, még akkor is, ha járni már nem képesek.
A Parkinson-kór szakértőinek érdeklődését sikerült felkelteni. "Ez egy nagyon lenyűgöző dolog" - nyilatkozta a New York Times újságírójának Dr. C. Warren Olanow, a Mount Sinai Orvosegyetem munkatársa. "Az eset nagyon érdekes és sokmindent lehet belőle tanulni."
Dr. Bloem szerint a dolog egyik magyarázata lehet, hogy a kerékpározáshoz az agy másik területét használjuk, mint a járáshoz, ez a terület pedig kevésbé károsodik Parkinson-kórban. De az is lehetséges, hogy a pedálok ritmikus taposása adja meg a jelet az idegrendszernek a mozgáshoz.
A kerékpározás azonban természetesen nem gyógyítja meg a betegeket és meg kellene vizsgálni, hogy valóban képes-e minden súlyos Parkinson-kóros beteg biciklizni. Ha pedig a betegek nem képesek egy mozgást kivitelezni, még szóba jöhet egy másik.
Dr. Bloem azonban azt reméli, hogy a rendszeres testmozgás lassíthatja a Parkinson-kór súlyosbodását. Patkányokban ez így van és most 600 beteg részvételével zajlanak a klinikai vizsgálatok, hogy mozgással valóban lassítható-e a betegség progressziója. Sok idő telt el, ameddig a megfigyelésből tudományos tény lett, azonban ez nem jelenti azt, hogy a megfigyelés haszontalan dolog. "Erősen hiszek abban, hogy az egyedi esetek is kulcsfontosságú bizonyítékokat szolgáltatnak" - mondta Dr. Bloem. "Bár ez csak egyetlen beteg, az eredmények nagyon kihívóak."