A hipochondriában szenvedő folyamatosan aggódik, hogy valamilyen súlyos, akár halált okozó problémája van. A betegek többsége fájdalmat is érez, vagy daganatot érzékel. Minden egyes apró problémával orvoshoz rohan, vagy az interneten keresgél, mi lehet a baj. A félelem fokozódása lassan az élet minden területére kiterjed, beköltözhet a munkahelyünkre és a magánéletünkbe is.
A betegségnek azonban van egy nagy előnye is, az ebben szenvedők lassan képzelt betegből képzett beteggé válnak, hála az orvosi sorozatoknak és a mintegy 150 ezer weboldalnak, mely kifejezetten betegségekkel foglakozik. Ha valaki komolyan gondolja tehát a képzelt betegségét, sok időt és energiát rabolhat el tőle az, ami igazából nincs is, a hipochonder ugyanis folyamatosan magával és rögeszméjével foglalkozik.
Jáksó László is néha túl komolyan veszi, ha megfázik és fáj a torka, vagy ha a reggelét egy szokatlan köhintéssel kezdi. Hajlamos arra, hogy megrémüljön vélt, vagy valós egészségügyi tünetektől. Természetesen Jáksó László nem képzelt beteg, ő okkal gyanakszik minden apró jelre. Azt állítja, hogy negyven éves kora óta egyre másra érik el a különböző nyavaják. Kezdődött a májával, majd folytatódott a veséjével, és az orvosok szerint ebben a korban már jönnek a bajok. Jáksó László saját bevallása szerint nem hipochonder, csak túlfejlett az autoinspekciós, vagyis önmegfigyelő képessége. Ezt a hibáját gyermekkora óta ismeri, és akinek ennyi baja van, jobban teszi, ha figyel is magára.